Nem engedni a '89-ből

Publicisztika

Az alkotmányozás körüli káosz egy kormányfői nyilatkozattal öltött a minap kivehetőbb kontúrokat - eszerint "a folyamat" április 25-én, húsvét hétfőn fog lezárulni. Ez persze még csak a kezdet, hisz annyi minden lóg a levegőben: egy legyen a kamara vagy kettő, mik legyenek az elnöki jogkörök, mi legyen a fékekkel és ellensúlyokkal, egyáltalán, hogy mire terjedjen ki az alaptörvény és mire ne; és akkor a Szent Koronáról meg a Jóistenről nem is szóltunk. Ezekről a Fidesz leginkább önmagával vitázik, de még e viták is a szokásos módon fognak eldőlni: ahogy és amerre Orbán Viktor akarja. Néhány jobb érzésű pártközeli értelmiségi vagy fideszes politikus próbálkozik egy kicsit - de előbb-utóbb úgyis elhallgat majd, rosszabb esetben ő viszi majd tovább az ügyet, és súrolja le az ábrázatát a rücskös kövezeten, amikor a főnök felnyalatja vele. A tippünk a végkimenetelre a következő. Kicsike kis alkotmány, sok kétharmados törvénnyel és ebből adódóan szinte korlátlan kormány-, azaz kormányfői hatalommal; valódi alkotmánybíráskodás nem lesz, de lesz választójog a határon túli magyaroknak, és az idiotizmusig koncentrált állami hatalom, talán még két kamara is; két kétharmados többség kell majd az újabb alkotmányozáshoz, sőt Schmitt Pál fel is oszlathatja majd a következő Országgyűlést, ha netán nem a Fidesznek lesz benne többsége. (Hisz az nyilvánvalóan a legfelsőbb metafizikus akarat és erkölcsi parancs elleni kihágás lenne.)

Az alkotmányozás körüli káosz egy kormányfői nyilatkozattal öltött a minap kivehetőbb kontúrokat - eszerint "a folyamat" április 25-én, húsvét hétfőn fog lezárulni. Ez persze még csak a kezdet, hisz annyi minden lóg a levegőben: egy legyen a kamara vagy kettő, mik legyenek az elnöki jogkörök, mi legyen a fékekkel és ellensúlyokkal, egyáltalán, hogy mire terjedjen ki az alaptörvény és mire ne; és akkor a Szent Koronáról meg a Jóistenről nem is szóltunk. Ezekről a Fidesz leginkább önmagával vitázik, de még e viták is a szokásos módon fognak eldőlni: ahogy és amerre Orbán Viktor akarja. Néhány jobb érzésű pártközeli értelmiségi vagy fideszes politikus próbálkozik egy kicsit - de előbb-utóbb úgyis elhallgat majd, rosszabb esetben ő viszi majd tovább az ügyet, és súrolja le az ábrázatát a rücskös kövezeten, amikor a főnök felnyalatja vele. A tippünk a végkimenetelre a következő. Kicsike kis alkotmány, sok kétharmados törvénnyel és ebből adódóan szinte korlátlan kormány-, azaz kormányfői hatalommal; valódi alkotmánybíráskodás nem lesz, de lesz választójog a határon túli magyaroknak, és az idiotizmusig koncentrált állami hatalom, talán még két kamara is; két kétharmados többség kell majd az újabb alkotmányozáshoz, sőt Schmitt Pál fel is oszlathatja majd a következő Országgyűlést, ha netán nem a Fidesznek lesz benne többsége. (Hisz az nyilvánvalóan a legfelsőbb metafizikus akarat és erkölcsi parancs elleni kihágás lenne.)

Az ily módon és ilyenre megkeletkező magyar állam sok magyar polgárnak lesz idegen és otthontalan. E sokaság ellenérzéseinek hangot is fog adni tavasszal, még ha a dolog azonnali végkimenetelére - minthogy az el van döntve - ennek csekély jelentősége is lesz.

De a nem azonnalira nézve annál nagyobb. És nem azért, mert a demokrácia absztrakt értékei és fogalmai tömegeket lennének képesek megmozgatni (ez csak később, mandínerből fog bekövetkezni), hanem azért, mert a mindenfajta kontroll nélkül működő hatalomgyakorlás hibák sokaságát kódolja - mert az a kormányzás, amit az új alkotmány szentesít majd, ártani fog az országnak.

Az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy e tömegek vajon magukban otthon, párosával a kocsmában, netán csoportosan, civil kezdeményezések ernyője alatt borongnak majd, vagy ellenérzéseik politikai reprezentációt is nyernek. Ez utóbbi nélkül a magyar demokrácia és a '89-es demokratikus alkotmány szétbarmolását nem lehet majd visszacsinálni - hisz az csak a parlamentben történhet meg, nyilván a következőben, és a parlamentben politikai pártok ülnek. Ezért a jelenlegi Országgyűlés két demokratikus ellenzéki formációjának aligha lehet más választása, mint a Fidesz alkotmányozását a továbbiakban is bojkottálni. Taktikailag azért, mert egyszer már otthagyták a vircsaftot: ha most visszamennek - akár abban a jóhiszemű meggyőződésben, hogy hátha legalább kármenteni tudnak, például a fenntartható fejlődés, vagy a szociális jogok, vagy bármely más fontos apróság alkotmányba passzírozásával -, a nullára írják hitelességüket. (És a végén Orbán úgyis becsapja őket.) De az LMP és az MSZP azért sem vehetnek részt Orbán cirkuszában, mert elemi, önös pártpolitikai érdekeik azt diktálják, hogy ne a Fidesz kicsiny segédcsapataiként tűnjenek fel, a nagyszabású államátszervező projekt duzzogó, de mégiscsak együttműködő partnereiként. Sőt. Orbán az alkotmányozással újabb hazárdjátékba fogott, egyszerre kielégíthetetlen, ellentétes várakozásokat keltett saját táborán belül is, s ebből lehetetlen ép bőrrel kikeveredni. Az alkotmányozással a Fidesz tovább áshatja saját politikai sírját: nem kéne őt megzavarni ebben. Sőt. A bojkott, az a tény, hogy egyetlen párt ír alkotmányt, már önmagában elég kompromittáló és botránykeltő lesz.

De ezek csak részletkérdések. A két ellenzéki pártnak azért kell távol tartania magát az alkotmányozástól, mert az hazugságon alapul. Azon a komplex hazugságon, hogy a magyar társadalom meg a politika gazdasági és erkölcsi válságának az oka végső soron a '89-es alkotmány lenne; és hogy a választók áprilisban ezt a régi rendet, a szabadság káoszát "takarították el". Minden összefüggés, amit ez az állítás tartalmaz, hamisság, manipuláció; ahogy az új alkotmánynak sincs más feladata, mint hogy törvényessé, legálissá tegye az Orbán-államot, és ezzel odahazudja mögé a legitimitást, az elsöprő népakaratot is.

Ha a két demokratikus párt részt vesz ebben, a hiányzó legitimitást tőlük kapja meg az új rend. Pedig azért vannak a parlamentben, hogy ne adják a nevüket.

És ne adják a választóikét sem.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.