Német választás: a háború utáni Németország a múlté, és vele együtt a háború utáni Európa is

Publicisztika

Angela Merkel távozásával karakteresebb, bátrabb, valódi európai elköteleződésű német politika jöhet.

Nem az a lényeg, ami elsőre látszik. Nem az a lényeg, hogy Németországban végül melyik kancellár mögött milyen pártkoalíció alakul, hanem az, hogy észrevegyük, önmagukban a vasárnapi választási eredmények milyen jelentős változásokat harangoznak be, és mekkora ígéretet hordoznak.

Habár Angela Merkelt vagy a volt pénzügyminisztere, vagy a saját maga által kijelölt utód követi a kancellári székben, mégsem politikai folytonosság következik. Ellenkezőleg:

véget ér a német történelem egy hosszú, túlságosan óvatos és túlságosan tétlen pillanata.

Sőt: fordulópontok jönnek az európai politikában, amelyeknek a sorát ez a választási eredmény nyitja meg. Angela Merkel távozása ugyanis hivatalosan is lezárja a kelet- és nyugat-német egyesülés időszakát. Akár a szociáldemokrata Olaf Scholz, akár a kereszténydemokrata Armin Laschet lesz a kancellár, szükségszerűen úgy akarják majd letenni a névjegyüket, hogy eltávolodnak a távozó kancellár tizenhat éves kormányzásától. Új helyzetet teremt, hogy egy hárompárti koalíció alapjait kell majd lefektetni, amivel az első olyan generáció veszi át a gyeplőt a német politikában, amelyik nem a hidegháború alatt nőtt föl. A politikai színteret alaposan átrendezi majd a léghuzat.

Az Európai Unió vezető gazdasági hatalma nem lesz többé ugyanolyan, mint volt, és a holnap Németországa az európai védelempolitika kérdésében fog leginkább különbözni a tegnap Németországától. A Zöldek támogatják, hogy létrejöjjön a közös európai katonai védelem, és hogy az unió a nemzetközi porondon is erősebb szerepet játsszon. A liberálisok is pártolják ezt az ötletet. A kereszténydemokrata és a szociáldemokrata kancellárjelölt is, habár halkan, de egyértelműen emellett foglalt állást.

Háromnegyed évszázaddal a náci vereség után Németország lezárja a háború utáni időszakot, felfedezi az amerikai védőernyő bizonytalanságait, félreteszi a pacifizmust, túllép az önmagától való félelmén és a feltétlen atlantizmuson. A világnézete eddig is közeledett Franciaországéhoz, ez most még inkább így lesz. A Merkel utáni Németország nyitott lesz a valódi előrelépésre az európai védelempolitikában. Ez a hozzáállás már most is érezhető az Európai Parlamentben, és bármilyen legyen is a következő német koalíció, két másik fontos fejleményt is magával fog hozni.

Mivel a közös védelem megköveteli a külpolitika, a kutatás, a fegyverkezési ipar közös felépítését, Németország nyitott lesz az európai iparpolitika gondolatára is, és arra, hogy felfejlesszék az európai ipar nagyágyúit, polgári és katonai ágazatokban egyaránt. Kína technológiai felemelkedése mostanra teljesen felülírta a piaci versenyről alkotott európai elképzelést, ami szintén fejlődni fog, azzal párhuzamosan, hogy az unió belép az integráció harmadik szakaszába - a közös piac és a közös valuta után a politikai unió szakaszába.

Nem egyik napról a másikra fog ez megtörténni; több évtizedre, legalább kettőre lesz hozzá szükség. Előremozdító válságok is kellenek majd, amelyek annál is inkább veszélyesek, mert a huszonhetek számára legérzékenyebb, szuverenitási kérdésekről lesz szó. A mostani német választásokkal viszont egész Európa kilép a háború utáni korszakból, és belép abba az évszázadba, amelyet Kína növekvő hatalma és az Egyesült Államok csendes-óceáni térségbe való visszahúzódása határoz meg. Nemcsak a német helyzet változik meg alapjaiban: egyenesen arról van szó, hogy 2021. szeptember 26., a Merkel-éra vége lesz az a dátum, amelytől az unió politikai korszakának bizonytalan és nehéz kezdetét számíthatjuk majd.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)

(Címlapképünkön: Olaf Scholz német alkancellár, pénzügyminiszter, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) kancellárjelöltje (k), Franziska Giffey, a párt berlini főpolgármester-jelöltje (b) és Manuela Schwesig, Mecklenburg-Nyugat-Pomeránia tartományi miniszterelnöke a párt berlini központjában rendezett sajtóeseményen 2021. szeptember 27-én, egy nappal a német szövetségi parlamenti választások után. Fotó: MTI/EPA/Focke Strangmann)

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.