Most éppen arra biztatja az embereket intenzív reklámkampánnyal, hogy hitel felvétele helyett ők hitelezzenek, mégpedig az államnak.
"Az elmúlt években kialakult kedvezőtlen folyamatok megfordítása érdekében az állam nagyobb hangsúlyt kíván adni a lakossági megtakarítások állampapírba történő befektetésének egyrészt a befektetések kockázatának csökkentése, másrészt a finanszírozás biztonságának növelése érdekében" - írja tájékoztatójában az Államadósság Kezelő Központ Zrt. (ÁKK). Ezért az állampapírok közvetlen lakossági értékesítésének növelése kiemelt feladat az Államadósság Kezelő Központ és a Magyar Államkincstár számára, amelyet többek között fokozott marketingtevékenységgel igyekszik teljesíteni. E kormányzati politika eredményeként idén közel 300 milliárd forinttal emelkedett a kifejezetten a lakosságnak szánt állampapírok állománya, és augusztus végére meghaladta a 770 milliárd forintot.
Az az érdekes helyzet állt tehát elő, amikor az állam - bár az államkötvény reklámja ennek az ellenkezőjét sugallja - üzleti ajánlattal fordul a polgáraihoz: adósságpapírt kínál eladásra, azaz hitelnyújtásra kéri a lakosságot. Érdemes megvizsgálni, hogyan viselkedik az állam mint üzleti szereplő. Leendő adósként milyen tájékoztatást ad hitelezői számára? Megfelel-e az államkötvénnyel kapcsolatos kereskedelmi kommunikáció a minden kötvénykibocsátóval, de különösen egy felelős állammal szemben fennálló objektív tájékoztatás követelményének? Másfelől pedig: mit tanultunk a pénzügyi válságból, és milyen hatásuk van mindennapi döntéseinkre az állam magatartásával kapcsolatos tapasztalatainknak?
Két állítás
A magyar államkötvény reklámjának két lényeges elemére érdemes felfigyelni. A reklám egésze arra törekszik, hogy a kötvényvásárlást kiemelje természetes közegéből. Az államkötvény-vásárlást valami magasabb rendű cselekedetnek tünteti fel, amely mentes a mindennapi élet és különösen az üzleti világ bizonytalanságaitól. Ez a szinte transzcendens jelleg és a biztonság a kampány egészén végigvonuló motívum, ez fejeződik ki a plakátokon is kiemelten szereplő két szlogenben: "Több mint üzlet." és "Állami garanciával".
Csakhogy az államkötvény kampányának mindkét fő eleme hamis és manipulatív jellegű. A kampány sugallatával szemben a kötvényvásárlás - hitelnyújtás. E tranzakció, mint minden más hitelnyújtás, illetve hitelfelvétel, számos kockázatot tartalmazó üzleti döntés, amely alapos megfontolást igényel. Így különösen, mint minden hitelező, a kötvényvásárló számára is az elsődleges kérdés az, hogy milyen biztonsággal számíthat arra, hogy pénzét a megállapodásnak (esetünkben a kötvényben rögzített feltételeknek) megfelelően vissza fogja kapni. Az e megfontolás szükségességére való figyelemfelhívás helyett az államkötvény reklámja a figyelem elaltatását szolgálja.
Míg a fenti két elem közül az első ("Több mint üzlet.") minősíthető pusztán kedvcsináló, az érzelmekre ható reklámfogásnak, a befektetés biztonságával kapcsolatos tájékoztatás már alapvető tartalmi kérdés. A reklám is kellően hangsúlyozza ezt az elemet, de nem az esetleges kockázatok bemutatásával, hanem ezek elleplezésével, és valamifajta garancia állításával ("Állami garanciával").
A hivatkozás az állami garanciára ráadásul nem csupán a reklámokban jelenik meg, hanem az államkötvényről elérhető tájékoztatásoknak is hangsúlyos eleme.
Az államkötvényről az elsődleges hírforrás az ÁKK által üzemeltetett speciális honlap (www.allampapir.hu), amelyen a következőket olvashatjuk: "Az állampapír a legbiztonságosabb befektetési lehetőség ma Magyarországon, mert a befektetések mögött a hazai pénzügyi piacok legnagyobb és legstabilabb szereplője, a Magyar Állam áll. Lejáratkor a tőke teljes összegére, valamint az esedékes kamatokra az állam értékhatártól függetlenül garantálja a kifizetést." Ugyanitt, az állampapírba való befektetés elsődleges előnye a "Biztonság: az állampapír az egyik legbiztonságosabb befektetési forma, mivel visszafizetése államilag garantált (állami garancia a névértékre és a kamatra)." Ugyanez a szöveg olvasható az ÁKK saját honlapján (www.akk.hu) is. Az állampapírokat forgalmazó Államkincstár honlapján (www.allamkincstar.gov.hu) pedig egyenesen az áll, hogy "A magyar állampapírok kettős biztonságot nyújtanak, így a legbiztonságosabb befektetési lehetőségnek számítanak ma Magyarországon, mivel a befektetések mögött a pénzügyi piacok legnagyobb és legbiztonságosabb szereplője, az állam áll. Lejáratkor a tőke teljes összegére, valamint az esedékes kamatokra - értékhatártól függetlenül - teljeskörű garancia vonatkozik." (Kiemelés az eredetiben.)
