„Sajnálom, hogy rasszista voltam” – címmel írt Balavány György, az október 23-ai Milla-tüntetés meghívott szónoka bejegyzést személyes internetes naplójába október 20-án délelőtt. Azután, hogy előző, 18-ai blogbejegyzéséből, amelyben a Jobbik elnökét cigányozásáért feljelentéssel fenyegette, úgy idézett a Mandiner portál, hogy Balaványnak egy 2008-as Magyar Nemzetben megjelent cigányozó vezércikkéből is részleteket közölt, Balavány György még vad moderálásba kezdett blogjának a szerző ellentmondásait felhánytorgató hozzászólásai között. Másnap, 19-én este Bayer Zsolt az Echo Tv Korrektúra adásában beszélt korábbi Magyar Nemzet-es kollégája, a „Szellemi honvédelem” díjas Balavány György rasszista múltjáról, majd 20-án reggel a Magyar Hírlap publicisztikája is utcára került az addigra már elhíresült Balavány-idézettel (Bayer Zsolt: Morcizás). Balavány György ekkor megadta magát, és bocsánatot kért.
„Lehet mélyebbre is vájni a múltamban. A 2006–2008 közti időszakban rendszeres vendég voltam az antiszemitizmus.hu című szégyenfalon, többnyire az izraeli politikát ekéző írásaim miatt (némely megállapításomat egyébként máig fenntartom)… Sosem gondoltam magam rasszistának vagy antiszemitának. Nem voltak (nincsenek) általános érvényű fenntartásaim semmilyen népcsoporttal szemben. Sohasem gondoltam, hogy minden cigány bűnöző, de ez a szöveg – most döbbentem rá, öt év távolából – félreérthetetlenül ezt üzeni. Ezért, tisztelt Legbelsőbb Bíróság, függetlenül kontextustól, szenvedélytől és egyéb körülményektől: e differenciálatlan, általánosító megállapítások, a cigány–magyar dichotómia emlegetése, a gyűlölettoposzok sora miatt nem lehet mást mondani, mint hogy Balavány György írt rasszista szöveget. És ha rasszista szöveget írt, akkor rasszista volt, függetlenül attól, hogy mit gondolt önmagáról. Sajnálom és röstellem, nagyon.”
Balavány György
Fotó: Németh Dániel
Homofób múltjáért nem fejezte ki sajnálkozását és röstelkedését, igaz, azt nem is olvasta a fejére senki. Pedig alkalma lett volna a szembenézésre, nemcsak most, rasszista bocsánatkérése alkalmával, hanem például ez év augusztus 30-án, amikor visszaemlékezve blogjában arra, hogy „Tíz szép évet dolgoztam a Magyar Nemzetnél, ebből hatot főmunkatársként”, kollégájáról, Bayer Zsoltról is beszélve így összegezte véleményét: „A fent említett egy évtizedet úgy dolgoztam végig a jobboldali sajtóban, hogy egyetlen tételes antiszemitával vagy fasisztával nem beszéltem. A jobboldali újságírók nagyon döntő többsége undorral és megvetéssel gondol a nácikra, primitívnek tartja a homoszexuálisok lebuzizását, és nem gondolja, hogy »a cigányokkal lehetetlen együtt élni«.”
Vagy július 4-én, amikor a hvg.hu-n vezetett blogjában a közelgő melegfelvonulás elé írta le véleményét:
„Jó tíz éve történt, hogy az egyik legkedvesebb kollégám-barátom közös ebédünk közben jó nagy levegőt vett, és a szemembe nézve egy szuszra elmondta, hogy. Hát, egy pillanatra megállt a kanál a kezemben, de aztán megköszöntem, hogy a bizalmába avatott. Bár ő az ellenkezőjétől tartott, a barátságunk ettől kezdve mélyebb és komolyabb lett. Gyakran beszélt a testi-lelki vívódásairól, rejtőzködésről, önvádról, félelemről. Sokat tanultam tőle. Például azt, hogy mennyire hamis a mítosz, miszerint a melegek »meg akarják téríteni« a nem melegeket. Nem akarják. Nem jelentenek a heteroszexuálisokra veszélyt (de ez fordítva már nem igaz).” Ennek az emléknek a nyilvános felidézése sem volt elég ahhoz, hogy az ebben az időszakban írt homofób uszításait bármilyen önreflexióval távolítsa el magától.
