Pofára osztott szólásszabadság (A rendőrség és a demonstrációk)

  • Félix Péter
  • 2006. október 19.

Publicisztika

Páros lábbal tiporja a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) az állampolgárok szólásszabadsághoz, szabad gyülekezéshez fűződő alkotmányos jogait, amihez a katasztrofálisan gyenge gyülekezési törvény remek lehetőséget biztosít a számára.

Páros lábbal tiporja a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) az állampolgárok szólásszabadsághoz, szabad gyülekezéshez fűződő alkotmányos jogait, amihez a katasztrofálisan gyenge gyülekezési törvény remek lehetőséget biztosít a számára. A rendőrségi törvény és a gyülekezési törvény egymással ellentétes szabályozását vizsgálva a Fővárosi Bíróság eddigi jogerős döntései a rendőrségi törvény elsőbbségét állapították meg.

A rendőrség gyakorlatilag szabadon mérlegelheti, hogy a gyülekezési jogról szóló 1989. év III. törvény alapján kinek engedélyezi a szabad véleménynyilvánítást, és kinek nem. Általánosságban megállapítható, hogy amikor komoly politikai hátszéllel bukkannak fel demonstrátorok egy helyszínen, ott a durva jogsértést sem torolják meg, míg a szerény érdekérvényesítő képességű civil szervezetek esetében álságos trükkökkel akadályozzák meg a szólásszabadság gyakorlását. Előbbi állításra bőséges példát találhatunk, ha csupán az elmúlt hónap demonstrációit vizsgáljuk meg alaposabban.

*

A Gyurcsány-féle május 26-i beszéd szeptember 17-i kiszivárogtatása mélységes felháborodást keltett sok százezer olyan jobboldali érzelmű állampolgárban, akik amúgy nem dőltek be a kormányfő hazugságainak, és a Fideszre szavaztak. Közülük mintegy kétszázan annyira szívükön viselték a megtévesztett szocialista szavazók sanyarú sorsát, hogy este tíz órára a Kossuth térre sereglettek, és követelték Gyurcsány leváltását.

Elég azonban egy pillantást vetni a gyülekezési törvényre ahhoz, hogy belássuk: e spontán megmozdulás súlyosan jogsértő volt. A jogszabály ugyanis kimondja, hogy a rendezvényt annak tervezett időpontja előtt legalább három nappal be kell jelenteni a területileg illetékes rendőrségen. A 14. § pedig többek között arról rendelkezik, hogy a bejelentés nélküli rendezvényt a rendőrség feloszlatja. Ehhez képest a Magyar Nemzet Online szeptember 17-én éjfél után megjelent írása arról számolt be, hogy "A helyszínen elterjedt hírek szerint a rendőrség türelme hajnali három óráig tart csupán. Ennek azonban semmi jele nincs. A rendőrök békések, többen barátságosan beszélgetnek a tüntetőkkel." Ha akkor feloszlatják a tüntetőket, talán a Magyar Televízió székháza elleni támadásnak is elejét vehették volna - de nem tették.

A BRFK végtelen türelme akkor is megmaradt, amikor 120 alkalmazottját 18-án kórházba juttatta a jogsértő módon összegyűlt csőcselék. Sőt, a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 nevű szervezet az MTI híradása szerint csupán 19-én 2 órakor jelentette be a demonstrációt, mégsem oszlatták fel sem 19-én, sem 20-án, sem 21-én. A BRFK-nál kérdésemre elismerték, hogy a jogszabály szerint három nappal előbb kell bejelenteni a demonstrációt, de azzal érveltek, hogy azért nem lépnek fel a jogsértők ellen, mert a késői bejelentésnek nincsen törvényi szankciója. Korábban viszont kisebb civil szervezetek több demonstrációját éppen amiatt nem engedélyezték, mert nem volt meg a három nap a bejelentés és a demonstráció időpontja között.

