Nem engedni a '89-ből

Publicisztika

Az alkotmányozás körüli káosz egy kormányfői nyilatkozattal öltött a minap kivehetőbb kontúrokat - eszerint "a folyamat" április 25-én, húsvét hétfőn fog lezárulni. Ez persze még csak a kezdet, hisz annyi minden lóg a levegőben: egy legyen a kamara vagy kettő, mik legyenek az elnöki jogkörök, mi legyen a fékekkel és ellensúlyokkal, egyáltalán, hogy mire terjedjen ki az alaptörvény és mire ne; és akkor a Szent Koronáról meg a Jóistenről nem is szóltunk. Ezekről a Fidesz leginkább önmagával vitázik, de még e viták is a szokásos módon fognak eldőlni: ahogy és amerre Orbán Viktor akarja. Néhány jobb érzésű pártközeli értelmiségi vagy fideszes politikus próbálkozik egy kicsit - de előbb-utóbb úgyis elhallgat majd, rosszabb esetben ő viszi majd tovább az ügyet, és súrolja le az ábrázatát a rücskös kövezeten, amikor a főnök felnyalatja vele. A tippünk a végkimenetelre a következő. Kicsike kis alkotmány, sok kétharmados törvénnyel és ebből adódóan szinte korlátlan kormány-, azaz kormányfői hatalommal; valódi alkotmánybíráskodás nem lesz, de lesz választójog a határon túli magyaroknak, és az idiotizmusig koncentrált állami hatalom, talán még két kamara is; két kétharmados többség kell majd az újabb alkotmányozáshoz, sőt Schmitt Pál fel is oszlathatja majd a következő Országgyűlést, ha netán nem a Fidesznek lesz benne többsége. (Hisz az nyilvánvalóan a legfelsőbb metafizikus akarat és erkölcsi parancs elleni kihágás lenne.)

Az alkotmányozás körüli káosz egy kormányfői nyilatkozattal öltött a minap kivehetőbb kontúrokat - eszerint "a folyamat" április 25-én, húsvét hétfőn fog lezárulni. Ez persze még csak a kezdet, hisz annyi minden lóg a levegőben: egy legyen a kamara vagy kettő, mik legyenek az elnöki jogkörök, mi legyen a fékekkel és ellensúlyokkal, egyáltalán, hogy mire terjedjen ki az alaptörvény és mire ne; és akkor a Szent Koronáról meg a Jóistenről nem is szóltunk. Ezekről a Fidesz leginkább önmagával vitázik, de még e viták is a szokásos módon fognak eldőlni: ahogy és amerre Orbán Viktor akarja. Néhány jobb érzésű pártközeli értelmiségi vagy fideszes politikus próbálkozik egy kicsit - de előbb-utóbb úgyis elhallgat majd, rosszabb esetben ő viszi majd tovább az ügyet, és súrolja le az ábrázatát a rücskös kövezeten, amikor a főnök felnyalatja vele. A tippünk a végkimenetelre a következő. Kicsike kis alkotmány, sok kétharmados törvénnyel és ebből adódóan szinte korlátlan kormány-, azaz kormányfői hatalommal; valódi alkotmánybíráskodás nem lesz, de lesz választójog a határon túli magyaroknak, és az idiotizmusig koncentrált állami hatalom, talán még két kamara is; két kétharmados többség kell majd az újabb alkotmányozáshoz, sőt Schmitt Pál fel is oszlathatja majd a következő Országgyűlést, ha netán nem a Fidesznek lesz benne többsége. (Hisz az nyilvánvalóan a legfelsőbb metafizikus akarat és erkölcsi parancs elleni kihágás lenne.)

Az ily módon és ilyenre megkeletkező magyar állam sok magyar polgárnak lesz idegen és otthontalan. E sokaság ellenérzéseinek hangot is fog adni tavasszal, még ha a dolog azonnali végkimenetelére - minthogy az el van döntve - ennek csekély jelentősége is lesz.

De a nem azonnalira nézve annál nagyobb. És nem azért, mert a demokrácia absztrakt értékei és fogalmai tömegeket lennének képesek megmozgatni (ez csak később, mandínerből fog bekövetkezni), hanem azért, mert a mindenfajta kontroll nélkül működő hatalomgyakorlás hibák sokaságát kódolja - mert az a kormányzás, amit az új alkotmány szentesít majd, ártani fog az országnak.

Az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy e tömegek vajon magukban otthon, párosával a kocsmában, netán csoportosan, civil kezdeményezések ernyője alatt borongnak majd, vagy ellenérzéseik politikai reprezentációt is nyernek. Ez utóbbi nélkül a magyar demokrácia és a '89-es demokratikus alkotmány szétbarmolását nem lehet majd visszacsinálni - hisz az csak a parlamentben történhet meg, nyilván a következőben, és a parlamentben politikai pártok ülnek. Ezért a jelenlegi Országgyűlés két demokratikus ellenzéki formációjának aligha lehet más választása, mint a Fidesz alkotmányozását a továbbiakban is bojkottálni. Taktikailag azért, mert egyszer már otthagyták a vircsaftot: ha most visszamennek - akár abban a jóhiszemű meggyőződésben, hogy hátha legalább kármenteni tudnak, például a fenntartható fejlődés, vagy a szociális jogok, vagy bármely más fontos apróság alkotmányba passzírozásával -, a nullára írják hitelességüket. (És a végén Orbán úgyis becsapja őket.) De az LMP és az MSZP azért sem vehetnek részt Orbán cirkuszában, mert elemi, önös pártpolitikai érdekeik azt diktálják, hogy ne a Fidesz kicsiny segédcsapataiként tűnjenek fel, a nagyszabású államátszervező projekt duzzogó, de mégiscsak együttműködő partnereiként. Sőt. Orbán az alkotmányozással újabb hazárdjátékba fogott, egyszerre kielégíthetetlen, ellentétes várakozásokat keltett saját táborán belül is, s ebből lehetetlen ép bőrrel kikeveredni. Az alkotmányozással a Fidesz tovább áshatja saját politikai sírját: nem kéne őt megzavarni ebben. Sőt. A bojkott, az a tény, hogy egyetlen párt ír alkotmányt, már önmagában elég kompromittáló és botránykeltő lesz.

De ezek csak részletkérdések. A két ellenzéki pártnak azért kell távol tartania magát az alkotmányozástól, mert az hazugságon alapul. Azon a komplex hazugságon, hogy a magyar társadalom meg a politika gazdasági és erkölcsi válságának az oka végső soron a '89-es alkotmány lenne; és hogy a választók áprilisban ezt a régi rendet, a szabadság káoszát "takarították el". Minden összefüggés, amit ez az állítás tartalmaz, hamisság, manipuláció; ahogy az új alkotmánynak sincs más feladata, mint hogy törvényessé, legálissá tegye az Orbán-államot, és ezzel odahazudja mögé a legitimitást, az elsöprő népakaratot is.

Ha a két demokratikus párt részt vesz ebben, a hiányzó legitimitást tőlük kapja meg az új rend. Pedig azért vannak a parlamentben, hogy ne adják a nevüket.

És ne adják a választóikét sem.

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).