Publicisztika

Nagy volt az élet a múlt héten Brüsszelben, szállt a nóta, seje-huja, ripityom. Teleki László államtitkár, Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat elnöke, Kállai Katalin, az MSZP romaügyekért felelõs elnökségi tagja és még 21... micsoda-micsoda, szintén zenész, zömmel az OCÖ vezetõi léptek fel, csak egy kis baleset történt. Elénekeltek közösen csinos karéjba állva az Európai Parlament szocialista frakciója elõtt egy, a helyszínen dalnak aposztrofált számot - mit ad isten, a roma himnuszt -, és lett nagy tapsvihar, ováció.

A múlt kedden az amerikaiak újraválasztották azt az elnököt, kinek minél csúfosabb kudarcáért bizonyosan több mint kétszáz nyelven fohászkodtak szerte a világon. Mégpedig meggyõzõ fölénnyel választották újra: szokatlanul magas részvétel mellett országosan úgy három és fél millió szavazattal kapott többet, mint ellenfele.

A Szentendrei úton van manapság a nagy élet, a Hír tévénél ég a világ. Egyfelõl ugye lecsapolják a rossz vért; Mario Puzo halhatatlan lektûrjébõl, A Keresztapából tudjuk, hogy ez mit jelent, bizonyos rendszerességgel egymásnak esnek a gengszterek, s akit lehet, kicsinálnak, hullik a férgese. Adott esetben vannak, akik ezt a Magyar Nemzet hatalomátvételének fordítják, de minket annyira nem érdekel, még mindig jobb, mintha "dolgoznának".

Kormányunk újabb sikerétõl hangos a közélet: fene se gondolta volna, hogy parancsszóra, egy pillanat alatt eltüntethetõ a boltok polcairól a magyar pirospaprika, annak közvetlen leszármazottaival egyetemben (igaz, a magyaros vagdalt hús, a velõs pacalkonzerv és a paprikás chips megúszta - reméljük, nem csupán véletlenségbõl). Alighanem csak a bíróságon derül ki, hogy mindez törvényes volt-e, mert a magukat ártatlannak valló gyártók nem hagyják az ügyet annyiban; de bíróság elé kerülnek az érintett paprikahígítók is.

Az izraeli törvényhozás, a knesszet október 26-án elfogadta Ariel Saron "elszakadási tervét", az egyoldalú izraeli kivonulást a Gázai övezetbõl és négy észak-ciszjordániai településrõl. E szerint 2005 nyarán mintegy 8000 izraeli családnak el kell hagynia lakóhelyét. A költözködésben több száz ezer dolláros kártérítés segíti az önként távozókat, míg az ellenállók akár börtönbe is kerülhetnek.

Négyéves fejtörés és huzavona után a szocialista kormány tavasszal végre új népesedéspolitikai koncepcióval állt elõ. Ezt aztán el is nevezte jóléti fordulatnak, mivel a dokumentum fõleg szociálpolitikai módszerekre támaszkodik. De hogy néz ki mindez a családosok és a nõk felõl nézve?

Hogy éppen egy büntetõper adjon alkalmat egy ország nyilvánosságának, urambocsá', egész társadalmának a saját közelmúltjával való szembenézésre, a számvetésre egy-egy kor uralkodó eszméivel, politikai erkölcseivel, a közösség ügyei intézésének bevett és szokásos rendjével, arra számos példát ismer a történelem.

Tavaly márciusban lépett hatályba az a jogszabály-módosítás, amelynek eredményeképpen a csekély mennyiségû illegális drog birtoklásán rajtakapott személyek a büntetõeljárás alternatívájaként ismét széles körben választhatják az ún. "elterelést": a hat hónapig tartó megelõzõ vagy terápiás programban való részvételt.

Háborog a piac, a liberális lapok együtt hõzöngenek a Magyar Nemzettel, az MNB pedig napról napra pesszimistább. Mindez annak következménye, hogy néhány szocialista képviselõ módosítaná a jegybanktörvényt, kormányzati delegáltakat küldene a Monetáris Tanácsba. A javaslat még azok szerint is káros, akik szerint Járai Zsigmond csapnivaló jegybankelnök, a Monetáris Tanács pedig rossz döntéseket hoz.

Az Alkotmánybíróság keddi ülésén elutasította azokat a kifogásokat, amelyeket az Országgyûlés szeptember 13-i, a kettõs állampolgárságról szóló ügydöntõ népszavazást elrendelõ határozata ellen nyújtottak be. Ezzel elvileg megnyílt a lehetõség arra, hogy december 5-én a polgárok ne csak a kórházak privatizációjáról, hanem errõl a kérdésrõl is véleményt nyilvánítsanak. A józan megfontolás - a takarékosság - azt diktálja, hogy az államfõ kétkérdéses referendumot írjon ki. (Egy népszavazás körülbelül 3 milliárdba kerül az adófizetõknek.)

Novák Dezsõ vallomása, miszerint tizenhat éven át szolgálta a III/III-as ügyosztályt, nem ért minket meglepetésként. Augusztusban Tischler János történész a Rubiconban publikált egy jókora csokrot "Nemere" besúgói jelentéseibõl. Ezek alapján minden futballõrült beazonosíthatta õt (az egykori csapattárs Varga Zoltán korábbi interjúja csak célozgatott, többeket is alaptalan gyanúba keverve).

Az SZDSZ Új Generáció (ÚG) - a Népszavával és az MSZP-vel közösen - október 15-én tüntetést szervezett a Terror Háza elé. A nyilas rémuralom elleni fellépésre nagy szükség volt; kár, hogy törvényen kívüli eszközök igénybevételével, a szólásszabadság alkotmányos jogának megcsúfolásával történt.

Mint úgynevezett egyetemi ember (az is volnék, ha már meg kell határoznom magam, miért is ne, mibe kerül), most fel kellene háborodnom, és tüzes, kegyetlenül gunyoros cikkekben ostoroznom a kormányzati rövidlátást, a fukar és szûk látókörû oktatásirányítást, a méltánytalan és értelmetlen elbánást.

Miközben a két kormánypárt a Terror Háza elõtt vonult fel a nyilas hatalomátvétel 60. évfordulóján, a Fidesz Sztehlo Gábor evangélikus lelkész emléktábláját koszorúzta meg a Várban. Sztehlo Gábor a nyilas uralom alatt árvaházaiban zsidó gyerekeket bújtatott; lenyûgözõ bátorságát emlékfával köszönte meg a jeruzsálemi holokauszt-emlékhely, a Jad Vasem.