Szabó Attila

Perözön és porhintés

Újabb módszerek a szabad sajtó kinyírására – és amit tehetünk ellenük

Publicisztika

Újabb veszély leselkedik a független sajtóra Európában, olyan, amelyre még szavunk sincs magyarul, és amelyről néhány érintett újságon kívül alig tud valaki itthon.

Az Orbán-rezsim mára kitermelte azt a társadalmi csoportot, amely – a kormányról véve példát – meg akarja gátolni, hogy a sajtó és így a magyar lakosság belelásson az ügyeikbe, jóllehet ezek az ügyek közügynek minősülnek. Hiszen a közvélemény joggal kíváncsi arra, hogy ezek a befolyásos szereplők hogyan szerezték és hogyan használják a vagyonukat, s milyen politikai kapcsolataik vannak.

Csakhogy ezek a gazdag és nagy hatalmú emberek egyre gyakrabban indítanak egy-egy lappal, portállal szemben stratégiai támadást: az összehangolt, több eljárásból álló pereskedés célja az, hogy a róluk szóló, közérdeklődésre számot tartó cikkek ne születhessenek meg. Talán emlékeznek még arra az olvasók, amikor a Barabás család tett olvashatatlanná bizonyos, róluk szóló tényeket ebben a lapban. (A Magyar Narancs jogi képviseletét ebben az ügyben a TASZ látja el – a szerk.)

Ez a jelenség nem új, angolul már neve is van: strategic litigation against public participation, azaz SLAPP. (Magyarul kb. a közéleti részvétel elleni stratégiai pereskedés – a szerk.) Az Európai Unió több tagállamában is mind gyakoribb, hogy a sajtóval vagy civil szervezetekkel szemben egy-egy vagyonos család vagy cég eljárások tömkelegét indítja meg azért, hogy elhallgattassa a kritikus hangokat, azaz akadályozza a részvételüket a közéletben. Ez az új helyzet új eszközöket kíván az újságírók és a szabad sajtóért dolgozó civil jogvédők részéről is.

*

Daphne Caruana Galizia máltai oknyomozó újságírót 2017-ben ölték meg. A korrupciót feltáró cikkei miatt a halálakor 42 jogi eljárás volt folyamatban ellene. Ezekkel az volt a cél, hogy ellehetetlenítsék az újságíró munkáját, nem pedig az, hogy bárki igazságot vagy jogvédelmet kapjon. Daphne Caruana Galiziát nem lehetett ezzel az ostrommal eltántorítani, s talán ezért kellett meghalnia.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”