Publicisztika

Magyar Narancs, 2008. december 18.

Magyar Narancs, 2009. február 12. Kedves MaNcs, kedves Gábor! A csillagok sajátos (bizonyos szempontból nyilván örvendetes) együttállása az, ha mind a lap olvasószerkesztője, mind a főszerkesztője, mind egy cikk írója nagy Braveheart fan, ugyanakkor ez nem kellene hamis információk továbbításában megnyilvánuljon.

Elég félelmetes az Economist hetilap február 7-i számának a borítója: egy görcsbe fagyott kéz emelkedik ki a temető földjéből. Sírkövek is láthatók, az egyiken ez a felirat: "A nagy gazdasági világválság (1929-1933) - nyugodjék békében", a másikon: "Itt nyugszik a protekcionizmus", a harmadikon eminens gazdasági nacionalistáknak (Colbert, Smoot és Howley) a nevei. Pár éve a horror rajongóit vonzó egyik internetes oldalon élénk vita bontakozott ki arról, hogy vajon honnan ered ez a hand shoots out of the ground motívum. Többen tudni vélték, hogy John Dickson Carrnak az 1935-ben írt Három koporsó c. könyvéből. Ebben magyarországi vámpírokkal riogatja egymást egy amúgy józan gondolkodású asztaltársaság, s noha van egy pillanat, amikor egy különös látogatónak köszönhetően szinte mindenki komolyan veszi a rémtörténetet, végül is senki nem hiszi el igazán. Persze aztán jól ráfáznak.

A Gyurcsány-kormány hétfőn részleteiben is vázolt gazdaságmentő csomagjáról a kövekezőket mondhatnánk el. A csomag három részből áll, ezek fej, tor és potroh. A fejben az adó- és járulékrendszer, a torban a szociális és nyugdíjrendszer változásai vannak, a potrohban meg az egyéb intézkedések. A következők szerint. Változnak az szja sávjai és aránya, csökken a munkáltató által fizetendő társadalombiztosítási járulék, emelkedik az áfa. Ezek jó változások, hevenyészett bérszámfejtésünk szerint oly módon mérséklik a munkaterheket, hogy az átlagbér körüli béreket nagyjából úgy hagyják, az azon felülieket jutalmazzák.

"Soros György újra bedönti a fontot?" - kérdezi némileg hatásvadász címmel megjelent cikkében a Világgazdaság (2009. január 29.). Szándékosan választottam az elmúlt hetek legolvasottabb internetes, ún. vezető hírei közül e lényegében korrekt írást, amely címével ellentétben arról számolt be, hogy Soros György befejezte az angol font sterling elleni spekulációt.

Ez így nem mehet tovább! Lapunk, a Magyar Narancs e helyütt a leghatározottabban felszólítja a gazdasági világválságot, hogy haladéktalanul, ezen felszólításunk kézhezvételétől számított 24 órán belül, de legkésőbb vasárnap éjfélig érjen véget, és húzzon innen a picsába! Ellenkező esetben lapunknak az ezután bekövetkező világméretű eseményekért nem áll módjában jótállani, minden felelősséget a káreseményekért elhárítunk, és nem szavatoljuk a továbbiakban a globális békét, biztonságot és fellendülést.

A ruandai törvényszék 2003. december 3-i ítéletében népirtás bűnében marasztalt el három ruandai férfit, három sajtómunkást. Az ítéletben a törvényszék részletesen feldolgozza a ruandai média kialakulásának és radikalizálódásának történetét, azt, hogy hogyan váltak ezek az orgánumok a nyílt uszítás színterévé, és milyen szálakon fűződtek a tömeggyilkosságot levezénylő hutu vezetéshez. A szisztematikus propaganda kifinomultsága és hatékonysága megdöbbentő.

Elképesztő, hogy egy ekkora országban 26 ezer önkormányzati képviselő van! Számuk megfelezésével akár 52 milliárd forintot is lehetne spórolni az adófizetőknek egyetlen ciklus alatt! A miniszterelnök vasárnapi bejelentései óta a felületes szemlélőnek ismét úgy tűnhet: a hazai önkormányzatiság rákfenéje a rengeteg képviselő. De most végre eljött az igazság pillanata!

Gázából a múlt szombaton és vasárnap újabb rakéták hullottak Izraelre. A rakétatűz felújítását "határvillongások" előzték meg, ezekben Izrael egy katonáját elveszítette. A két fél által egyoldalúan deklarált tűzszünetet a Gázai övezet területéről sértették meg. A Hamász nem vállalta magára a provokációkat, nem tudni, ki lőtte ki a rakétákat. Egyesek szerint a szombati rakéta típusa (Grad) a Hamász arzenáljára utal, Amos Yadlin, a katonai hírszerzés vezetője ugyanakkor azt hiszi, hogy a Hamász kezdi megérteni, milyen súlyos veszteségeket szenvedett, óvatosabbá vált, és valóban más szervezet lehet az elkövető. Vári György

Magyar Narancs, 2008. december 18. Tisztelt A Szerk., meglepve láttam, hogy e cikkében az albániai '97-es eseményekkel von párhuzamot a mostani válság kapcsán.

A múlt héten beharangozott kormányfői adóátcsoportosítási javaslatokkal érdemben addig foglalkoznunk aligha lehet, míg valaminő költségvetési szaldót nem prezentál valaki. Hogy legalább tudjuk, mi jönne ki és mi menne be, hogy tényleg megmoccan-e ezermilliárd, és hogy nő-e így vagy csökken a tervezett 2,6 százalékos hiány. Azt mindenesetre nem hisszük, hogy a tb-járulék 5 százalékos csökkentése leheli majd az élet csókját versenyképességünk hűlő homlokára, ez még békeidőben sem szokott bejönni, hát még most, amikor a tőkést nem az aggasztja, hogyan osztozna az így megmaradó aprón a munkással, hanem hogy eltűnik-e egyik pillanatról a másikra vállalatának a piaca.

A múlt héten csütörtökön egy sajtótájékoztatón Pásztor Albert, Miskolc rendőrkapitánya egyebek mellett azt mondta, hogy a városban decemberben és januárban elkövetett összes rablás tettese "cigány származású volt". A kiszólásból hír lett, a bizonyos orgánumokban óránként bemondott hírből pedig pénteken miniszteri döntés, melynek értelmében az országos rendőrfőkapitány azonnali hatállyal más beosztásba helyezte Pásztort. A megyéhez... ööö ... valaminek, hogy minek, azt elmulasztották a nyilvánosság orrára kötni - erős a gyanúnk, hogy (az idő rövidsége miatt, nyilván) maguk sem tudták. A főkapitány egyben vizsgálatot indított az ügyben. Szombaton, a kora reggeli órákban Draskovics Tibor igazságügyi miniszter a közszolgálati televízióban (egy adás közben "cédulán" érkező információ alapján feltett ostoba és tendenciózus kérdésre válaszolva) kifejtette, hogy bár "vérzik a szíve", de a döntés az övé ("az enyém"). Azért hozta, mert a miskolci kapitány minősített, illetve megkülönböztetést tett (faji alapon), ami megengedhetetlen. Draskovics továbbá közölte, hogy "erkölcsi döntést" hozott, illetve: "nem mérlegelte(m), milyen következményei lesznek".

A tavalyi amerikai választási kampányból tudjuk: az ottani választókat szerfölött érdekli a közszolgáltatások és különösen az oktatás átalakításának ügye. (Aztán persze a gazdasági válság háttérbe szorította a nagy ellátórendszerek kérdését.) Annál is izgalmasabb volt ezt itthonról végigkísérni, mivel Magyarországon, miközben két választás között az ellenzék folyamatosan kritizálja az kormány oktatáspolitikáját, a kampányokban egyik nagy párt sem áll elő komolyan vehető megoldásokkal.

Noha 2006 ősze óta százszámra érkeznek a választási bizottsághoz az újabb és újabb népszavazási kezdeményezések, az Albert házaspár ún. tb-mentő próbálkozását leszámítva magánszemély sosem tudta átlépni a népszavazási kezdeményezés sikeréhez szükséges tartós nyilvánosság és közérdeklődés ingerküszöbét. Ebből a szempontból a képviselők számára csak számla ellenében adható költségtérítés kérdését fölvető Seres Mária sikere egyértelmű. Nem is meglepő, hogy egyre több a találgatás a magát a politikától mindig távol tartó állampolgárként meghatározó nyíregyházi építész asszonyról és a kezdeményezéséről: a vélelem szerint valaki vagy valakik nyilván állnak mögötte. Hogy valóban Tomcat árnyéka rajzolódik-e ki Seres Mária mögött, voltaképpen érdektelen. Utólag persze hatással lehet a kezdeményezés végkimenetelére - de mindazt, amit Seres Mária fellépése nyomán eddig tapasztalni lehetett, nem érinti. Unger Anna