Rengeteg pénz és még több korrupció szükséges ahhoz, hogy Budapest „sportfőváros” legyen

  • Haskó László
  • 2018. szeptember 30.

Publicisztika

Orbánnak már az álmai is korruptak.

Tarlós István, Budapest két cikluson át hivatalban lévő főpolgármestere nem az én emberem. Sem modora, sem politikai elvei és főként gyakorlata, nem teszi lehetővé, hogy azzá legyen. Ettől persze lehetett volna kitűnő főpolgármester, de az sem volt. Vezetése alatt a város lépésről lépésre züllött mind mélyebbre. Egyetlen problémát sem hárított el, viszont hetente keletkeztetett újakat. Működése során valójában egyetlen feladatra koncentrált: Orbán Viktor elképzeléseinek valóra váltására. Ez még akkor is hiba lett volna, ha az a bizonyos elképzelés szereti és ismeri Budapestet, de sajna, erről nincs szó. Miniszterelnökünk – szerencsétlenségünkre – mucsai elképzelések rabja. Az idomulást nem Tarlós kezdte, hanem Demszky a szocialista-szabad demokrata kormányok idején – az is hibának bizonyult. Beleegyezett a forráselosztás anomáliáiba is, ami ellen aztán az első Orbán-kormányzás idején küzdött is, persze eredménytelenül. Demszky, Medgyessy és Gyurcsány 2002-ben azt hitte, hogy Orbán nem térhet vissza, és a maradék Fidesszel meg lehet kísérelni valamiféle európai stílusú együttműködést. Nem változtattak az önkormányzati törvényeken.

Az ország 2010-ben mégis visszahullott Orbán kezébe, sajnos a fővárossal és a Budapest-törvénnyel együtt. Tarlósnak csak lazán be kellett ülnie a készbe. Aztán az történt, amit az elején már összefoglaltam. És könnyen lehet, hogy további éveken át folytatódni fog. Nem éppen apró jelek mutatnak arra, hogy Tarlósra csak a forma kedvéért van szükség. A főváros valódi irányítását végző agy(atlan)tröszt és hivatal már működik is. Orbán lelki szemeivel látott Budapestjének tervei készen állnak. S az ő ízlése is tönkre tudja tenni Budapestet, sajnos úgy látszik, van is kedve hozzá. Ráadásul oly mértéktelenül mentes minden kontrolltól, hogy ki is mondja: Budapestet „sportfővárossá” akarja átépíteni. És mi?  Mi nem akarjuk. Egyrészt mert jelen állapotában messze nem alkalmas rá.

Budapest csak jelentős anyagi ráfordítással, hosszú évek alatt tehető alkalmassá másod- és harmadosztályú világversenyek rendezésének megpályázásához.

Azt el kell ismernünk, hogy a pályázáshoz elvárt legfontosabb feltétel igencsak rendelkezésre áll, ami nem más, mint a korrupciós potenciál.

Alig van olyan európai ország, ahol a közpénzek kicsatornázásának és nyomtalan eltüntetésének gyakorlata és törvényi feltételei jobbak volnának. Ez természetesen csak rontja a város helyzetét, mert elnyerhetünk olyasmit is, amit nem tudunk megrendezni. A mi kis vezetőnket ez persze nem izgatná, az ő hűséges médiumai bármit eladnak, bárkinek. Kivéve természetesen minket, budapestieket. Mi majd szívhatunk, mint a torkos borz. Amit most szívunk, az kismiska a kecsegtető jövőhöz képest.

Tarlós István beleegyezésünk nélkül vállalta el Orbán Viktor ítélet-végrehajtójának szerepét. Korrekt ember lévén, nem is titkolja előlünk, hogy miért kéri a szavazatunkat. Valószínűleg nem fogja megkapni, csak az elvadult sport- és Orbán-rajongókét. De ne reménykedjünk, ha a becsapós trükk nem jön be, Orbán szőröstül-bőröstül államosítja a fővárost.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.