Nem engedni a '89-ből

Publicisztika

Az alkotmányozás körüli káosz egy kormányfői nyilatkozattal öltött a minap kivehetőbb kontúrokat - eszerint "a folyamat" április 25-én, húsvét hétfőn fog lezárulni. Ez persze még csak a kezdet, hisz annyi minden lóg a levegőben: egy legyen a kamara vagy kettő, mik legyenek az elnöki jogkörök, mi legyen a fékekkel és ellensúlyokkal, egyáltalán, hogy mire terjedjen ki az alaptörvény és mire ne; és akkor a Szent Koronáról meg a Jóistenről nem is szóltunk. Ezekről a Fidesz leginkább önmagával vitázik, de még e viták is a szokásos módon fognak eldőlni: ahogy és amerre Orbán Viktor akarja. Néhány jobb érzésű pártközeli értelmiségi vagy fideszes politikus próbálkozik egy kicsit - de előbb-utóbb úgyis elhallgat majd, rosszabb esetben ő viszi majd tovább az ügyet, és súrolja le az ábrázatát a rücskös kövezeten, amikor a főnök felnyalatja vele. A tippünk a végkimenetelre a következő. Kicsike kis alkotmány, sok kétharmados törvénnyel és ebből adódóan szinte korlátlan kormány-, azaz kormányfői hatalommal; valódi alkotmánybíráskodás nem lesz, de lesz választójog a határon túli magyaroknak, és az idiotizmusig koncentrált állami hatalom, talán még két kamara is; két kétharmados többség kell majd az újabb alkotmányozáshoz, sőt Schmitt Pál fel is oszlathatja majd a következő Országgyűlést, ha netán nem a Fidesznek lesz benne többsége. (Hisz az nyilvánvalóan a legfelsőbb metafizikus akarat és erkölcsi parancs elleni kihágás lenne.)

Az alkotmányozás körüli káosz egy kormányfői nyilatkozattal öltött a minap kivehetőbb kontúrokat - eszerint "a folyamat" április 25-én, húsvét hétfőn fog lezárulni. Ez persze még csak a kezdet, hisz annyi minden lóg a levegőben: egy legyen a kamara vagy kettő, mik legyenek az elnöki jogkörök, mi legyen a fékekkel és ellensúlyokkal, egyáltalán, hogy mire terjedjen ki az alaptörvény és mire ne; és akkor a Szent Koronáról meg a Jóistenről nem is szóltunk. Ezekről a Fidesz leginkább önmagával vitázik, de még e viták is a szokásos módon fognak eldőlni: ahogy és amerre Orbán Viktor akarja. Néhány jobb érzésű pártközeli értelmiségi vagy fideszes politikus próbálkozik egy kicsit - de előbb-utóbb úgyis elhallgat majd, rosszabb esetben ő viszi majd tovább az ügyet, és súrolja le az ábrázatát a rücskös kövezeten, amikor a főnök felnyalatja vele. A tippünk a végkimenetelre a következő. Kicsike kis alkotmány, sok kétharmados törvénnyel és ebből adódóan szinte korlátlan kormány-, azaz kormányfői hatalommal; valódi alkotmánybíráskodás nem lesz, de lesz választójog a határon túli magyaroknak, és az idiotizmusig koncentrált állami hatalom, talán még két kamara is; két kétharmados többség kell majd az újabb alkotmányozáshoz, sőt Schmitt Pál fel is oszlathatja majd a következő Országgyűlést, ha netán nem a Fidesznek lesz benne többsége. (Hisz az nyilvánvalóan a legfelsőbb metafizikus akarat és erkölcsi parancs elleni kihágás lenne.)

Az ily módon és ilyenre megkeletkező magyar állam sok magyar polgárnak lesz idegen és otthontalan. E sokaság ellenérzéseinek hangot is fog adni tavasszal, még ha a dolog azonnali végkimenetelére - minthogy az el van döntve - ennek csekély jelentősége is lesz.

De a nem azonnalira nézve annál nagyobb. És nem azért, mert a demokrácia absztrakt értékei és fogalmai tömegeket lennének képesek megmozgatni (ez csak később, mandínerből fog bekövetkezni), hanem azért, mert a mindenfajta kontroll nélkül működő hatalomgyakorlás hibák sokaságát kódolja - mert az a kormányzás, amit az új alkotmány szentesít majd, ártani fog az országnak.

Az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy e tömegek vajon magukban otthon, párosával a kocsmában, netán csoportosan, civil kezdeményezések ernyője alatt borongnak majd, vagy ellenérzéseik politikai reprezentációt is nyernek. Ez utóbbi nélkül a magyar demokrácia és a '89-es demokratikus alkotmány szétbarmolását nem lehet majd visszacsinálni - hisz az csak a parlamentben történhet meg, nyilván a következőben, és a parlamentben politikai pártok ülnek. Ezért a jelenlegi Országgyűlés két demokratikus ellenzéki formációjának aligha lehet más választása, mint a Fidesz alkotmányozását a továbbiakban is bojkottálni. Taktikailag azért, mert egyszer már otthagyták a vircsaftot: ha most visszamennek - akár abban a jóhiszemű meggyőződésben, hogy hátha legalább kármenteni tudnak, például a fenntartható fejlődés, vagy a szociális jogok, vagy bármely más fontos apróság alkotmányba passzírozásával -, a nullára írják hitelességüket. (És a végén Orbán úgyis becsapja őket.) De az LMP és az MSZP azért sem vehetnek részt Orbán cirkuszában, mert elemi, önös pártpolitikai érdekeik azt diktálják, hogy ne a Fidesz kicsiny segédcsapataiként tűnjenek fel, a nagyszabású államátszervező projekt duzzogó, de mégiscsak együttműködő partnereiként. Sőt. Orbán az alkotmányozással újabb hazárdjátékba fogott, egyszerre kielégíthetetlen, ellentétes várakozásokat keltett saját táborán belül is, s ebből lehetetlen ép bőrrel kikeveredni. Az alkotmányozással a Fidesz tovább áshatja saját politikai sírját: nem kéne őt megzavarni ebben. Sőt. A bojkott, az a tény, hogy egyetlen párt ír alkotmányt, már önmagában elég kompromittáló és botránykeltő lesz.

De ezek csak részletkérdések. A két ellenzéki pártnak azért kell távol tartania magát az alkotmányozástól, mert az hazugságon alapul. Azon a komplex hazugságon, hogy a magyar társadalom meg a politika gazdasági és erkölcsi válságának az oka végső soron a '89-es alkotmány lenne; és hogy a választók áprilisban ezt a régi rendet, a szabadság káoszát "takarították el". Minden összefüggés, amit ez az állítás tartalmaz, hamisság, manipuláció; ahogy az új alkotmánynak sincs más feladata, mint hogy törvényessé, legálissá tegye az Orbán-államot, és ezzel odahazudja mögé a legitimitást, az elsöprő népakaratot is.

Ha a két demokratikus párt részt vesz ebben, a hiányzó legitimitást tőlük kapja meg az új rend. Pedig azért vannak a parlamentben, hogy ne adják a nevüket.

És ne adják a választóikét sem.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.