Reszkess, proli!

  • 2002. április 25.

Publicisztika

Megállj csak, rohadt, büdös proli, nehogy azt hidd, hogy megúsztad! Megbuktattad Magyarországot? Parádéztál olcsó, ízléstelen ruhádban, mosoly ült ki undorító pofádra, folyamatosan rontod előnytelen külsőddel a nemzeti összképet? Csak vigyázz! Rajtad tartjuk a szemünket! És mélyen tartjuk a haragot. Mert nincs megbékélés. Mert magunknak nem kívánnánk olyan ellenzéket, mint amilyen mi leszünk. Jó lesz félnetek!

n Megállj csak, rohadt, büdös proli, nehogy azt hidd, hogy megúsztad! Megbuktattad Magyarországot? Parádéztál olcsó, ízléstelen ruhádban, mosoly ült ki undorító pofádra, folyamatosan rontod előnytelen külsőddel a nemzeti összképet? Csak vigyázz! Rajtad tartjuk a szemünket! És mélyen tartjuk a haragot. Mert nincs megbékélés. Mert magunknak nem kívánnánk olyan ellenzéket, mint amilyen mi leszünk. Jó lesz félnetek!

Reszkess, Budapest!

Reszkessen az egész gennyes média!

Reszkess, proli!

Reszkess, "másik Magyarország", itt a "jobbik Magyarország"!

Elvileg lennének olyan szövegek, amikből nem idéz szó szerint az ember, de amiket szó nélkül nem hagyhat soha. A fentiekben elkerülhetetlen volt néhány szó szerinti fordulat, és tartalmilag az egész stimmel. Mert amit ideírtunk, az a mostani választásokat elvesztők hivatalos sajtóreakciója a szavazáson történtekre. A "konstruktív ellenzékiség" meghirdetett programja az előttünk álló időszakra.

Világos, nyílt üzenet, zavarosan megfogalmazott, nem is mellesleg magyartalan mondatokban. Magánszorgalmú, sarokba szorított kutyák acsargása lenne mindez? Senkit nem áltathatunk: nem. Nem. A Magyar Nemzet című napilap és a Magyar Demokrata című hetilap a választásokat elveszítő Fidesz orgánumai. Egy-két nappal azután, hogy Orbán Viktor beismerte a vereségét, győzelméről harsognak fullajtárjai, fenyegetéseket köpködve az ellene szavazókra, a "másik Magyarországra". Talán hazudnak?

Talán csak üres fenyegetés ez?

Mernék ezt maguktól?

Egyébként hazudnak.

Egyébként tényleg csak üres fenyegetés, még ha nem is annak szánták.

Semmit se mernének maguktól, nem is mertek soha. S mert megrendelte, vagy mert efféle elvárásaira utaló magatartást tanúsított, vagy csupán mert eltűrte a gyalázkodást, a napnál is világosabb: Orbán Viktor hazudott, amikor azt mondta: Hajrá, magyarok, hajrá, Magyarország! Tőle tudjuk úgy, hogy csak "másik Magyarország" vagy csak "jobbik Magyarország" van. Nem változtat ezen semmit az, hogy ennek kimondását csicskásaira bízza.

És ennek tudata roppant felelősséget helyez mindenki vállára. Mert mindenki tudja: nincs "másik Magyarország", nincs "jobbik Magyarország". Magyarország van, mellesleg az tényleg elég jó. Nem ül föl mindenféle uszító mocskolódásnak, és nem is fél semmi affélétől.

Ezt épp most mutatta meg, a választásokon. De megmutatja bármikor, ha kell. Megmutatta a MIÉP-nek is, hol a helye. És meg fogja mutatni azoknak is, akik most MIÉP-ebbek akarnak lenni a MIÉP-nél is.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.