Kedves Olvasók,
azok, akik már régóta, és azok is, akik most először!
Jól látják: szeretett újságunk e héten két címlappal jelent meg.
A fejléc mindkettőben citromsárga.
Azt is jól látják, hogy a belső oldalakon sem használjuk többé a narancs színt.
Ez nem lehet véletlen! - kiálthatnak föl Önök. És tényleg nem az! Szépen is néznénk ki, ha arculatunk és címlapunk véletlenül frissülne.
De miért van erre szükség?
Meglepő, de több, e tárgykörben végzett piackutatásunk tanúsága szerint a Magyar Narancsot lehetséges olvasóink több mint fele a mai napig a Fidesz lapjának gondolja. Ennek ellenkezőjéről meggyőződni nem áll módjukban, hisz (a hétszázát a csapdahelyzetének!) azt hiszik, hogy a Magyar Narancs Fidesz-lap, s ezért bele se! Hozzá se! Ki se! Le se a polcról!
De ha kimozdítjuk őket tévesen rögzült képzetükből?
Ezért úgy döntöttünk: legyen a Magyar Narancs citrom.
Hiszen tulajdonképpen soha nem volt más. Emlékeznek még Bástya elvtárs fancsali képére A tanúból? Na, látják.
De ha a szín más lesz, vajon más lesz-e a beltartalom? - kérdezheti a minket régóta olvasók csoportozata, az aggódás hangját ütve meg.
Nem lesz más. A Magyar Narancs ezen a héten is az, ami a múlt héten volt, és a jövő héten és az azutáni hetekben és hónapokban és években lesz. A képviseleti demokrácia, a szabad verseny és az egyéni szabadságjogok elvtalajába belegyökerezett hetilap, mely a csüggedésre gyógyírként kedvenc maximáját árulja: a világ akár normális is lehet.
Erőfeszítéseinket szolid reklámkampány támogatja majd (a hat Reklámügynökség által készített kreatív látható az első címlapon is), így ne csodálkozzanak, ha ezekben a hetekben találkoznak velünk máshol is.
És még valami. Ha van olyan ismerősük, akiről úgy gondolják, hogy ismeri a Magyar Narancsot, kérdezzenek rá, hogy mit gondol róla. Hátha ő is tévedésben él.
A jövő heti viszontlátásig maradtunk, mik voltunk, hívük.