Ne jöjjön el az SZDSZ országa, Magyar Nemzet, 2005. február 25.: „A homoszexualitás – mondják a liberálisok – nem ellentétes az emberi természettel. És akkor mi van? Szedjük már le az emberi természetet a piedesztálról, legalább így Auschwitz, Hirosima és Beszlan után. A CA11 nevű gén egy bizonyos formája tényleg gyakoribb a férfi homoszexuálisoknál, ami azt jelenti, hogy erősebb a késztetésük az említett perverzióra. A terroristák sejtjeiben meg egynél több az úgynevezett Y kromoszóma, ami fokozott agresszivitást okoz. Nem terroristázom a melegeket. De ahhoz, hogy valaki tényleges terroristává váljon, nemcsak génekre, hanem megfelelő kulturális közegre is szüksége van. A homoszexualitás kedvező környezetben úgy terjed, mint sötét és langyos helyeken a gombafertőzés… Nem a társadalmat kell a defektushoz igazítani, hanem a problémával küzdő embert segíteni, hogy kilábaljon a helyzetéből. Ahol azonban a melegséget normálisnak tekintik, ott mintává lesz. Ahol homo párok házasodhatnak, ott növekszik a homoszexuálisok száma. Ahol gyereket is nevelhetnek, az maga a pokol.”
Különös házasság, Magyar Nemzet, 2007. július 10.: „...számos kutatás szerint nem biológiai fátum, hanem a pszichoszexuális fejlődés zavara okolható ezért, kiegészülve a mindenkiben jelen levő, egyesekben esetleg erősebb hajlammal. James Dobson pszichológus írja: »Homoszexuális férfiak százaival beszéltem. Nem találkoztam köztük olyannal, aki azt állítja, szereti és tiszteli az apját.« …Innen nézve azok, akik dobálták és szidalmazták a szombati felvonulás résztvevőit, igen sokat használtak nekik: biztosították nekik az ártatlan áldozat státusát. Nem véletlen, hogy a balliberális fórumok a támadások durvaságáról kiabálnak.”
Túl a Rubiconon, Orosz József coming outja, Magyar Nemzet, 2007. július 11.: „Mi történt szombaton? Semmi. Pár bőrfejű és bőragyú alak megpofozott néhány fenékrázó pojácát. (Huh, most kimondtam.)”
Magyar Nemzet, 2004. január 19.: „A ballib sajtó szemrebbenés nélkül, kvázi hivatalból hazudik. A történet szerint a megrendült azonosságtudatú diák elvánszorgott egy kis lelki jó tanácsért a dékánjához, mire a nyakas, szeretetlen, kálomista kényúr a nagytanács elé citálta és kidobatta. Azt a verziót, amely szerint az ifjú már régóta botrányosan viselkedett a fiúkollégiumban, s a Sziget melegsátorában egy »meleg, református teológus vagyok« felirat alatt rázta fenekét, legfeljebb a kollégistáktól és a kínos ügyet közvetlenül ismerőktől hallani...”
2012. október 17-én még így írt Balavány György a HVG vélemény rovatában: „Egy jó hónapja fogadtam el Juhász Péter felkérését, hogy beszéljek a Milla nevű koncepciózavar október 23-i tüntetésén. Természetesen még nem tudtam, hogy ott fog felszólalni Bajnai Gordon is. Az új helyzet nem kis fejtörést okozott. Végül úgy döntöttem, hogy nagyon világossá teszem a fenntartásaimat.” Érdeklődéssel várom, hogy Balavány György antiszemita, rasszista és homofób múltjáról a tüntetés előtt nyilvánosságra került (felteszem, a többi meghívott felszólaló által eddig nem ismert, tehát számukra új) tények ismeretében a többi szónok, köztük Lovas Nagy Anna leszbikus írónő szintén „nagyon világossá teszi-e” a Balavány György személyére vonatkozó „fenntartásait”.
A szerző közíró
A magyarnarancs.hu interjúja Balavány Györggyel itt olvasható.
