Részben szabad

publikálva
1996/21. (05. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Lassan nyár, félidô, de nem mint a BEK-döntôben, itt nem futnak le a pályáról a csapatok, nincs frissítô, edzôi tanácsok, meghitt öltözôszag, itt csak a büdös van. Itt csak azt lehet tudni, hogy eltelt a fele, itt csak a pályaszélrôl lehet bekiabálni, hogy mi is történt eddig, mi történhet még, aztán majd megint eltelik annyi idô, mint eddig, és akkor majd megint jól megméretôdik minden. Ahogy száz nap után mérleget vonnak, úgy itt is mérlegel majd sok remekbe szabott hírlapíró, politológus, közkolbász és özv. Kodelka Pálné. Sok haszna persze ennek sem lesz, mert az ún. nagy társadalmi folyamatok köpnek ezekre a mérlegekre, a hivatásos és amatôr ítészi vélemények egyébként is tompán pukkannak légüres térben.

A múlt héten például a Freedom House nevű washingtoni alapítvány közölte véleményét, mint rendesen, a világ és benne a sajtó állapotáról, és annak szabadságfokáról a különbözô országokban. Magyarország a sajtószabadság szempontjából a "közepesen szabad" minôsítést kapta, ami, hm, nem éppen kedvezô a magyar médiára nézve. Freedom House-ék véleménye szerint - a magyar napisajtó híradásai alapján tájékozódva - az a baj a magyar médiával, hogy túlzottan erôs még mindig az egyes politikai pártokhoz való kötôdés, hogy az újságírók még mindig saját pártpreferenciáik szerint tudósítanak és a többi, és a többi. Freedom House-ék persze pedzenek valamit, látunk mi is pártérdeket szolgáló laptársakat, a szélsôjobboldali pártocskák kváziorgánumait, finoman konzervatív, magában a jobboldaliságot éppen megtapasztaló párt mellé sorakozó patinás napilapot és elrózsaszínesedô országos lapot, amely már kiált a szocialista napilap címkéért, sôt, olykor a "Világ proletárjai, egyesüljetek!" is felsejlik. Ez mind igaz, de bizonyos, a miénknél jelentôsen cizelláltabb demokráciákban is van fazonja politikailag is a sajtótermékek jó részének, ha pedig netán az helyenként egyik vagy másik politikai párt véleményével egybeszalad, akkor már rá lehetne verni, hogy csakis a pártigricek nyomatják a zagyvát a Központi Bizottság szócsövében vagy az alapszervi értesítôben; a mérettôl függôen.

Van, amit a Freedom House-ék nem látnak ebben a magyar médiában. Ez pedig súlyosabb, mint amirôl megemlékeznek, sôt, súlyosabb a két évvel ezelôtti helyzetnél is: a kimondott, leírt szónak nincsen következménye. A szólás- és sajtószabadság alapjait kérdôjelezi meg, hogy történhet bármi - a sajtó leleplezhet, oknyomozhat, tényfeltárhat, közölhet vérbe mártott tollal írt publicisztikát -, akkor se lesz semmi. Mondjon valaki csak egy esetet is, amikor az utóbbi idôben valamilyen sajtóközlemény nyomán végigvitt ügy lett valamibôl! Hol van már a Duna-gate!? Amikor lecsukták a maffiózót, az APEH áfa-csaláson érte az áfa-csalót, lekapcsolták a megvesztegetôt vagy a megvesztegetettet, leváltották a fontos közintézmény vagyonfelmérésére törvényellenesen megbízást adó minisztert. Maximum az érintett maffiózók, áfa-csalók, megvesztegetôk és miniszterek kicsit duzzogtak a hírt közlô sajtószervre, esetleg néhány elmebeteg, parlamenti napirend elôtti felszólaló napirend elôtt felszólalt, de a csütörtöki kormányülésig, s pláne a péntek esti miniszterelnöki kártyapartiig, nem hallatszott "fel" ezeknek az üzenete. Mert beszélnek itt a sajtómonopolizálódás veszélyeirôl, pártosságról, a gazdasági recesszió és az elszegényedés hatásáról, a magyar sajtó legnagyobb problémája most nem ez. A legnagyobb probléma az a légüres tér, amelyben a sajtó megpróbál sajtóként - tehát nem szócsôként, pulpitusként, cirkuszként, pletykás infotainment-ként - szerepelni, de az igazi játékosok max. lesajnáló mosollyal pillantanak rá, mer´ ugyanmá´, hát láttak ôk má´ karón varjút, tudják ôk, mit ér a köz-, privát és pletykamédiában megpörgetett csinbum-cirkusz, elül a dolog, nincsenek már konok emberek, Karthágót sincs miért elpusztítani, lecsillapszik, elkenôdik, mint két deka nyálkás takony.

Márpedig a nyilvánosság ereje, formátumos nyomtatott és elektronikus sajtó nélkül annyit ér a demokrácia, amennyit maga a szó jelent: a többség szavazatával megválasztott uralmi szerveket, azt slussz, ezzel vége is, pedig jelenthetne többet is. Ez az utolsó két év fejleménye, és szomorú, hogy a sajtó kevésbé találja helyét ebben a felállásban, mint a megelôzô négy év kormányzati lúdvérc idején, amikor persze egyszerű volt találni valami mulatságosat a státusférfiak idétlenkedésében, minden megmozdulásukban benne volt a közröhej lehetôsége. Ma a köz ügyeinek egy része sokkal jobban, olajozottabban, görcsmentesebben megy, viszont elôkerültek komálósok az "ifjúsági mozgalomból", ötker KISZ-biz., reformértelmiségiek és nómenklatúra-burzsoázia, a sajtóbefolyásolás módszereinek régi-új technikusai.

Félidô, de a csapatok nem futnak le, nincs edzôi biztatás, öltözôszag, csak a büdös.

publikálva
1996/21. (05. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk