Pénz, anyádnak!

  • 2001. november 1.

Publicisztika

Közvélemény-kutatások szerint az MSZP kicsit jobban áll a Fidesznél a nyugdíjasok körében. Legvalószínűbben e ténynek tudhatjuk be a kormánypárt elnökségének legújabb látványos tervezetét.

n Közvélemény-kutatások szerint az MSZP kicsit jobban áll a Fidesznél a nyugdíjasok körében. Legvalószínűbben e ténynek tudhatjuk be a kormánypárt elnökségének legújabb látványos tervezetét.

Annak kiötléséhez kérik éppen pénzügyminisztériumi szakértőik lendítő szándékú közreműködését, hogy a polgár személyi jövedelemadójának egy vagy valahány százalékát - miként ezt eddig bizonyos társadalmi szervezetek és a történelmi egyházak felé cselekedte - most kedves nyugdíjas szüleinek vagy nb. anyósának és apósának utalhassa.

Milyen szép is ez, milyen nemes! A jó állam ahelyett, hogy elvenné a pénzünket, elintézi nekünk, hogy egy részét odaadjuk idős korú gyámolítottjainknak! A szív szakad meg a fiúi szeretet felbuzgásán!

Csakhogy.

Ebből a pénzből sem látnak egy kanyit se azok, akik legjobban rászorulnának. Mit ad anyjának a munkanélküli, és mit a minimálbéren élő? Hogyan részesülnek e jótéteményből azok, akiknek a gyerekei is nyugdíjasok, és miből utalnak majd szüleiknek a romák? Mennyire számíthatnak azok az idősek, akik krónikus szegénységben nevelték fel gyermekeiket, és akiknek unokái is - éppen ezért - krónikus szegénységben nőnek fel? Persze, ez nem újság, a Fidesz már régen lemondott az alacsony sorban tengődőkről, hisz ők azok, akik soha, semmikor nem mennek el szavazni, és így különösebb kockázat nélkül tekinthetők nem létezőnek. De ne tévedjünk: ha a magyarországi átlagjövedelmet vesszük alapul, az utalható összeg akkor is csupán ezres nagyságrendű. És ha csak üres volna e gesztus: de jócskán drága is. Hiszen, ha mindez törvényi kereteket nyerne, és az adózók jelentős része élni is akarna a mama javadalmazásának e szerényke eszközével, a hivatali apparátus meg a bankok költségei több száz millióra rúgnának. Azt ki fizetné meg, és miből? Hacsak nem abból, amit az anyjának félretett.

A Fidesz kampányfogásainak logikája továbbra is roppant egyszerű. Mondjunk minél hangzatosabb dolgokat hangosan és gyorsan, mert a nép hülye, nem ért semmit, csak a szavakat hellyel-közzel, a belőlük formált mondatokat egyáltalán nem; arra pedig már végképp nincs érkezése, hogy egy fél évvel korábbi hazugságra visszaemlékezzék.

Csakhogy ennek épp az ellenkezője az igaz.

Lelkük mélyén, bár maguknak is tagadják, de tudják ezt a Fidesznél is, ezért nem terjesztették elő úgy a javaslatukat, hogy a mondott összeget nemcsak a szülőknek, de barátoknak és üzletfeleknek is lehet majd utalni. Sőt egyes szociálpolitikailag erősen indokolt vészhelyzetekben egyenesen Simicska Lajosnak.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.