Bundula István

A Paradicsom kísértetei

Az állami gondoskodás hamis ígérete és a leválthatatlan Orbán-kormány

Publicisztika

A 2014-es és a 2022-es országgyűlési választások egyik legnagyobb ellenzéki baklövése a Fideszből kiábrándult mérsékelt jobboldali szavazói tömegek támogatására hajtó stratégia volt.

E lapban a korábbi választások adatai és tapasztalatai alapján többször is amellett érveltünk, hogy – jelen keretek között nem részletezhető történelmi és társadalmi okok miatt – egyrészt Magyarországon nincsenek európai értelemben vett jobbközép szavazói tömegek (ahogyan nyugat-európai értelemben vett életképes jobbközép pártok sincsenek és nem is voltak), másrészt legfeljebb kiábrándult MSZP-választókról beszélhetünk. A Fidesz-szavazók számának 2010-es látványos növekedése máshonnan ugyanis, mint a 2002-es, 2006-os szocialista tábor, aligha táplálkozhatott.

A Magyarország értéktérképét 2018 után idén is elkészítő Policy Solutions (PS) kutatási eredményei többek között ezt a feltételezést támasztják alá. A Friedrich-Ebert-Stiftung támogatásával készült kitűnő anyag októberi nyilvános prezentációja után a sajtóban is főleg az a megállapítás futott végig, hogy a Fidesz-szavazók több mint fele is az ún. piackritikus baloldaliság értékeit preferálja.

Ezekbe tartozunk

Kutatásában a PS öt kategóriát állított föl, és a kapott adatok alapján ezekbe sorolta a magyar lakosságot. Az ún. progresszív-baloldali (piackritikus) csoportba azok a válaszadók kerültek, akiket például kulturális kérdésekben a nyitottság, az elfogadás jellemez, míg a gazdasági kérdésekben az állami újraelosztás és a piac szabályozása mellett foglalnak állást. Az összefoglaló szélesebb körben is ismert és használatos fogalmakat is rendel e kategóriához: ezek a válaszadók szociálliberálisok vagy „jóléti liberálisok”. A progresszív-jobboldali (piac­párti) kategóriát azok alkotják, akik „a szabadság fontosságát hangsúlyozzák” a társadalompolitika (egyének jogai, kisebbségek elfogadása, női önrendelkezés) és a gazdaságpolitika terén is (szabadpiac támogatása, állami beavatkozások elutasítása). Őket nevezi „libertariánusnak” (elsősorban az Egyesült Államokban), illetve „klasszikus liberális konzervatívnak” a szakirodalom.

A konzervatív-jobboldaliak (piacpártiak) a gazdaságpolitikai szabadság mellett az ún. hagyományos értékek, valamint a rend és a stabilitás mellett foglalnak állást. (Egy leegyszerűsítő, ám a kutatásban is kérdésként feltett példával jellemezve a társadalmi, kulturális értelemben vett „konzervatív” és „progresszív” közötti különbséget: míg előbbi szerint a rendre nevelés jegyében olykor lekeverhető egy nyakleves a gyereknek, utóbbi semmiféle testi fenyítést nem tart elfogadhatónak.) E szemlélet a Reagan- és Thatcher-korszakban élte fénykorát, képviselői a PS anyaga szerint „az 1970–1980-as években a »neokonzervatív« öndefiníciót adták maguknak”.

A konzervatív-baloldali (piackritikus) csoport jegyei a fentiek alapján kikövetkeztethetők, ezt a fajta értékválasztást a szakirodalom „kommunitáriusnak” nevezi, és gyakran összekapcsolja az „új jobboldal” jóléti populizmusával és jóléti sovinizmusával.

Az ötödik csoport a centrista; de ezt véletlenül se a politikában oly vonzó közép (és az annak tulajdonított kiegyenlítettség) pozíciójával azonosítsuk. A kutatás e kategóriát inkább egy afféle se hús, se hal irány gyűjtőneveként használja, mivel az ebbe tartozók sem gazdaság-, sem társadalompolitikai értelemben nem rendelkeznek érdemben leírható világképpel. Megjegyzendő, hogy ez az egyik olyan csoport, amely összességében statisztikai hibahatáron túli növekedést produkált.

A kutatás összegző megállapítása szerint a progresszív-baloldali (piackritikus) válaszadók aránya 2018 óta nem változott lényegesen, a lakosság szűk harmada sorolható ide. A konzervatív-baloldali (piackritikus) vá­lasz­adók száma 2022-re erőteljesen, 10 százalékkal csökkent (most 29). A progresszív-jobboldaliak és a konzervatív-jobboldaliak aránya nem változott jelentősen, míg az ún. centristák aránya 7-ről 12 százalékra nőtt. A kutatási összegzés hangsúlyozza, hogy a gazdasági értékekben látható változások ellenére „a magyar társadalomban 2022-ben továbbra is nagy többségben vannak a piackritikusok a piacpártiakkal szemben. A társadalompolitikai baloldal és jobboldal arányában viszont kiegyenlítődtek az erőviszonyok”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.