Cigánynóta

  • 2004. november 18.

Publicisztika

Nagy volt az élet a múlt héten Brüsszelben, szállt a nóta, seje-huja, ripityom. Teleki László államtitkár, Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat elnöke, Kállai Katalin, az MSZP romaügyekért felelõs elnökségi tagja és még 21... micsoda-micsoda, szintén zenész, zömmel az OCÖ vezetõi léptek fel, csak egy kis baleset történt. Elénekeltek közösen csinos karéjba állva az Európai Parlament szocialista frakciója elõtt egy, a helyszínen dalnak aposztrofált számot - mit ad isten, a roma himnuszt -, és lett nagy tapsvihar, ováció.

Csakhogy nem vittek hegedût! Alighanem ez lehetett a baj, mert azonmód kitessékelték õket a szabadba, haladjunk kérem, haladjunk. Pedig már többen kikészítették húszeurósaikat, hogy majd jól a vonóba húzzák. Nem lett így - na, hallod, szerszám nélkül - a boltból semmi, pedig risztelhettek volna a turné road-managerével, az ezereszû, ám bukott esélyegyenlõségi miniszterrel, Lévai Katalinnal. Aki szerint ez a hakni az ismerkedés és figyelemfelkeltés céljából volt nagyon fontos. Akitõl, köztünk szólva, azt hittük, nyugtunk lesz, megül a szinekúráján. De nem, õ gipsyshow-t - mint valami Fábry Sándor vagy az Irigy Hónaljmirigy - és maszek romaügyi frakcióközi munkabizottságot szervez, bemutatja a cigányokat Spidlának, az ugyancsak rövid távú volt cseh miniszterelnöknek, aki most szociálisügyi biztos lesz. "Cigányok, ez itt a Spidla bácsi, Vladimír, ezek itt a cigányok, szociális értelemben ugye, ha vágod, Vlado, mire gondolok."

Milyen ismerkedés, milyen figyelemfelkeltés, egyáltalán mi végre ez a szerencsétlen bohócfesztivál? Miért kellett majmot csinálni két tucat cigányemberbõl? Nem mellesleg, miért csináltak majmot magukból?

Nincs ezen mit szépíteni, hülyeségbõl és viszketegségbõl. Egy laikus is feléri ésszel, nagyon nem kéne a romák ilyen-olyan ügyeit a többi kisebbségtõl, de akár a nagy fene többségtõl sem elkülönítve kezelni, mert arra semmi szükség, az csak a szegregáció bebetonozása, és az EU sem csinálja. Csak egy új sütetû buzgó mócsing fontoskodja szét magát, s talál az aktuális heppjéhez két-három vélhetõen unatkozó kollégát. Pláne nem kéne medvetáncra bírni elméletileg felelõs magyar cigány vezetõket, csak azért, mert õk valamiért hajlandók rá. Ez a valami persze pont az, amiért komolyan meg kéne vizsgálni azt is, miért töltik be õk a posztjaikat. Tényleg, miért? Ha egyszer énekelhetnének akár egész nap is? És miért ne énekelhetne velük itthon Lévai Katalin is? Járnák a mûvelõdési házakat.

S az sem véletlen nyilván, hogy egyéb, talán valóban felelõs romák - Járóka Lívia, Horváth Aladár - dobtak egy hátast a produkciótól. Pedig ha nagyon akartak volna, õk is énekelhetnek, de nem, õk semmi pénzért - legalább ezen elgondolkodhatott volna Lévai Katalin. Meg azon, hogy ha ez a nótázás a legjobb ötlete, tán hanyagolhatná a romákat. Ott van Járóka Lívia, azonnal indul Mohácsi Viktória, majd csak elboldogulnak valahogy.

Tessék mondani, hogyan lehet egy EU-képviselõt visszahívni?

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.