A legsajátosabb helyzetbe mégis akkor navigálta magát a BRFK, amikor a nagygyűléssorozat szervezői szeptember 26-án azt közölték az MTI-vel, hogy szeptember 30-án és október 1-jén "a kampánycsend idejére, két napra, kulturális demonstrációvá alakul át a tüntetés, ahol a nemzet valódi színészei, valamint az eddig is részt vevő nemzeti zenekarok lépnek majd fel". Takács András és Molnár Tamás szervezők azt is leszögezték: "Hyde Park-szerű spontán felszólalások sem lesznek a kampánycsend alatt." Fentiekből egyértelműen és aggálymentesen megállapítható, hogy kulturális rendezvény megtartására készültek a szervezők, és valóban azt is tartottak. A gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény 3. § c) pontja viszont kimondja, hogy e törvény hatálya nem terjed ki kulturális eseményekre.

Ilyen rendezvények megtartásának engedélyezése viszont önkormányzati hatáskör. Mivel a Kossuth tér a Fővárosi Önkormányzat kezelésében lévő terület, a szervezőknek a Fővárosi Önkormányzat nevében eljáró Várostervezési és Városképvédelmi Bizottságtól kellett volna engedélyt kérniük, s a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában lévő közterületek használatáról és rendjéről szóló 60/1995. (X. 20.) Főv. Kgy. rendelet értelmében használati megállapodást kellett volna kötniük. Takács Gusztáv, a bizottság titkára szeptember 29-én délben kérdésemre közölte, hogy "ilyen engedélyt tőlük senki sem kért, s annak hét végi kiadására már nincsen lehetőség". Nem is adtak ki. Szerződés híján viszont jogsértést követtek el a demonstrálók, a "kulturális rendezvényt" a rendőrségnek mérlegelés nélkül fel kellett volna oszlatnia. Érdeklődésemre a BRFK magát megnevezni nem kívánó szakértője azt válaszolta, hogy a rendőrség a kulturális rendezvényt a gyülekezési jog hatálya alatt álló demonstrációnak tekintette. Arra a felvetésemre, hogy egy rendezvényt talán valós tartalma szerint kellene megítélni, rejtélyesen mosolygott csupán. Sokan vélik úgy, hogy a rendőrség közvetlen politikai utasítást hajtott végre, amikor kampánycsend alatt nem csapott szét a tüntetők között. Ez ugyanis valóban jelentősen befolyásolta volna a választások kimenetelét, és aligha növelte volna a kormánykoalíció esélyeit egy brutálisnak ígérkező oszlatás.

*

Október 6-ra aztán helyreállt a rend. Mivel Gyurcsány a Fidesz ultimátumát nem vette figyelembe, erre a napra hirdette meg Orbán első "akár milliós létszámú" demonstrációját a Kossuth térre. A dolog szépséghibája viszont az volt, hogy több más szervezet a Fidesznél előbb bejelentette ugyanerre az időpontra a rendezvényét. Így aztán a BRFK a törvény precíz figyelembevételével egyeztetést tartott a felek között a Teve utcai székházában. Igaz, a Fidesz főszervezőjét, Varga Szilviát jó fél órával a többiek előtt beengedték az egyeztetésre kijelölt terembe, s gyakorlatilag minden részletkérdés el volt tervezve, térképpel, helyszínrajzzal, mire a kicsik bejöhettek. Varga a gyermekdohányzás ellen küzdő Füstirtók Alapítvány elnökének - nekem - a demonstrációját etikátlannak, hovatovább pofátlanságnak minősítette, amúgy viszont elég flottul vezette le a megbeszélést a jelen lévő, vele kivétel nélkül tegező viszonyban álló magas rangú rendőrtisztek helyett. Végül hozzájárult ahhoz, hogy a Füstirtók elnöke a Fidesz rendezvénye előtt (!) háromnegyed órát beszélhessen. A Magyar Nemzeti Bizottság 2006 vezetői viszont ekkor sejthettek meg valamit abból, hogy az ő idejük - legalábbis a Fidesz szerint - leáldozóban van. Varga ugyanis kijelentette, elvárja, hogy amíg a pártja vezetői 16-20 óráig beszélnek, addig a 2006-osok jobban teszik, ha csendben maradnak, különben "agyonhangosítják" őket.

