Oda került vissza, ahonnan indult, de milyen utat tett meg Patyi András?

Publicisztika

Pozícióhalmozás, a személyére szabott törvény – gyakorlatilag a NER egy vazallusa lett most az Alkotmánybíróság egyik tagja.

Kilényi Géza jogtudós, egyetemi tanár, az Alkotmánybíróság (Ab) alapító tagja forog a sírjában, Sólyom László, az Ab első elnöke pedig összevonja a szemöldökét, hogy egy vazallus érkezett a taláros testületbe. Ami már régen nem az, aminek indult, hanem a NER kiszolgálója. 

Jókora szakmai kitérők után és „a 136 bátor ember” támogatásának köszönhetően visszatér ugyanoda Patyi András, ahol az egyetemről kikerülve elsőként dolgozni kezdett, az Alkotmánybíróságra. De immár alkotmánybíróként. A kétségkívül tehetséges és igyekvő fiatalember 1993-ban szerzett jogi diplomát summa cum laude minősítéssel a Szegedi Tudományegyetem (József Attila Tudományegyetem) Állam- és Jogtudományi Karán. Majd nem akárhol kezdett, rögtön indítványelemző lett az AB-n, 1994-ben került Vörös Imre alkotmánybíró mellé.

Egy, a Jogi Fórumnak nyolc évvel ezelőtt adott interjújában Patyi beszélt egy keveset gyermekkoráról, indíttatásáról és arról, melyik középiskolába járt. Arról azonban elfelejtett szólni a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium kapcsán, hogy ott nem egyszerűen a középiskola KISZ-vezetője volt, hanem a közelmúlt történelme iránt érdeklődő és fogékony fiatalként kitalált és tető alá hozott egy akkortájt rendhagyó rendezvényt. 1986-ban, az akkori megfogalmazás szerint az ’56-os ellenforradalom 30 éves évfordulója volt. A fiatalember a maga módján érteni és értelmezni akarta a három évtizeddel korábban a történteket, s ehhez iránymutatóként sikerült megnyernie Berecz Jánost, az MSZMP Központi Bizottsága ideológiai és propagandaügyekért felelős titkárát. 

Patyi történelem iránti érdeklődését és baloldali elkötelezettségét a szegedi egyetem jogi karán sem rejtette véka alá. Évfolyamtársai ma is sűrűn emlegetik, hogy a rendszerváltás éveiben Lenin-sapkában járt, s ez nála nem üres póz volt. A belső lelki folyamatokról, a politikai értékválasztás fordulópontjairól, a karrierszempontokról és egyéb erkölcsi, etikai vagy más megfontolásokról, netán ezek hiányáról vajmi keveset tudni, de tény, hogy hosszú évtizedek alatt a lelkes KISZ-vezetőből a Fidesz meggyőződéses híve lett. A két hit közötti különbség csak látszólagosan szakadéknyi, valójában az erkölcsi és hitbéli távolság sokkal kisebb. (Ezt mások hasonló példája is mutatja.)

A megbízható harcos valódi karrierje a NER 2010-es kiépülése után kapcsolt magasabb sebességfokozatba. Előbb 2012-ben a szellemi janicsárképzőnek nevezett Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora, ezzel párhuzamosan a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) és az Államreform Bizottság, valamint a 2016-ban megalakított létrejövő Közigazgatási Perjogi Kodifikációs Bizottság elnöke is lett. Mind, külön-külön is, bizalmi pozíció. Mint megbízható és a dolgát tudó apparatcsik, népszavazási és egyéb ellenzéki kezdeményezések sorát buktatta el az NVB vezetőjeként. Ezzel a honi demokrácia leépítésének egyik legfőbb letéteményese lett, érdemi államreform pedig – stallum ide vagy  oda – nem fűződik a nevéhez.

Annak idején helyesen mutatott rá a hvg.hu, hogy már csak a törvény szerint is a legfőbb választási szerv, az NVB elnökének totálisan függetlennek kell(ene) lenni. Azonban Patyi András három másik olyan posztot is betöltött, ami kapcsolódott a kormányhoz. Ebből kettőre kormányhatározattal nevezték ki. Ennek ellenére azt állította, fel sem merülhet összeférhetetlensége, évtizedes pályafutása miatt tartottak rá igényt ennyi pozícióban.

Ez a pozícióhalmozás önmagában is aggályos, ráadásul jogszabályokkal idézték elő azt a helyzetet, hogy három pozíciójában is kapcsolatban áll a kormánnyal, miközben az NVB elnökeként szigorúan attól függetlennek kellett volna lennie.

Ám a NER és Patyi „demokrácia-felfogásába” ez simán belefért.

