Cigánynóta

  • 2004. november 18.

Publicisztika

Nagy volt az élet a múlt héten Brüsszelben, szállt a nóta, seje-huja, ripityom. Teleki László államtitkár, Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat elnöke, Kállai Katalin, az MSZP romaügyekért felelõs elnökségi tagja és még 21... micsoda-micsoda, szintén zenész, zömmel az OCÖ vezetõi léptek fel, csak egy kis baleset történt. Elénekeltek közösen csinos karéjba állva az Európai Parlament szocialista frakciója elõtt egy, a helyszínen dalnak aposztrofált számot - mit ad isten, a roma himnuszt -, és lett nagy tapsvihar, ováció.

Csakhogy nem vittek hegedût! Alighanem ez lehetett a baj, mert azonmód kitessékelték õket a szabadba, haladjunk kérem, haladjunk. Pedig már többen kikészítették húszeurósaikat, hogy majd jól a vonóba húzzák. Nem lett így - na, hallod, szerszám nélkül - a boltból semmi, pedig risztelhettek volna a turné road-managerével, az ezereszû, ám bukott esélyegyenlõségi miniszterrel, Lévai Katalinnal. Aki szerint ez a hakni az ismerkedés és figyelemfelkeltés céljából volt nagyon fontos. Akitõl, köztünk szólva, azt hittük, nyugtunk lesz, megül a szinekúráján. De nem, õ gipsyshow-t - mint valami Fábry Sándor vagy az Irigy Hónaljmirigy - és maszek romaügyi frakcióközi munkabizottságot szervez, bemutatja a cigányokat Spidlának, az ugyancsak rövid távú volt cseh miniszterelnöknek, aki most szociálisügyi biztos lesz. "Cigányok, ez itt a Spidla bácsi, Vladimír, ezek itt a cigányok, szociális értelemben ugye, ha vágod, Vlado, mire gondolok."

Milyen ismerkedés, milyen figyelemfelkeltés, egyáltalán mi végre ez a szerencsétlen bohócfesztivál? Miért kellett majmot csinálni két tucat cigányemberbõl? Nem mellesleg, miért csináltak majmot magukból?

Nincs ezen mit szépíteni, hülyeségbõl és viszketegségbõl. Egy laikus is feléri ésszel, nagyon nem kéne a romák ilyen-olyan ügyeit a többi kisebbségtõl, de akár a nagy fene többségtõl sem elkülönítve kezelni, mert arra semmi szükség, az csak a szegregáció bebetonozása, és az EU sem csinálja. Csak egy új sütetû buzgó mócsing fontoskodja szét magát, s talál az aktuális heppjéhez két-három vélhetõen unatkozó kollégát. Pláne nem kéne medvetáncra bírni elméletileg felelõs magyar cigány vezetõket, csak azért, mert õk valamiért hajlandók rá. Ez a valami persze pont az, amiért komolyan meg kéne vizsgálni azt is, miért töltik be õk a posztjaikat. Tényleg, miért? Ha egyszer énekelhetnének akár egész nap is? És miért ne énekelhetne velük itthon Lévai Katalin is? Járnák a mûvelõdési házakat.

S az sem véletlen nyilván, hogy egyéb, talán valóban felelõs romák - Járóka Lívia, Horváth Aladár - dobtak egy hátast a produkciótól. Pedig ha nagyon akartak volna, õk is énekelhetnek, de nem, õk semmi pénzért - legalább ezen elgondolkodhatott volna Lévai Katalin. Meg azon, hogy ha ez a nótázás a legjobb ötlete, tán hanyagolhatná a romákat. Ott van Járóka Lívia, azonnal indul Mohácsi Viktória, majd csak elboldogulnak valahogy.

Tessék mondani, hogyan lehet egy EU-képviselõt visszahívni?

Figyelmébe ajánljuk

Post mortem

Az egész világot megrázó szörnyűségeknél gyakran előkerül a tettes ízlése – nem akarjuk elhinni, hogy egy átlagos ember is követhet el borzalmas dolgokat, keressük a furcsaságokat, az előjeleket, amelyeknek gyanúsnak kellett volna lenniük.

A szellemek ereje

  • - turcsányi -

Johnny Lobónak nehéz élete volt. Már a háború korai szakaszában megjárta Vietnamot, s hazatérve polgárjogi harcosnak állt; az indiánok jogaiért küzdött.