Cigánynóta

  • 2004. november 18.

Publicisztika

Nagy volt az élet a múlt héten Brüsszelben, szállt a nóta, seje-huja, ripityom. Teleki László államtitkár, Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat elnöke, Kállai Katalin, az MSZP romaügyekért felelõs elnökségi tagja és még 21... micsoda-micsoda, szintén zenész, zömmel az OCÖ vezetõi léptek fel, csak egy kis baleset történt. Elénekeltek közösen csinos karéjba állva az Európai Parlament szocialista frakciója elõtt egy, a helyszínen dalnak aposztrofált számot - mit ad isten, a roma himnuszt -, és lett nagy tapsvihar, ováció.

Csakhogy nem vittek hegedût! Alighanem ez lehetett a baj, mert azonmód kitessékelték õket a szabadba, haladjunk kérem, haladjunk. Pedig már többen kikészítették húszeurósaikat, hogy majd jól a vonóba húzzák. Nem lett így - na, hallod, szerszám nélkül - a boltból semmi, pedig risztelhettek volna a turné road-managerével, az ezereszû, ám bukott esélyegyenlõségi miniszterrel, Lévai Katalinnal. Aki szerint ez a hakni az ismerkedés és figyelemfelkeltés céljából volt nagyon fontos. Akitõl, köztünk szólva, azt hittük, nyugtunk lesz, megül a szinekúráján. De nem, õ gipsyshow-t - mint valami Fábry Sándor vagy az Irigy Hónaljmirigy - és maszek romaügyi frakcióközi munkabizottságot szervez, bemutatja a cigányokat Spidlának, az ugyancsak rövid távú volt cseh miniszterelnöknek, aki most szociálisügyi biztos lesz. "Cigányok, ez itt a Spidla bácsi, Vladimír, ezek itt a cigányok, szociális értelemben ugye, ha vágod, Vlado, mire gondolok."

Milyen ismerkedés, milyen figyelemfelkeltés, egyáltalán mi végre ez a szerencsétlen bohócfesztivál? Miért kellett majmot csinálni két tucat cigányemberbõl? Nem mellesleg, miért csináltak majmot magukból?

Nincs ezen mit szépíteni, hülyeségbõl és viszketegségbõl. Egy laikus is feléri ésszel, nagyon nem kéne a romák ilyen-olyan ügyeit a többi kisebbségtõl, de akár a nagy fene többségtõl sem elkülönítve kezelni, mert arra semmi szükség, az csak a szegregáció bebetonozása, és az EU sem csinálja. Csak egy új sütetû buzgó mócsing fontoskodja szét magát, s talál az aktuális heppjéhez két-három vélhetõen unatkozó kollégát. Pláne nem kéne medvetáncra bírni elméletileg felelõs magyar cigány vezetõket, csak azért, mert õk valamiért hajlandók rá. Ez a valami persze pont az, amiért komolyan meg kéne vizsgálni azt is, miért töltik be õk a posztjaikat. Tényleg, miért? Ha egyszer énekelhetnének akár egész nap is? És miért ne énekelhetne velük itthon Lévai Katalin is? Járnák a mûvelõdési házakat.

S az sem véletlen nyilván, hogy egyéb, talán valóban felelõs romák - Járóka Lívia, Horváth Aladár - dobtak egy hátast a produkciótól. Pedig ha nagyon akartak volna, õk is énekelhetnek, de nem, õk semmi pénzért - legalább ezen elgondolkodhatott volna Lévai Katalin. Meg azon, hogy ha ez a nótázás a legjobb ötlete, tán hanyagolhatná a romákat. Ott van Járóka Lívia, azonnal indul Mohácsi Viktória, majd csak elboldogulnak valahogy.

Tessék mondani, hogyan lehet egy EU-képviselõt visszahívni?

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

Az öntudat napjai

A a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.

Utat tört magának

Tasó Lászlót 2022-ben még szavazati rekorddal választották országgyűlési képviselővé, jövőre már csak listán indítja a Fidesz–KDNP. Nyíradonyban, ahol harminc éve lett polgármester, és ahová dőlt az uniós pénz, az új vezetés kifizetetlen közvilágítási számlával, büntetőeljárásokkal szembesült, továbbá azzal, mi minden függ a képviselőtől.