Csendben is maradtak, s csupán azzal vigasztalódtak, hogy engem megakadályoztak abban, hogy a Fidesz által engedélyezett 45 perc utolsó negyedórájában szónokolhassak. Először csak "rám hangosítottak", utána viszont nem akadályozták meg a közönségüket, hogy kivegyék a kezemből a mikrofont, és lekapcsolják a generátoromat. Amikor már lökdösni kezdtek, kértem a rendőrséget, hogy korábbi megállapodásunknak megfelelően biztosítsa a demonstrációmat, de rendőrnek még híre-hamva sem volt a környéken. A demonstrációm megkezdése előtt háromszor ígérték meg, hogy kordonnal veszik körül a rendezvényemet, de végül teljesen a sorsomra hagytak. Rá kellett jönnöm, hogy nem velem akartak kiszúrni, hanem egyszerűen féltek. Szerencsére verés nélkül eloldaloghattam.

A rendőrség nem csak a mostani izgalmas napokban viselkedik a törvénysértést is megkockáztatva megengedően a politikai szervezetekkel szemben. Március 8-án a Jobbik Magyarországért Mozgalom - élén Balczó Zoltán alelnökkel - tartott be nem jelentett demonstrációt Ságvári Endre emléktáblájánál, a II. kerületben. Egy ezt kifogásoló bejelentésre a BRFK egy hónapos gondolkodás után azt találta ki, hogy a rendezvény sajtótájékoztató volt. Ezért kikérték a Fővárosi Főügyészség véleményét, vajon a sajtótájékoztató a gyülekezési jog hatálya alatt áll-e, ha közterületen tartják? Az ügyészek újabb egy hónapig gondolkodtak a dolgon, aztán úgy döntöttek, hogy igen. Így az akta a II. kerületi rendőrkapitányságra került, ahol két hónapig nem tudták kinyomozni Balczó úr lakhelyét. Szeptember közepén végül remek döntés született. A Jobbik Ságvárit szapuló demonstrációját a választási eljárásról szóló törvény hatálya alá sorolták, és Balczó ellen megszüntették az eljárást.

Tud azonban a rendőrség kemény is lenni, főleg civilek ellen. Amikor antifasiszta demonstrációt tartottam 2004. október 14-én a Terror Háza előtt, 11 rendőr három kocsival szállt ki, hét órán át benntartottak, majd 40 ezer forintra bírságoltak. Arra hivatkoztak, hogy nem azon a járdán tiltakoztam, ahová a demonstrációmat kértem. Igaz, azt a járdaszakaszt műveleti területté nyilvánították. Ha a rendőrség műveleti területté nyilvánít egy közterületet, úgy az elveszti közterületi státusát, és kikerül a gyülekezési törvény hatálya alól. A Pesti Központi Kerületi Bíróság jogerős ítélete szerint megérdemeltem a büntetést. Ugyanakkor ezzel a demonstrációmmal kapcsolatos másik perben a Fővárosi Bíróság egy érdekes megállapítást tett. Kifogásoltam, hogy a BRFK hárommondatos levélben tiltotta meg a demonstrációmat jóval a gyülekezési jogról szóló törvény által előírt 48 órás határidőt követően. A bíróság jogsértőnek találta a tiltást, mivel azt nem határozatban közölték velem. Kiderült, hogy a BRFK 1989 és 2004 között, tehát 15 évig egyetlen esetben sem hozott határozatot (!), amikor egy szervezetet vagy magánszemélyt eltiltott a gyülekezési jogának gyakorlásától. Ezzel egyszersmind megfosztották az eltiltottakat a jogorvoslat lehetőségétől is.

