Német választás: a háború utáni Németország a múlté, és vele együtt a háború utáni Európa is

Publicisztika

Angela Merkel távozásával karakteresebb, bátrabb, valódi európai elköteleződésű német politika jöhet.

Nem az a lényeg, ami elsőre látszik. Nem az a lényeg, hogy Németországban végül melyik kancellár mögött milyen pártkoalíció alakul, hanem az, hogy észrevegyük, önmagukban a vasárnapi választási eredmények milyen jelentős változásokat harangoznak be, és mekkora ígéretet hordoznak.

Habár Angela Merkelt vagy a volt pénzügyminisztere, vagy a saját maga által kijelölt utód követi a kancellári székben, mégsem politikai folytonosság következik. Ellenkezőleg:

véget ér a német történelem egy hosszú, túlságosan óvatos és túlságosan tétlen pillanata.

Sőt: fordulópontok jönnek az európai politikában, amelyeknek a sorát ez a választási eredmény nyitja meg. Angela Merkel távozása ugyanis hivatalosan is lezárja a kelet- és nyugat-német egyesülés időszakát. Akár a szociáldemokrata Olaf Scholz, akár a kereszténydemokrata Armin Laschet lesz a kancellár, szükségszerűen úgy akarják majd letenni a névjegyüket, hogy eltávolodnak a távozó kancellár tizenhat éves kormányzásától. Új helyzetet teremt, hogy egy hárompárti koalíció alapjait kell majd lefektetni, amivel az első olyan generáció veszi át a gyeplőt a német politikában, amelyik nem a hidegháború alatt nőtt föl. A politikai színteret alaposan átrendezi majd a léghuzat.

Az Európai Unió vezető gazdasági hatalma nem lesz többé ugyanolyan, mint volt, és a holnap Németországa az európai védelempolitika kérdésében fog leginkább különbözni a tegnap Németországától. A Zöldek támogatják, hogy létrejöjjön a közös európai katonai védelem, és hogy az unió a nemzetközi porondon is erősebb szerepet játsszon. A liberálisok is pártolják ezt az ötletet. A kereszténydemokrata és a szociáldemokrata kancellárjelölt is, habár halkan, de egyértelműen emellett foglalt állást.

Háromnegyed évszázaddal a náci vereség után Németország lezárja a háború utáni időszakot, felfedezi az amerikai védőernyő bizonytalanságait, félreteszi a pacifizmust, túllép az önmagától való félelmén és a feltétlen atlantizmuson. A világnézete eddig is közeledett Franciaországéhoz, ez most még inkább így lesz. A Merkel utáni Németország nyitott lesz a valódi előrelépésre az európai védelempolitikában. Ez a hozzáállás már most is érezhető az Európai Parlamentben, és bármilyen legyen is a következő német koalíció, két másik fontos fejleményt is magával fog hozni.

Mivel a közös védelem megköveteli a külpolitika, a kutatás, a fegyverkezési ipar közös felépítését, Németország nyitott lesz az európai iparpolitika gondolatára is, és arra, hogy felfejlesszék az európai ipar nagyágyúit, polgári és katonai ágazatokban egyaránt. Kína technológiai felemelkedése mostanra teljesen felülírta a piaci versenyről alkotott európai elképzelést, ami szintén fejlődni fog, azzal párhuzamosan, hogy az unió belép az integráció harmadik szakaszába - a közös piac és a közös valuta után a politikai unió szakaszába.

Nem egyik napról a másikra fog ez megtörténni; több évtizedre, legalább kettőre lesz hozzá szükség. Előremozdító válságok is kellenek majd, amelyek annál is inkább veszélyesek, mert a huszonhetek számára legérzékenyebb, szuverenitási kérdésekről lesz szó. A mostani német választásokkal viszont egész Európa kilép a háború utáni korszakból, és belép abba az évszázadba, amelyet Kína növekvő hatalma és az Egyesült Államok csendes-óceáni térségbe való visszahúzódása határoz meg. Nemcsak a német helyzet változik meg alapjaiban: egyenesen arról van szó, hogy 2021. szeptember 26., a Merkel-éra vége lesz az a dátum, amelytől az unió politikai korszakának bizonytalan és nehéz kezdetét számíthatjuk majd.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)

(Címlapképünkön: Olaf Scholz német alkancellár, pénzügyminiszter, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) kancellárjelöltje (k), Franziska Giffey, a párt berlini főpolgármester-jelöltje (b) és Manuela Schwesig, Mecklenburg-Nyugat-Pomeránia tartományi miniszterelnöke a párt berlini központjában rendezett sajtóeseményen 2021. szeptember 27-én, egy nappal a német szövetségi parlamenti választások után. Fotó: MTI/EPA/Focke Strangmann)

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.