Reszkess, proli!

  • 2002. április 25.

Publicisztika

Megállj csak, rohadt, büdös proli, nehogy azt hidd, hogy megúsztad! Megbuktattad Magyarországot? Parádéztál olcsó, ízléstelen ruhádban, mosoly ült ki undorító pofádra, folyamatosan rontod előnytelen külsőddel a nemzeti összképet? Csak vigyázz! Rajtad tartjuk a szemünket! És mélyen tartjuk a haragot. Mert nincs megbékélés. Mert magunknak nem kívánnánk olyan ellenzéket, mint amilyen mi leszünk. Jó lesz félnetek!

n Megállj csak, rohadt, büdös proli, nehogy azt hidd, hogy megúsztad! Megbuktattad Magyarországot? Parádéztál olcsó, ízléstelen ruhádban, mosoly ült ki undorító pofádra, folyamatosan rontod előnytelen külsőddel a nemzeti összképet? Csak vigyázz! Rajtad tartjuk a szemünket! És mélyen tartjuk a haragot. Mert nincs megbékélés. Mert magunknak nem kívánnánk olyan ellenzéket, mint amilyen mi leszünk. Jó lesz félnetek!

Reszkess, Budapest!

Reszkessen az egész gennyes média!

Reszkess, proli!

Reszkess, "másik Magyarország", itt a "jobbik Magyarország"!

Elvileg lennének olyan szövegek, amikből nem idéz szó szerint az ember, de amiket szó nélkül nem hagyhat soha. A fentiekben elkerülhetetlen volt néhány szó szerinti fordulat, és tartalmilag az egész stimmel. Mert amit ideírtunk, az a mostani választásokat elvesztők hivatalos sajtóreakciója a szavazáson történtekre. A "konstruktív ellenzékiség" meghirdetett programja az előttünk álló időszakra.

Világos, nyílt üzenet, zavarosan megfogalmazott, nem is mellesleg magyartalan mondatokban. Magánszorgalmú, sarokba szorított kutyák acsargása lenne mindez? Senkit nem áltathatunk: nem. Nem. A Magyar Nemzet című napilap és a Magyar Demokrata című hetilap a választásokat elveszítő Fidesz orgánumai. Egy-két nappal azután, hogy Orbán Viktor beismerte a vereségét, győzelméről harsognak fullajtárjai, fenyegetéseket köpködve az ellene szavazókra, a "másik Magyarországra". Talán hazudnak?

Talán csak üres fenyegetés ez?

Mernék ezt maguktól?

Egyébként hazudnak.

Egyébként tényleg csak üres fenyegetés, még ha nem is annak szánták.

Semmit se mernének maguktól, nem is mertek soha. S mert megrendelte, vagy mert efféle elvárásaira utaló magatartást tanúsított, vagy csupán mert eltűrte a gyalázkodást, a napnál is világosabb: Orbán Viktor hazudott, amikor azt mondta: Hajrá, magyarok, hajrá, Magyarország! Tőle tudjuk úgy, hogy csak "másik Magyarország" vagy csak "jobbik Magyarország" van. Nem változtat ezen semmit az, hogy ennek kimondását csicskásaira bízza.

És ennek tudata roppant felelősséget helyez mindenki vállára. Mert mindenki tudja: nincs "másik Magyarország", nincs "jobbik Magyarország". Magyarország van, mellesleg az tényleg elég jó. Nem ül föl mindenféle uszító mocskolódásnak, és nem is fél semmi affélétől.

Ezt épp most mutatta meg, a választásokon. De megmutatja bármikor, ha kell. Megmutatta a MIÉP-nek is, hol a helye. És meg fogja mutatni azoknak is, akik most MIÉP-ebbek akarnak lenni a MIÉP-nél is.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.