Egy másik, a Mazsihisz elleni demonstrációmat azzal az indokkal tiltották meg, hogy védett személy érkezése várható a Dohány utcai zsinagógába egy rendezvényre. Ezért műveleti területté nyilvánították a zsinagóga környékét. Csakhogy a rendezvény elmaradt, mégsem tarthattam meg a demonstrációt. A Fővárosi Bíróság ítéletében jogszerűnek minősítette a rendőrség akcióját, annak ellenére, hogy az ORFK semmivel sem tudta bizonyítani, valóban műveleti területté volt nyilvánítva a demonstráció helyszíne. Emellett a bíróság elvi éllel kimondta, a műveleti területté nyilvánítás joga megelőzi a gyülekezéshez és szólásszabadsághoz főződő alkotmányos jogot. A dolgok mai állása szerint tehát a rendőrség korlátlan döntési jogosítvánnyal rendelkezik, kinek engedélyezi a gyülekezést, kinek nem. A műveleti területté nyilvánítást, illetve védett személy érkezését hozta fel a BRFK ürügyül, amikor az Amnesty International Magyarország és a Habeas Corpus Munkacsoport Lech Kaczynski lengyel államfő nyíltan homofób megnyilvánulásai ellen kívánt tiltakozni. Kiszimatolták, hogy Kaczynski budapesti látogatása során mikor jelenik meg a Szent György téren, és itt akarták őt tetemre hívni, de nem tehették. A BRFK álláspontja szerint tehát Magyarországon nem lehet miniszterek, miniszterelnökök és külföldi notabilitások ellen demonstrálni. Kivéve a Fidesznek, amely akkorra időzítette a tüntetését, amikor a parlament ülésezett, s legalább két különösen védett személy, Gyurcsány Ferenc és Szili Katalin egy a Dunára néző mellékajtón át szelelt el az MSZP- és az SZDSZ-frakció teljes állományával egyetemben.

*

De nem csak a rendőrségi önkény miatt korlátozódik a gyülekezési jog Magyarországon. Egy sor olyan ellentmondást is tartalmaz a törvény, amit csak átfogó módosítással lehetne feloldani. A gazdasági rendezvények például pillanatnyilag abszolút elsőbbséget élveznek a gyülekezési jog alapján tartott rendezvényekkel szemben. Az ugyanazon helyszínre vonatkozó közterület-foglalási szerződés - ha azt jóval a bejelentett demonstrációt követően kötik is meg - kiveszi a közterületi státus alól a demonstráció helyszínét, s így azt megtartani már nem lehet. A gazdasági rendezvények rendőrségi szempontból nem bejelentéskötelesek, így a demonstrálóknak tudomásuk sem lehet arról, hogy a rendőrség által nem kifogásolt rendezvényük helyszíne nem közterület, ott nem tüntethetnek.

Nincsen tisztázva a törvényben a gyülekezési jog alapján tartott, illetve az önkormányzati és országgyűlési választásokkal kapcsolatos gyűlések viszonya sem. Ez utóbbiak nem bejelentésköte-lesek, és nem tartoznak a gyüle-kezési jog hatálya alá. Ha egy demonstrációt és egy képviselő-választási gyűlést ugyanarra a helyszínre és ugyanabban az időben kíván két szervezet megrendezni, kinek van elsőbbsége? Kell-e egyeztetniük vagy sem, és mi történik, ha nem sikerül az egyezség? Jelenleg az ököljog az egyetlen rendező elv: az demonstrálhat, akinek több és elszántabb híve van.

A közelmúltban a Parlamentben járt egy népes nemzetközi bírói szervezet, amelynek feladata a szólásszabadság melletti harcos fellépés. Kifelé menet odaléptek a Magyar Nemzeti Bizottság alkotmányozó nemzetgyűlést követelő tagjaihoz, csak a kordon választotta el őket a tüntetőktől. Néhány percre elbeszélgettek velük, majd jó érzéssel távoztak.

A szerző újságíró, a Füstirtók a Gyermekdohányzás Ellen Egyesület elnöke.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.