Orbán Viktor kedd délelőtt épp a parlamentből kavart elfele, a kettes metróhoz, edzésre sietett, vagy a magyar futballt megmenteni egy hét éjen és hét nappalon át tartó értekezletre. Vidáman lengette sporttáskáját az Arany János utca vonatkozásában, midőn kisebb csődületre lett figyelmes. Egy csomó öltönyös faszi gondterhelten dohányzott a 10-es szám előtt, és az utcában annyi volt az Audi, mint Köztes-Európa összes márkakereskedésében együttvéve. Orbán Viktor közelebb furakodott, egészen a portásfülkéig. Bácsi, mit osztogatnak itt, kérdezte az idős szakit a maga vicces modorában. Valami pogrammot, morogta az öreg.
No, ezt már megnézem magamnak én is, legfeljebb kések egy kicsit a bemelegítő szökdécselésről, mondta magának Orbán, és már be is slisszolt a terembe. Épp sikerült egy üres székre letennie magát, midőn egy komoly férfi rázendített. Orbán Viktor pedig tátott szájjal hallgatta a sok okosságot ...
De ez legyen a legnagyobb bajunk. Hogy a csomag gazdája a nézőtéren hallgatta végig saját művét, mint egy alanyi költő, aki szonettciklusának tolmácsolását a szakelemekre, színművészekre bízza. Elvégre Gyurcsány minden marhaságot és nem marhaságot, amit kitalált, nyomban a saját nevére vett, mindent saját maga akart elintézni az utolsó szögig, és lám, mi lett a vége. Orbán igyekszik elkerülni azokat a hibákat, amelyeket elődje vétett, amidőn reformprogramját, sőt programjait megvalósította, illetve nem valósította meg. És ez egyáltalán nem gyávaság, hanem... hanem... bátorság!! Legyen.
És vitán felül áll az is, hogy kedden a forintot a magyar kormány megvédte, leginkább saját magától: a kiadáscsökkentések meg az államadósság lefaragásának ígérete egyelőre elég volt ahhoz, hogy az ország hitelezői kissé lenyugodjanak, és elhitessék magukkal, hogy a magyar kormány képes lesz visszafizetni azt a szörnyű sok pénzt, amit kölcsönkért. Hurrá! Egyetértünk.
Ezenkívül Orbán Viktor kormánya a következő dolgokat jelentette be. Vivát! Bravó!
Itt egy kicsit zavarban kezdünk lenni. Már az sokat elárul a reformcsomag komolyságáról, hogy értékelhető számadatok nincsenek mögötte, sőt nem értékelhetők is jobbára csak kiszivárogtatás útján vergődtek nyilvánosságra. Persze, ha bármelyik konkrét vagy legalábbis a többinél konkrétabb programpontba jobban belegondolunk, érthető, hogy nem dicsekszenek. A korhatár előtti nyugdíjazás eltörlése például helyeselhető lenne - de a kormány épp most intézte el, hogy a nők negyven év szolgálati idő után nyugdíjba mehessenek. Ez azért marad így, mert csak nemrég találták ki? És mi van, ha a rendvédelmi szerveknél, fegyveres testületeknél a kedvezményes korhatár kompenzálta az alacsony fizetést? És rendben, vizsgálják felül a rokkantnyugdíjasok jogosultságait - bár zömében igencsak méltánytalan eljárásokra lehet számítani, de miért is ne szűrnék ki a csalókat. Csakhogy nem miattuk költ ilyen eszméletlenül sokat az ország rokkantnyugdíjra, hanem mert az érintettek csak elenyésző hányada dolgozik. Ezen változtatni csak a rehabilitáció fejlesztésével lehetne - de azt éppen most veri szét a kormány. Továbbá. Pusztán a segélyek csökkentésétől nem lesz több munkahely, legfeljebb annyi történik, hogy a segélyt ezentúl közmunkabérnek hívják majd, és még több ember fog értelmetlenül árkot kapirgálni - mi szégyelljük, hogy ezt megint le kell írni. Amikor a gyógyszertámogatásokat a Gyurcsány-kormány a mostani nekibuzdulásnál némileg szofisztikáltabb módszerekkel helyrerakta, akkor épp a Fidesztől tudtuk meg, hogy a betegek ebbe beledöglenek, a hazai gyógyszercégek tönkremennek, a külföldiek meg fejvesztve elmenekülnek. Most az a terv, hogy a támogatásokat mindközönségesen megharmadolják. Miért nem mindjárt lenullázzák őket? Azzal további felesleges pénzkidobástól kímélhetné meg magát az állam. És a kedvencünk: a kétharmad birtokában simán levezényelhető önkormányzati reform abban fog testet ölteni, hogy a helyhatóságok kevesebb pénzből fognak gazdálkodni.
Ám nem csak ez a körvonalazatlanság, a részletek végiggondolatlansága volt a legijesztőbb e rossz keddben, nem csak az intellektuális szegénység. Még csak nem is az, hogy még erre is ennyit kellett várni - vajon mit csinált a kormánypárt az elmúlt egy évben? -, és hogy az egészségügy még említést sem érdemelt az előterjesztésben. És még csak nem is az, hogy az egyetlen valóban elkészült, kiérlelt és kidolgozott "reformcsomag" épp a köz- és felsőoktatási, amelytől viszont a Jóisten mentse meg ezt az országot.
Hanem az, hogy e terv egyetlen, távoli utalást sem tartalmazott arra, hogy Magyarország szabad versenyes piacgazdaság lenne. Sőt. A közösségi közlekedés "refomját" a MÁV és a Volánok egy holdingba szervezése jelentené - azaz egy állami megacég fogja svejci óra pontossággal eljuttatni a mozgékony magyarokat A pontból B-be. A padlóról is enni lehet majd a vonatban! Pont úgy, ahogy eddig. A rezsiköltségek befagyasztása hatósági áram- és gázárakat fog hozni, s ezzel a még ki sem alakult versengő energiapiac végét. A működő piacgazdaság legfontosabb intézményeit, a bankokat újabb 90 milliárddal csapolja meg a kormány - és nem csak az összeg maga mellbevágó, meg a következménye, a banki hitelezés további hanyatlása, hanem az, hogy ezt megint, mindig meg lehet csinálni. A gyógyszerár-támogatás levágása a magyar magángazdaság, illetve kutatás és fejlesztés legdinamikusabb ágazatát verheti tönkre.
A valódi átalakítást az különbözteti meg a fűnyíróelvű forráskivonástól, hogy előbbi fenntartható helyzetet teremt, míg utóbbinak a lassú lepusztulás a következménye. Pontosan tudják ezt a befektetők is, akiket csak ideig-óráig lehet látszatokkal elkábítani. E csomag legfeljebb annyit érhet el, hogy a fél világ nem most rögtön kezdi kimenekíteni innen a pénzét. Megint adott magának egy kis időt a kormány, esélyt arra, hogy minél tovább megússza.
Legalább azt írjuk a javára, hogy tudatosította magában, hol szorít leginkább a cipő, és kijelölte az irányt.
Ja. A rosszat.
