Cigánynóta

  • 2004. november 18.

Publicisztika

Nagy volt az élet a múlt héten Brüsszelben, szállt a nóta, seje-huja, ripityom. Teleki László államtitkár, Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat elnöke, Kállai Katalin, az MSZP romaügyekért felelõs elnökségi tagja és még 21... micsoda-micsoda, szintén zenész, zömmel az OCÖ vezetõi léptek fel, csak egy kis baleset történt. Elénekeltek közösen csinos karéjba állva az Európai Parlament szocialista frakciója elõtt egy, a helyszínen dalnak aposztrofált számot - mit ad isten, a roma himnuszt -, és lett nagy tapsvihar, ováció.

Csakhogy nem vittek hegedût! Alighanem ez lehetett a baj, mert azonmód kitessékelték õket a szabadba, haladjunk kérem, haladjunk. Pedig már többen kikészítették húszeurósaikat, hogy majd jól a vonóba húzzák. Nem lett így - na, hallod, szerszám nélkül - a boltból semmi, pedig risztelhettek volna a turné road-managerével, az ezereszû, ám bukott esélyegyenlõségi miniszterrel, Lévai Katalinnal. Aki szerint ez a hakni az ismerkedés és figyelemfelkeltés céljából volt nagyon fontos. Akitõl, köztünk szólva, azt hittük, nyugtunk lesz, megül a szinekúráján. De nem, õ gipsyshow-t - mint valami Fábry Sándor vagy az Irigy Hónaljmirigy - és maszek romaügyi frakcióközi munkabizottságot szervez, bemutatja a cigányokat Spidlának, az ugyancsak rövid távú volt cseh miniszterelnöknek, aki most szociálisügyi biztos lesz. "Cigányok, ez itt a Spidla bácsi, Vladimír, ezek itt a cigányok, szociális értelemben ugye, ha vágod, Vlado, mire gondolok."

Milyen ismerkedés, milyen figyelemfelkeltés, egyáltalán mi végre ez a szerencsétlen bohócfesztivál? Miért kellett majmot csinálni két tucat cigányemberbõl? Nem mellesleg, miért csináltak majmot magukból?

Nincs ezen mit szépíteni, hülyeségbõl és viszketegségbõl. Egy laikus is feléri ésszel, nagyon nem kéne a romák ilyen-olyan ügyeit a többi kisebbségtõl, de akár a nagy fene többségtõl sem elkülönítve kezelni, mert arra semmi szükség, az csak a szegregáció bebetonozása, és az EU sem csinálja. Csak egy új sütetû buzgó mócsing fontoskodja szét magát, s talál az aktuális heppjéhez két-három vélhetõen unatkozó kollégát. Pláne nem kéne medvetáncra bírni elméletileg felelõs magyar cigány vezetõket, csak azért, mert õk valamiért hajlandók rá. Ez a valami persze pont az, amiért komolyan meg kéne vizsgálni azt is, miért töltik be õk a posztjaikat. Tényleg, miért? Ha egyszer énekelhetnének akár egész nap is? És miért ne énekelhetne velük itthon Lévai Katalin is? Járnák a mûvelõdési házakat.

S az sem véletlen nyilván, hogy egyéb, talán valóban felelõs romák - Járóka Lívia, Horváth Aladár - dobtak egy hátast a produkciótól. Pedig ha nagyon akartak volna, õk is énekelhetnek, de nem, õk semmi pénzért - legalább ezen elgondolkodhatott volna Lévai Katalin. Meg azon, hogy ha ez a nótázás a legjobb ötlete, tán hanyagolhatná a romákat. Ott van Járóka Lívia, azonnal indul Mohácsi Viktória, majd csak elboldogulnak valahogy.

Tessék mondani, hogyan lehet egy EU-képviselõt visszahívni?

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.