Jó lenne, ha a magyar külpolitika nem középhatalmi álmokat dédelgetne, hanem megpróbálna kiegyezni a demokratikus nyugati államok közösségének vezetőivel. László Csaba írása.
A magyar kormány hosszú évek óta, rendszeresen vétó emelésével fenyegeti meg az Európai Unió döntéshozatali folyamatait. Legutóbb például az Oroszország elleni 11. szankciós csomag támogatásának a feltételeként azt szabta meg, hogy az ukrán kormány vegye le az általa vezetett, a háború nemzetközi szponzorait tartalmazó listáról az OTP Bankot. Ám Magyarország végül megszavazta a 11. szankciós csomagot is, és az OTP maradt az ukrán kormány listáján.
A hadvezetés nem próbálta megállítani a puccsistákat, Putyin nem vezényelt ellenük katonaságot, és nem szólította föl ellenállásra a lakosságot. Nem szólalt fel az orosz elnök védelmében sem a kormány, sem a titkosszolgálat, sem a baráti országok vezetői.
Bár elsőre gyalázat és penetra, valójában logikus és jó döntés a csok megszüntetése. Sajnos a babaváró részben megmarad, pedig azt is be kellene dózerolni. Gyerek ugyanis nem attól lesz, hogy fizet érte az állam.
Lehet, hogy a kormányzó nem volt nagyon antiszemita. Íme, egy makói történet 1920-ból. Publicisztika.
Újabb veszély leselkedik a független sajtóra Európában, olyan, amelyre még szavunk sincs magyarul, és amelyről néhány érintett újságon kívül alig tud valaki itthon.
A térséget érintő legfontosabb és legbrutálisabb adatról a megye négy kormánypárti parlamenti képviselője, a megyei közgyűlés elnöke, a megyei kormányhivatal vezetője egyetlen szót sem szólt. Mit lehet várni ezek után?
Nyitható-e átjáró a főváros-vidék párhuzamos univerzumok közt?
