Az Orbán-rezsim mára kitermelte azt a társadalmi csoportot, amely – a kormányról véve példát – meg akarja gátolni, hogy a sajtó és így a magyar lakosság belelásson az ügyeikbe, jóllehet ezek az ügyek közügynek minősülnek. Hiszen a közvélemény joggal kíváncsi arra, hogy ezek a befolyásos szereplők hogyan szerezték és hogyan használják a vagyonukat, s milyen politikai kapcsolataik vannak.
Csakhogy ezek a gazdag és nagy hatalmú emberek egyre gyakrabban indítanak egy-egy lappal, portállal szemben stratégiai támadást: az összehangolt, több eljárásból álló pereskedés célja az, hogy a róluk szóló, közérdeklődésre számot tartó cikkek ne születhessenek meg. Talán emlékeznek még arra az olvasók, amikor a Barabás család tett olvashatatlanná bizonyos, róluk szóló tényeket ebben a lapban. (A Magyar Narancs jogi képviseletét ebben az ügyben a TASZ látja el – a szerk.)
Ez a jelenség nem új, angolul már neve is van: strategic litigation against public participation, azaz SLAPP. (Magyarul kb. a közéleti részvétel elleni stratégiai pereskedés – a szerk.) Az Európai Unió több tagállamában is mind gyakoribb, hogy a sajtóval vagy civil szervezetekkel szemben egy-egy vagyonos család vagy cég eljárások tömkelegét indítja meg azért, hogy elhallgattassa a kritikus hangokat, azaz akadályozza a részvételüket a közéletben. Ez az új helyzet új eszközöket kíván az újságírók és a szabad sajtóért dolgozó civil jogvédők részéről is.
*
Daphne Caruana Galizia máltai oknyomozó újságírót 2017-ben ölték meg. A korrupciót feltáró cikkei miatt a halálakor 42 jogi eljárás volt folyamatban ellene. Ezekkel az volt a cél, hogy ellehetetlenítsék az újságíró munkáját, nem pedig az, hogy bárki igazságot vagy jogvédelmet kapjon. Daphne Caruana Galiziát nem lehetett ezzel az ostrommal eltántorítani, s talán ezért kellett meghalnia.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
