E lapban a korábbi választások adatai és tapasztalatai alapján többször is amellett érveltünk, hogy – jelen keretek között nem részletezhető történelmi és társadalmi okok miatt – egyrészt Magyarországon nincsenek európai értelemben vett jobbközép szavazói tömegek (ahogyan nyugat-európai értelemben vett életképes jobbközép pártok sincsenek és nem is voltak), másrészt legfeljebb kiábrándult MSZP-választókról beszélhetünk. A Fidesz-szavazók számának 2010-es látványos növekedése máshonnan ugyanis, mint a 2002-es, 2006-os szocialista tábor, aligha táplálkozhatott.
A Magyarország értéktérképét 2018 után idén is elkészítő Policy Solutions (PS) kutatási eredményei többek között ezt a feltételezést támasztják alá. A Friedrich-Ebert-Stiftung támogatásával készült kitűnő anyag októberi nyilvános prezentációja után a sajtóban is főleg az a megállapítás futott végig, hogy a Fidesz-szavazók több mint fele is az ún. piackritikus baloldaliság értékeit preferálja.
Ezekbe tartozunk
Kutatásában a PS öt kategóriát állított föl, és a kapott adatok alapján ezekbe sorolta a magyar lakosságot. Az ún. progresszív-baloldali (piackritikus) csoportba azok a válaszadók kerültek, akiket például kulturális kérdésekben a nyitottság, az elfogadás jellemez, míg a gazdasági kérdésekben az állami újraelosztás és a piac szabályozása mellett foglalnak állást. Az összefoglaló szélesebb körben is ismert és használatos fogalmakat is rendel e kategóriához: ezek a válaszadók szociálliberálisok vagy „jóléti liberálisok”. A progresszív-jobboldali (piacpárti) kategóriát azok alkotják, akik „a szabadság fontosságát hangsúlyozzák” a társadalompolitika (egyének jogai, kisebbségek elfogadása, női önrendelkezés) és a gazdaságpolitika terén is (szabadpiac támogatása, állami beavatkozások elutasítása). Őket nevezi „libertariánusnak” (elsősorban az Egyesült Államokban), illetve „klasszikus liberális konzervatívnak” a szakirodalom.
A konzervatív-jobboldaliak (piacpártiak) a gazdaságpolitikai szabadság mellett az ún. hagyományos értékek, valamint a rend és a stabilitás mellett foglalnak állást. (Egy leegyszerűsítő, ám a kutatásban is kérdésként feltett példával jellemezve a társadalmi, kulturális értelemben vett „konzervatív” és „progresszív” közötti különbséget: míg előbbi szerint a rendre nevelés jegyében olykor lekeverhető egy nyakleves a gyereknek, utóbbi semmiféle testi fenyítést nem tart elfogadhatónak.) E szemlélet a Reagan- és Thatcher-korszakban élte fénykorát, képviselői a PS anyaga szerint „az 1970–1980-as években a »neokonzervatív« öndefiníciót adták maguknak”.
A konzervatív-baloldali (piackritikus) csoport jegyei a fentiek alapján kikövetkeztethetők, ezt a fajta értékválasztást a szakirodalom „kommunitáriusnak” nevezi, és gyakran összekapcsolja az „új jobboldal” jóléti populizmusával és jóléti sovinizmusával.
Az ötödik csoport a centrista; de ezt véletlenül se a politikában oly vonzó közép (és az annak tulajdonított kiegyenlítettség) pozíciójával azonosítsuk. A kutatás e kategóriát inkább egy afféle se hús, se hal irány gyűjtőneveként használja, mivel az ebbe tartozók sem gazdaság-, sem társadalompolitikai értelemben nem rendelkeznek érdemben leírható világképpel. Megjegyzendő, hogy ez az egyik olyan csoport, amely összességében statisztikai hibahatáron túli növekedést produkált.
A kutatás összegző megállapítása szerint a progresszív-baloldali (piackritikus) válaszadók aránya 2018 óta nem változott lényegesen, a lakosság szűk harmada sorolható ide. A konzervatív-baloldali (piackritikus) válaszadók száma 2022-re erőteljesen, 10 százalékkal csökkent (most 29). A progresszív-jobboldaliak és a konzervatív-jobboldaliak aránya nem változott jelentősen, míg az ún. centristák aránya 7-ről 12 százalékra nőtt. A kutatási összegzés hangsúlyozza, hogy a gazdasági értékekben látható változások ellenére „a magyar társadalomban 2022-ben továbbra is nagy többségben vannak a piackritikusok a piacpártiakkal szemben. A társadalompolitikai baloldal és jobboldal arányában viszont kiegyenlítődtek az erőviszonyok”.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
