Cigánynóta

  • 2004. november 18.

Publicisztika

Nagy volt az élet a múlt héten Brüsszelben, szállt a nóta, seje-huja, ripityom. Teleki László államtitkár, Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat elnöke, Kállai Katalin, az MSZP romaügyekért felelõs elnökségi tagja és még 21... micsoda-micsoda, szintén zenész, zömmel az OCÖ vezetõi léptek fel, csak egy kis baleset történt. Elénekeltek közösen csinos karéjba állva az Európai Parlament szocialista frakciója elõtt egy, a helyszínen dalnak aposztrofált számot - mit ad isten, a roma himnuszt -, és lett nagy tapsvihar, ováció.

Csakhogy nem vittek hegedût! Alighanem ez lehetett a baj, mert azonmód kitessékelték õket a szabadba, haladjunk kérem, haladjunk. Pedig már többen kikészítették húszeurósaikat, hogy majd jól a vonóba húzzák. Nem lett így - na, hallod, szerszám nélkül - a boltból semmi, pedig risztelhettek volna a turné road-managerével, az ezereszû, ám bukott esélyegyenlõségi miniszterrel, Lévai Katalinnal. Aki szerint ez a hakni az ismerkedés és figyelemfelkeltés céljából volt nagyon fontos. Akitõl, köztünk szólva, azt hittük, nyugtunk lesz, megül a szinekúráján. De nem, õ gipsyshow-t - mint valami Fábry Sándor vagy az Irigy Hónaljmirigy - és maszek romaügyi frakcióközi munkabizottságot szervez, bemutatja a cigányokat Spidlának, az ugyancsak rövid távú volt cseh miniszterelnöknek, aki most szociálisügyi biztos lesz. "Cigányok, ez itt a Spidla bácsi, Vladimír, ezek itt a cigányok, szociális értelemben ugye, ha vágod, Vlado, mire gondolok."

Milyen ismerkedés, milyen figyelemfelkeltés, egyáltalán mi végre ez a szerencsétlen bohócfesztivál? Miért kellett majmot csinálni két tucat cigányemberbõl? Nem mellesleg, miért csináltak majmot magukból?

Nincs ezen mit szépíteni, hülyeségbõl és viszketegségbõl. Egy laikus is feléri ésszel, nagyon nem kéne a romák ilyen-olyan ügyeit a többi kisebbségtõl, de akár a nagy fene többségtõl sem elkülönítve kezelni, mert arra semmi szükség, az csak a szegregáció bebetonozása, és az EU sem csinálja. Csak egy új sütetû buzgó mócsing fontoskodja szét magát, s talál az aktuális heppjéhez két-három vélhetõen unatkozó kollégát. Pláne nem kéne medvetáncra bírni elméletileg felelõs magyar cigány vezetõket, csak azért, mert õk valamiért hajlandók rá. Ez a valami persze pont az, amiért komolyan meg kéne vizsgálni azt is, miért töltik be õk a posztjaikat. Tényleg, miért? Ha egyszer énekelhetnének akár egész nap is? És miért ne énekelhetne velük itthon Lévai Katalin is? Járnák a mûvelõdési házakat.

S az sem véletlen nyilván, hogy egyéb, talán valóban felelõs romák - Járóka Lívia, Horváth Aladár - dobtak egy hátast a produkciótól. Pedig ha nagyon akartak volna, õk is énekelhetnek, de nem, õk semmi pénzért - legalább ezen elgondolkodhatott volna Lévai Katalin. Meg azon, hogy ha ez a nótázás a legjobb ötlete, tán hanyagolhatná a romákat. Ott van Járóka Lívia, azonnal indul Mohácsi Viktória, majd csak elboldogulnak valahogy.

Tessék mondani, hogyan lehet egy EU-képviselõt visszahívni?

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.