Szögezzük le: Schrödinger macskája annyira döglött, amennyire egy macska döglött lehet egy dobozban, amelybe mérges gázt vezettek. Aki nem hiszi, próbálja ki otthon. Na ugye. Nem minden kvantumfizika. Hogy mennyibe kerül az a gáz, amit belevezetnek a dobozba, az már sokkal nehezebben megválaszolható kérdés. Főleg akkor, ha azt a gázt a magyar kormány szerzi be.
A kormány szeretné azt gondolni, hogy az Oroszországból beszerzett gáz ára is olyan, mint Schrödinger macskás kísérlete: amíg ki nem nyitjuk a dobozt, addig nem lehet biztosan megmondani, hogy a gáz ára magas vagy sem, épp annyira lehet drága, mint amennyire olcsó is lehet. Csak míg a derék fizikus előbb-utóbb mindenképpen kinyitotta volna a dobozt – ha másért nem, azért, hogy tisztességgel elföldelje a kísérleti alanyt –, addig a magyar kormány igyekszik mindenféle üzleti és egyéb titkokra hivatkozva százas szögekkel lezárni, sőt a réseket is akkurátusan kinyomni PUR-habbal.
Ezt azért teheti meg, mert az állampolgár gázár címén a részben vagy egészen rezsicsökkentett gázszámlán szereplő árat látja, ami köszönőviszonyban sincs azzal, amennyibe ez a gáz a magyar államnak kerül. Na, de mégis mennyibe? Mert annyi bizonyos, hogy többe, de hogy mennyivel többe, azt igyekszik a kormány eltitkolni. Ez csak félig lehetséges, mert a külkereskedelmi egyenleg (ez az export-import kereskedelem egyenlege; ha pluszos, akkor nagyobb a kivitel, ha mínuszos, akkor nagyobb az import) brutális mínuszban van, és ezt nem lehet eltitkolni. A mínusz oka pedig nem lehet más, mint az energiabeszerzés többletköltsége.
Ebben a környezetben kellene valahogy eldönteni, hogy mennyi a valamennyi.
Vlagyimir Putyin még tavasszal közölte, hogy Magyarországra a piaci ár ötödéért jön a gáz. Ez nyilvánvaló baromság.
A kormány azóta semmit sem akar oly kevéssé, mint elárulni, mennyiért vesszük az orosz gázt.
Amikor a tőzsdei ár a csúcson volt, teleharsogta a médiát, hogy ezekhez a lúzer, balfék uniós idótákhoz képest mennyivel kevesebbet fizet a furmányos magyar állam. Most, hogy a gáz ára a határidős piacon száz euró környékére esett 350 eurós csúcsról, már nem harsogja ezt senki (ez a holland gázártőzsde a TTF, a 12 havi indexet itt lehet nézegetni, számunkra ez a határidős ügylet a mérvadó, a rövid távú index a befektetők számára lehet érdekes, az államok beszerzése más biznisz). Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter végül elismerte, hogy voltaképp a Magyarország számára továbbított gáz ára igazodik a holland gáztőzsde árához. Aztán még tovább finomította, hogy valójában egy hónapos késleltetéssel követi az orosz-magyar gázármegállapodás a tőzsdei árat.
Valójában sokkal inkább valószínű, hogy ez az egy hónap két hónap, és hogy ez így van, azt a szintén eltitkolhatatlan KSH-s külkereskedelmi forgalom adataiból lehet megtudni. Erről ezekben a cikkekben lehet részleteket megtudni. Ezeket az infókat soha senki sem cáfolta, még Kovács Zoltán kormányszócső sem, szóval kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy ez a valóság.
Mindezzel az a gond, hogy ezek szerint érdemben semmit se intézett a magyar kormány, miközben "portyázott", miközben a külügyminiszter úgy járt Moszkvába, mint kutya a lábtörlőre, miközben Orbán Viktor virtuálisan oldalba hugyozta az uniós gázársapkás elképzelést, mert mégis mit képzelnek ezek a dilettánsak? Mert amit el tudott intézni, az az, hogy ugyanazt az árat kéthónapos spéttel érvényesítik neki – némi felárral, persze. Meg azt tudta elintézni, hogy ha megint elszáll a gáz ára, akkor adott szint felett csak jövőre, meg két év múlva, meg három év múlva kell kifizetni a különbözetet.
Ez akkora baromság, hogy igazán megérte kimaradni az uniós, közös beszerzésből és különutasként tárgyalni Putyinnal és kobzosaival. Mert biztosan sokkal jobb feltételeket tud kialkudni egy macskafingnyi ország, mint a teljes, közös európai piac.
A macska tehát ebben a dobozban is minden bizonnyal döglött, de a kormány igyekszik minden eszközzel elhitetni ennek ellenkezőjét. Csak hát az van, hogy hiába dobálják azt a szerencsétlent; mindössze arról van szó, hogy párszor még visszapattan.