Már 2015-2016-ban konkrét ügyek kapcsán – a vasárnapiboltzár-referendum ügyében kitört kopaszbalhé és az akkor küszöbön álló kvótanépszavazás – nyilvánvaló volt, múlhatatlan szükség lenne megkérdőjelezhetetlenül független választási szervre. Ahogy a választási törvény passzusa is rendelkezik: a választási bizottságok a választópolgárok „független, kizárólag a törvénynek alárendelt szervei”, így tudnak őrködni a választások tisztasága, törvényes rendje felett. Ezt az összeférhetetlenséget az egyetemről 1993-ban fényes tehetségként kikerült, majd utóbb jelentős szakmai, de egyben politika által vezérelt karriert befutó Patyi ne vette volna észre? Vagy az erkölcsi, etikai és szakmai szempontokat felülírta a politikai megfelelés lelkes kényszere?

Többen a Fidesz-KDNP Jolly Jokerének is nevezik, mert szinte mindenütt bevethető és mindenhol teljesíti a nem is titkolt politikai elvárásokat. Ha kellett személyre szabott törvénykezéssel segített neki a kormánypárt. Ez történt a „lex Patyiként” elhíresült törvénymódosításkor is, amelynek lényege, hogy egyszerűbbé tette a korábban már bíróként dolgozó szakemberek bírói kinevezését. Így került a közigazgatási bíróság élére, majd nem sokkal később a legfőbb ügyész helyettese, a bírói hivatalt soha el nem látott Varga Zs. András Kúria-elnök mellé helyettesnek. Az eset is az bizonyította, hogy a jogállamiság független hatalmi ágáról, a bíróságról, ennek jogállásáról, működéséről és vezetéséről mit gondol a Fidesz és személyesen Orbán Viktor.

Most a Kúriáról érkezett Patyi arra az Alkotmánybíróságra, ahova nagyon fiatalon kezdett. Nehéz lenne érzékeltetni, hogy az akkori Ab feladatköre, legitimitása, személyi összetétele, a tagok felkészültsége és politikai függetlensége milyen távolságban van a maitól. Akkor a jog e speciális területén az abszolút csúcsot jelentette az Ab-tagság, ma – minden nemes cél és küldetés dacára – a Fidesz-KDNP politikájának lelkes kiszolgálását.

Nem csupán annyi történt, bár a jogállamiság szempontjából ez is minősíthetetlen, hogy 2010 után csak a Fidesz által delegáltak kerültek a testületbe, hanem Patyi András érkezésével helyet szorítottak a vazallusnak is. A vazallusra pedig nem jellemző, hogy hűbérurát ellenőrizni és korlátozni fogja. Ellenben, lelkesen kiszolgálja. Jó példa erre Patyi: 2018 tavaszán, a választási kampányban még NVB-elnökként kénytelen volt megbírságolni Orbánt, aki minden előzetes bejelentés nélkül Komárom-Esztergom megyében egy óvodát látogatott meg, ahol kisgyermekekkel fotózkodva kampányolt. Ezzel nemcsak az adatvédelmi törvényt sértette meg, hanem a közoktatásról szólót is. Az NVB nem tudta nem megállapítani a jogsértést, ezért 345 ezer forint pénzbírságot szabott ki a kormányfőre. Emellett eltiltotta Orbánt a további jogszabálysértésektől. A néhány hónappal később a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre látogató Orbán ezt, tévékamarák kereszttüzében és nagyobb társaság előtt, szóvá tette Patyinak. Lesajnálóan és becsmérlően „bírságbajnoknak” nevezte. Tette ezt úgy, ahogy a hűbérúr packázik a félelemtől reszkető hűbéresével. Erre Patyi alázatosan csak annyit rebegett, vazallusként, hogy: „Nagyon sajnálom, miniszterelnök úr!”

Pedig ha nem hűbérura hűbérese lenne, akkor mondhatta volna: „Ön, miniszterelnök úr,  jogvégzett ember, régóta van a politika világában, pontosan tudhatta, hogy ezzel törvényt sértett. A NVB nem tehetett mást, mert a törvények mindenkire vonatkoznak.” De nem ezt mondta. Egy másik történet, amikor az NVB arról tanácskozott, hogy jogszabálysértés történt-e, amikor a TV2 műsorvezetői arról beszéltek a kampányban a csatorna adásában, miért szavaznak Orbánra. Elnökként Patyi hozzászólásában elmondta: megítélése szerint mindez belefér a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményeibe. Patyi ekkor azzal érvelt, hogy nem minden hír, tudósítás és információ esetén kell önmagában a kiegyensúlyozottságot vizsgálni. Mindezt a bizottság többsége másképpen látta, így megállapította a jogszabálysértést.

Elvileg a demokratikus működési rend, a jogállam mindenek feletti biztosítása, a törvények feletti őrködés és a joguralom megőrzésére küld a törvényhozás felkészült, feddhetetlen tagokat az Ab-ba. Viszont a rangját, szerepét és legitimitását vesztett Alkotmánybíróságba a NER Patyit és hozzá hasonlókat delegálja. A helyzet hosszú ideje elszomorító és tragikus, de egyben azt is jelzi: mindig van lejjebb.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk