Tarlós István, Budapest két cikluson át hivatalban lévő főpolgármestere nem az én emberem. Sem modora, sem politikai elvei és főként gyakorlata, nem teszi lehetővé, hogy azzá legyen. Ettől persze lehetett volna kitűnő főpolgármester, de az sem volt. Vezetése alatt a város lépésről lépésre züllött mind mélyebbre. Egyetlen problémát sem hárított el, viszont hetente keletkeztetett újakat. Működése során valójában egyetlen feladatra koncentrált: Orbán Viktor elképzeléseinek valóra váltására. Ez még akkor is hiba lett volna, ha az a bizonyos elképzelés szereti és ismeri Budapestet, de sajna, erről nincs szó. Miniszterelnökünk – szerencsétlenségünkre – mucsai elképzelések rabja. Az idomulást nem Tarlós kezdte, hanem Demszky a szocialista-szabad demokrata kormányok idején – az is hibának bizonyult. Beleegyezett a forráselosztás anomáliáiba is, ami ellen aztán az első Orbán-kormányzás idején küzdött is, persze eredménytelenül. Demszky, Medgyessy és Gyurcsány 2002-ben azt hitte, hogy Orbán nem térhet vissza, és a maradék Fidesszel meg lehet kísérelni valamiféle európai stílusú együttműködést. Nem változtattak az önkormányzati törvényeken.
Az ország 2010-ben mégis visszahullott Orbán kezébe, sajnos a fővárossal és a Budapest-törvénnyel együtt. Tarlósnak csak lazán be kellett ülnie a készbe. Aztán az történt, amit az elején már összefoglaltam. És könnyen lehet, hogy további éveken át folytatódni fog. Nem éppen apró jelek mutatnak arra, hogy Tarlósra csak a forma kedvéért van szükség. A főváros valódi irányítását végző agy(atlan)tröszt és hivatal már működik is. Orbán lelki szemeivel látott Budapestjének tervei készen állnak. S az ő ízlése is tönkre tudja tenni Budapestet, sajnos úgy látszik, van is kedve hozzá. Ráadásul oly mértéktelenül mentes minden kontrolltól, hogy ki is mondja: Budapestet „sportfővárossá” akarja átépíteni. És mi? Mi nem akarjuk. Egyrészt mert jelen állapotában messze nem alkalmas rá.
Budapest csak jelentős anyagi ráfordítással, hosszú évek alatt tehető alkalmassá másod- és harmadosztályú világversenyek rendezésének megpályázásához.
Azt el kell ismernünk, hogy a pályázáshoz elvárt legfontosabb feltétel igencsak rendelkezésre áll, ami nem más, mint a korrupciós potenciál.
Alig van olyan európai ország, ahol a közpénzek kicsatornázásának és nyomtalan eltüntetésének gyakorlata és törvényi feltételei jobbak volnának. Ez természetesen csak rontja a város helyzetét, mert elnyerhetünk olyasmit is, amit nem tudunk megrendezni. A mi kis vezetőnket ez persze nem izgatná, az ő hűséges médiumai bármit eladnak, bárkinek. Kivéve természetesen minket, budapestieket. Mi majd szívhatunk, mint a torkos borz. Amit most szívunk, az kismiska a kecsegtető jövőhöz képest.
Tarlós István beleegyezésünk nélkül vállalta el Orbán Viktor ítélet-végrehajtójának szerepét. Korrekt ember lévén, nem is titkolja előlünk, hogy miért kéri a szavazatunkat. Valószínűleg nem fogja megkapni, csak az elvadult sport- és Orbán-rajongókét. De ne reménykedjünk, ha a becsapós trükk nem jön be, Orbán szőröstül-bőröstül államosítja a fővárost.
A szerző sebész.