Mit jelent valójában a fenti tájékoztatókban szereplő állami garancia? A garancia kifejezést kettős értelemben használjuk. Bizonyos termékekkel kapcsolatban a termék gyártója, forgalmazója garantálja annak megfelelő működését (jótáll érte, szavatolja), azaz vállalja, hogy meghibásodás esetén azt kijavítja és kártérítést fizet. A pénzügyekben azonban a garancia (akárcsak a kezesség) azt jelenti, hogy az adós mulasztása vagy fizetésképtelensége esetén helyette a garanciavállaló fog fizetni. A pénzügyi garancia esetén tehát az adós mellett, mögött mindig van egy harmadik személy, aki azt vállalja, hogy helytáll az adós tartozásáért. Ennek megfelelően használják a garancia kifejezést a fenti tájékoztatóban is, hiszen egyébként semmi értelme nem lenne a "kettős biztonság" emlegetésének.
Elsejéig valahogy kihúzom
Felvetődik tehát a kérdés, hogy ki is a magyar államkötvény adósa, akiért a magyar állam fizetési garanciát vállal. Erre a válasz nagyon egyszerű, mert a fenti tájékoztatások egyértelműen tartalmazzák, hogy az államkötvény vásárlásával a magyar állam részére nyújtunk hitelt, az eladott állampapírok összege a magyar államadósság részét képezi. Hogyan tud a saját adósságáért a magyar állam garanciát vállalni? Sehogy. Ez fogalmilag lehetetlen. Valójában nem létezik az államkötvények hirdetéseiben szereplő garancia, tehát nem létezik a "kettős biztonság" sem.
Ezek után nem meglepő, hogy sem a reklámban, sem pedig az államkötvényhez kapcsolódó egyéb tájékoztatásban nem szerepel az az információ, hogy a legbiztonságosabb szereplőként emlegetett magyar állam devizaadósságát közel egy éve mindhárom nagy nemzetközi hitelminősítő intézet a befektetésre ajánlottnál alacsonyabb, azaz közel sem biztonságos kategóriába sorolja, és a kockázatok magas szintjére utal az állampapírok hozamának, valamint a hitelbiztosítások díjának a kritikus határhoz közelítő, igen magas mértéke is. Formailag persze ez a besorolás nem vonatkozik a forintban kibocsátott államkötvényre, és technikai értelemben a forintadósságok tekintetében a magyar állam nem tud fizetésképtelenné válni, ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar államadósság vásárlása biztonságos befektetés. Ha a nemzetközi pénzpiacok a magyar államadósságot alacsony biztonságúnak ítélik, az azt jelenti, hogy a magyar államcsőd bekövetkezését nem tartják kizártnak. Abban pedig senki nem lehet biztos, hogy ennek a bekövetkezése nem érinti a magyar államkötvények tulajdonosait. Továbbá: azok a körülmények, amelyek miatt a hitelpiacok nem tekintik biztonságos befektetésnek a magyar állampapírt, itthon is fennállnak, sőt, elsősorban a magyar lakosságot, közte a befektetőket érintik. Az Orbán-kormány "unortodox" és inflációnövelő gazdaságpolitikája, a jogállamiság meggyengítése, a tulajdonjog és a szerzett jogok sérthetetlenségének megrendülése, a kiszámíthatatlan környezet mind olyan körülmény, amely a magyar állam mint hitelfelvevő megítélésekor nem hagyható figyelmen kívül. Mindezek alapján a magyar államkötvénnyel kapcsolatban nem csupán kettős biztonságról nem lehet szó, de bármilyen biztonságról is csak erős fenntartásokkal lehet beszélni.
Az állam tehát manipulatív módon, a lakosság alacsony pénzügyi kultúráját és tudását használja fel pénzügyi céljai elérésére - pontosan azt teszi, amivel a bankokat vádolta. Az állampapírokat vásárló hazai befektetők pedig, úgy tűnik, hogy - a hitelválságból mit sem tanulva, és a kormányzat eddigi ténykedését figyelmen kívül hagyva - a kritikus gondolkodás helyett megint a szép szavakat és az átlagot meghaladó kamatbevétel ígéretét választják.
A szerző jogász.
