Övé a Vár! A miénk pedig ismét a lekvár

  • Haskó László
  • 2018. december 29.

Publicisztika

Fölcipelhetnék a Tisza-szobrot is, hogy a dicső példakép szem előtt legyen.

Benne vagyunk, jó mélyen. Csak óvatosan bizakodhatunk egy boldogabb új évben. Mármint, azok, akiket boldoggá tenne Orbán Viktor távozása a közéletből.

Egyelőre azonban a fejünk fölé költözik, hogy még jobban lenézhessen bennünket. Reménykedhetünk, hogy a rendszerváltás babonája rá is érvényes: a székház építés a csőd előszobája. Ő egyszer már ráfázott, 2002-ben, a Sándor-palotával. Szóval van remény.

false

 

Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda

 

Egyébként – ha már „történelmileg” így alakult – örvendetes lenne, ha az egész O1G-közigazgatás átmenne a Lánchídon és Pestre többet nem tennék a lábukat. Elhelyezkednének az övéik körében, az egykori Várnegyedben a mai új Felcsúton, ahol fideszes igazolvánnyal úgyis jár az olcsó lakás. Fölcipelhetnék a Tisza szobrot is, hogy a dicső példakép szem előtt legyen. Horthy szomszéd is kaphatna legalább egy lovasat, bronzból. Díszes altengernagyi egyenruhában

Horthy imitátorokat lehetne a bejárat elé állítani köszönő-emberként.

Aztán ha a vezér mégis 2030 előtt kényszerülne a trón elhagyására, az egészet a század mementójaként lehetne mutogatni külföldi és magyar szellemi fogyatékosoknak.Máskülönben a rezidencia (vagy csak iroda?), nagyobb és fényűzőbb, mint a Fehér Ház, a Downing Street 10-ről nem is beszélve. Épp csak a körítés, egy nagy és erős ország hiányzik körüle. Az csak Orbán képzeletében létezik.

És a két nagy példakép lázálmaiban jelent meg, a valóságban sajnos, soha. Valóság csak a két elvesztett világháború, a trianoni, illetve a párizsi békeszerződéssel lezárva. Ezzel a lezárással nem rímel a Sándor-palota és a karmeliták helyén berendezett fennhéjázás. De Orbán nem is fogadja el azt a lezárást. Ő azt hiszi, hogyha a magyarok kisebb részével sikerült megetetni, hogy különbek a többieknél, akkor a Világ is elrágcsálgatja majd a szellemi gumicsontot.

A nagy szemfényvesztés bemutatója 2020 júniusára várható.

Akkor lesz száz éves az első világháborút követő világ-elrendezés. Száz év után Orbán rendszere fogja a „helyére” tenni ezt a szerintük rossz és igazságtalan döntést. Minden magyarok minden bajának okozóját. A Világ és főleg a franciák kérjenek bocsánatot és állítsák helyre Nagy-Magyarországot! Itt a budai Várban kell majd ezerszer lekörmölniük, hogy Nagy Magyarország mennyország.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.