Bundula István

A Paradicsom kísértetei

Az állami gondoskodás hamis ígérete és a leválthatatlan Orbán-kormány

Publicisztika

A 2014-es és a 2022-es országgyűlési választások egyik legnagyobb ellenzéki baklövése a Fideszből kiábrándult mérsékelt jobboldali szavazói tömegek támogatására hajtó stratégia volt.

E lapban a korábbi választások adatai és tapasztalatai alapján többször is amellett érveltünk, hogy – jelen keretek között nem részletezhető történelmi és társadalmi okok miatt – egyrészt Magyarországon nincsenek európai értelemben vett jobbközép szavazói tömegek (ahogyan nyugat-európai értelemben vett életképes jobbközép pártok sincsenek és nem is voltak), másrészt legfeljebb kiábrándult MSZP-választókról beszélhetünk. A Fidesz-szavazók számának 2010-es látványos növekedése máshonnan ugyanis, mint a 2002-es, 2006-os szocialista tábor, aligha táplálkozhatott.

A Magyarország értéktérképét 2018 után idén is elkészítő Policy Solutions (PS) kutatási eredményei többek között ezt a feltételezést támasztják alá. A Friedrich-Ebert-Stiftung támogatásával készült kitűnő anyag októberi nyilvános prezentációja után a sajtóban is főleg az a megállapítás futott végig, hogy a Fidesz-szavazók több mint fele is az ún. piackritikus baloldaliság értékeit preferálja.

Ezekbe tartozunk

Kutatásában a PS öt kategóriát állított föl, és a kapott adatok alapján ezekbe sorolta a magyar lakosságot. Az ún. progresszív-baloldali (piackritikus) csoportba azok a válaszadók kerültek, akiket például kulturális kérdésekben a nyitottság, az elfogadás jellemez, míg a gazdasági kérdésekben az állami újraelosztás és a piac szabályozása mellett foglalnak állást. Az összefoglaló szélesebb körben is ismert és használatos fogalmakat is rendel e kategóriához: ezek a válaszadók szociálliberálisok vagy „jóléti liberálisok”. A progresszív-jobboldali (piac­párti) kategóriát azok alkotják, akik „a szabadság fontosságát hangsúlyozzák” a társadalompolitika (egyének jogai, kisebbségek elfogadása, női önrendelkezés) és a gazdaságpolitika terén is (szabadpiac támogatása, állami beavatkozások elutasítása). Őket nevezi „libertariánusnak” (elsősorban az Egyesült Államokban), illetve „klasszikus liberális konzervatívnak” a szakirodalom.

A konzervatív-jobboldaliak (piacpártiak) a gazdaságpolitikai szabadság mellett az ún. hagyományos értékek, valamint a rend és a stabilitás mellett foglalnak állást. (Egy leegyszerűsítő, ám a kutatásban is kérdésként feltett példával jellemezve a társadalmi, kulturális értelemben vett „konzervatív” és „progresszív” közötti különbséget: míg előbbi szerint a rendre nevelés jegyében olykor lekeverhető egy nyakleves a gyereknek, utóbbi semmiféle testi fenyítést nem tart elfogadhatónak.) E szemlélet a Reagan- és Thatcher-korszakban élte fénykorát, képviselői a PS anyaga szerint „az 1970–1980-as években a »neokonzervatív« öndefiníciót adták maguknak”.

A konzervatív-baloldali (piackritikus) csoport jegyei a fentiek alapján kikövetkeztethetők, ezt a fajta értékválasztást a szakirodalom „kommunitáriusnak” nevezi, és gyakran összekapcsolja az „új jobboldal” jóléti populizmusával és jóléti sovinizmusával.

Az ötödik csoport a centrista; de ezt véletlenül se a politikában oly vonzó közép (és az annak tulajdonított kiegyenlítettség) pozíciójával azonosítsuk. A kutatás e kategóriát inkább egy afféle se hús, se hal irány gyűjtőneveként használja, mivel az ebbe tartozók sem gazdaság-, sem társadalompolitikai értelemben nem rendelkeznek érdemben leírható világképpel. Megjegyzendő, hogy ez az egyik olyan csoport, amely összességében statisztikai hibahatáron túli növekedést produkált.

A kutatás összegző megállapítása szerint a progresszív-baloldali (piackritikus) válaszadók aránya 2018 óta nem változott lényegesen, a lakosság szűk harmada sorolható ide. A konzervatív-baloldali (piackritikus) vá­lasz­adók száma 2022-re erőteljesen, 10 százalékkal csökkent (most 29). A progresszív-jobboldaliak és a konzervatív-jobboldaliak aránya nem változott jelentősen, míg az ún. centristák aránya 7-ről 12 százalékra nőtt. A kutatási összegzés hangsúlyozza, hogy a gazdasági értékekben látható változások ellenére „a magyar társadalomban 2022-ben továbbra is nagy többségben vannak a piackritikusok a piacpártiakkal szemben. A társadalompolitikai baloldal és jobboldal arányában viszont kiegyenlítődtek az erőviszonyok”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.