Szabó Attila

Perözön és porhintés

Újabb módszerek a szabad sajtó kinyírására – és amit tehetünk ellenük

Publicisztika

Újabb veszély leselkedik a független sajtóra Európában, olyan, amelyre még szavunk sincs magyarul, és amelyről néhány érintett újságon kívül alig tud valaki itthon.

Az Orbán-rezsim mára kitermelte azt a társadalmi csoportot, amely – a kormányról véve példát – meg akarja gátolni, hogy a sajtó és így a magyar lakosság belelásson az ügyeikbe, jóllehet ezek az ügyek közügynek minősülnek. Hiszen a közvélemény joggal kíváncsi arra, hogy ezek a befolyásos szereplők hogyan szerezték és hogyan használják a vagyonukat, s milyen politikai kapcsolataik vannak.

Csakhogy ezek a gazdag és nagy hatalmú emberek egyre gyakrabban indítanak egy-egy lappal, portállal szemben stratégiai támadást: az összehangolt, több eljárásból álló pereskedés célja az, hogy a róluk szóló, közérdeklődésre számot tartó cikkek ne születhessenek meg. Talán emlékeznek még arra az olvasók, amikor a Barabás család tett olvashatatlanná bizonyos, róluk szóló tényeket ebben a lapban. (A Magyar Narancs jogi képviseletét ebben az ügyben a TASZ látja el – a szerk.)

Ez a jelenség nem új, angolul már neve is van: strategic litigation against public participation, azaz SLAPP. (Magyarul kb. a közéleti részvétel elleni stratégiai pereskedés – a szerk.) Az Európai Unió több tagállamában is mind gyakoribb, hogy a sajtóval vagy civil szervezetekkel szemben egy-egy vagyonos család vagy cég eljárások tömkelegét indítja meg azért, hogy elhallgattassa a kritikus hangokat, azaz akadályozza a részvételüket a közéletben. Ez az új helyzet új eszközöket kíván az újságírók és a szabad sajtóért dolgozó civil jogvédők részéről is.

*

Daphne Caruana Galizia máltai oknyomozó újságírót 2017-ben ölték meg. A korrupciót feltáró cikkei miatt a halálakor 42 jogi eljárás volt folyamatban ellene. Ezekkel az volt a cél, hogy ellehetetlenítsék az újságíró munkáját, nem pedig az, hogy bárki igazságot vagy jogvédelmet kapjon. Daphne Caruana Galiziát nem lehetett ezzel az ostrommal eltántorítani, s talán ezért kellett meghalnia.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.