Pénz, anyádnak!

  • 2001. november 1.

Publicisztika

Közvélemény-kutatások szerint az MSZP kicsit jobban áll a Fidesznél a nyugdíjasok körében. Legvalószínűbben e ténynek tudhatjuk be a kormánypárt elnökségének legújabb látványos tervezetét.

n Közvélemény-kutatások szerint az MSZP kicsit jobban áll a Fidesznél a nyugdíjasok körében. Legvalószínűbben e ténynek tudhatjuk be a kormánypárt elnökségének legújabb látványos tervezetét.

Annak kiötléséhez kérik éppen pénzügyminisztériumi szakértőik lendítő szándékú közreműködését, hogy a polgár személyi jövedelemadójának egy vagy valahány százalékát - miként ezt eddig bizonyos társadalmi szervezetek és a történelmi egyházak felé cselekedte - most kedves nyugdíjas szüleinek vagy nb. anyósának és apósának utalhassa.

Milyen szép is ez, milyen nemes! A jó állam ahelyett, hogy elvenné a pénzünket, elintézi nekünk, hogy egy részét odaadjuk idős korú gyámolítottjainknak! A szív szakad meg a fiúi szeretet felbuzgásán!

Csakhogy.

Ebből a pénzből sem látnak egy kanyit se azok, akik legjobban rászorulnának. Mit ad anyjának a munkanélküli, és mit a minimálbéren élő? Hogyan részesülnek e jótéteményből azok, akiknek a gyerekei is nyugdíjasok, és miből utalnak majd szüleiknek a romák? Mennyire számíthatnak azok az idősek, akik krónikus szegénységben nevelték fel gyermekeiket, és akiknek unokái is - éppen ezért - krónikus szegénységben nőnek fel? Persze, ez nem újság, a Fidesz már régen lemondott az alacsony sorban tengődőkről, hisz ők azok, akik soha, semmikor nem mennek el szavazni, és így különösebb kockázat nélkül tekinthetők nem létezőnek. De ne tévedjünk: ha a magyarországi átlagjövedelmet vesszük alapul, az utalható összeg akkor is csupán ezres nagyságrendű. És ha csak üres volna e gesztus: de jócskán drága is. Hiszen, ha mindez törvényi kereteket nyerne, és az adózók jelentős része élni is akarna a mama javadalmazásának e szerényke eszközével, a hivatali apparátus meg a bankok költségei több száz millióra rúgnának. Azt ki fizetné meg, és miből? Hacsak nem abból, amit az anyjának félretett.

A Fidesz kampányfogásainak logikája továbbra is roppant egyszerű. Mondjunk minél hangzatosabb dolgokat hangosan és gyorsan, mert a nép hülye, nem ért semmit, csak a szavakat hellyel-közzel, a belőlük formált mondatokat egyáltalán nem; arra pedig már végképp nincs érkezése, hogy egy fél évvel korábbi hazugságra visszaemlékezzék.

Csakhogy ennek épp az ellenkezője az igaz.

Lelkük mélyén, bár maguknak is tagadják, de tudják ezt a Fidesznél is, ezért nem terjesztették elő úgy a javaslatukat, hogy a mondott összeget nemcsak a szülőknek, de barátoknak és üzletfeleknek is lehet majd utalni. Sőt egyes szociálpolitikailag erősen indokolt vészhelyzetekben egyenesen Simicska Lajosnak.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.