Pénz, anyádnak!

  • 2001. november 1.

Publicisztika

Közvélemény-kutatások szerint az MSZP kicsit jobban áll a Fidesznél a nyugdíjasok körében. Legvalószínűbben e ténynek tudhatjuk be a kormánypárt elnökségének legújabb látványos tervezetét.

n Közvélemény-kutatások szerint az MSZP kicsit jobban áll a Fidesznél a nyugdíjasok körében. Legvalószínűbben e ténynek tudhatjuk be a kormánypárt elnökségének legújabb látványos tervezetét.

Annak kiötléséhez kérik éppen pénzügyminisztériumi szakértőik lendítő szándékú közreműködését, hogy a polgár személyi jövedelemadójának egy vagy valahány százalékát - miként ezt eddig bizonyos társadalmi szervezetek és a történelmi egyházak felé cselekedte - most kedves nyugdíjas szüleinek vagy nb. anyósának és apósának utalhassa.

Milyen szép is ez, milyen nemes! A jó állam ahelyett, hogy elvenné a pénzünket, elintézi nekünk, hogy egy részét odaadjuk idős korú gyámolítottjainknak! A szív szakad meg a fiúi szeretet felbuzgásán!

Csakhogy.

Ebből a pénzből sem látnak egy kanyit se azok, akik legjobban rászorulnának. Mit ad anyjának a munkanélküli, és mit a minimálbéren élő? Hogyan részesülnek e jótéteményből azok, akiknek a gyerekei is nyugdíjasok, és miből utalnak majd szüleiknek a romák? Mennyire számíthatnak azok az idősek, akik krónikus szegénységben nevelték fel gyermekeiket, és akiknek unokái is - éppen ezért - krónikus szegénységben nőnek fel? Persze, ez nem újság, a Fidesz már régen lemondott az alacsony sorban tengődőkről, hisz ők azok, akik soha, semmikor nem mennek el szavazni, és így különösebb kockázat nélkül tekinthetők nem létezőnek. De ne tévedjünk: ha a magyarországi átlagjövedelmet vesszük alapul, az utalható összeg akkor is csupán ezres nagyságrendű. És ha csak üres volna e gesztus: de jócskán drága is. Hiszen, ha mindez törvényi kereteket nyerne, és az adózók jelentős része élni is akarna a mama javadalmazásának e szerényke eszközével, a hivatali apparátus meg a bankok költségei több száz millióra rúgnának. Azt ki fizetné meg, és miből? Hacsak nem abból, amit az anyjának félretett.

A Fidesz kampányfogásainak logikája továbbra is roppant egyszerű. Mondjunk minél hangzatosabb dolgokat hangosan és gyorsan, mert a nép hülye, nem ért semmit, csak a szavakat hellyel-közzel, a belőlük formált mondatokat egyáltalán nem; arra pedig már végképp nincs érkezése, hogy egy fél évvel korábbi hazugságra visszaemlékezzék.

Csakhogy ennek épp az ellenkezője az igaz.

Lelkük mélyén, bár maguknak is tagadják, de tudják ezt a Fidesznél is, ezért nem terjesztették elő úgy a javaslatukat, hogy a mondott összeget nemcsak a szülőknek, de barátoknak és üzletfeleknek is lehet majd utalni. Sőt egyes szociálpolitikailag erősen indokolt vészhelyzetekben egyenesen Simicska Lajosnak.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.