Nem, tisztelt rendőrség, nem Pankotai Lili jelent veszélyt a társadalomra

Publicisztika

Az a csinovnyik, aki aláírta és lepecsételte a pénzbüntetéséről szóló papírt, meg azok a tömegek, akik tapsolnak, ha a hatalom egy diákból közellenséget csinál, már inkább. Vélemény.

Sajtszagú, trampli diktatúraszerűségünk tizennegyedik évében tapicskolva talán már csak a szemöldök szalad fel arra a hírre, hogy Pankotai Lilit korábban száz-, most pedig százötvenezer forintra büntette a rendőrség. Említeni sem szabadna a gyerekbántalmazó rendfenntartók álságos indoklását, mégis tanulságos. Először a gyülekezési joggal való visszaélés miatt kiszabott bírságot annak ellenére sem akarták csökkenteni, hogy a 18 éves lány büntetlen előítéletű volt. A másodiknál pedig

a szabálysértési hatóság kimondta, hogy Pankotai Lili tette „veszélyes a társadalomra”,

így semmit nem fogad el enyhítő körülményként.

Nem ez az egyetlen eset a héten, ami az átkos utolsó éveire emlékeztet. Egy 16 éves diáklányt, Sas Bíborkát az ügyész bele akarta zsarolni, hogy mondjon le a gyülekezési jogáról – egy évig ne járjon tüntetésekre –, cserébe megszüntetik az ellene, egy műanyagpalack eldobása miatt indult eljárást.

A büntetés összegét hamar összedobták Pankotai Lilinek olyan emberek, akiknek számít még valamit a becsület. De azért nem bírjuk émelygés nélkül ezeknek a szavaknak, az üres, unalmasan bürokrata ízét: „veszélyes a társadalomra”. Ugyanaz a hazugság, amivel a Kádár-rendszer ki nem adott útleveleit indokolták. „Kiutazása közérdeket sért.” Akkor nem volt olyan, hogy közérdek, most pedig nincs olyan, hogy társadalom. A Fidesz egyik rétegét számolja fel a másik után.

 
Diáktüntetés Budapesten 2023. május 19-én. Középen Pankotai Lili
Fotó: Sióréti Gábor  

A pedagógusok rétegét, akik fontos csigolyák lennének ennek a bizonyos társadalomnak a gerincében, éppen most számolja fel a 133 bátor képviselő, amikor – megriadva a tiltakozásoktól – a Parlament zárt ajtói mögött, látogatási tilalom mellett fogja megszavazni a státusztörvényt. Pedig tudják, hogy ez felmondási hullámot okoz majd – már okozott is! –, de annál fontosabb a tanárokat kerékbe törni, végleg megfosztani önrendelkezésüktől és identitásuktól. Minek is nekik az! Ezentúl tanár sem kell az iskolába: elég „óraadónak” nevezni az odaállított jámbort, akinek se képesítése, se tapasztalata. Gyerekre felügyelni ő is tud – igaz, társadalmat nem fog képezni. De legalább a hatalom, élén a rendőr-belügyminiszterrel két legyet üt egy csapásra: a kínzó tanárhiányt is „megoldja”, és megüzeni a tanároknak, nincs szükség rátok. Azt mondja, akár járőrt is állíthatna az osztályok élére.

Nem, tisztelt hatóságok, nem Pankotai Lili jelent veszélyt a társadalomra.

Sok van, mi valóban veszélyt jelent. Az akkumulátorgyárak, amikkel Szijjártó Péter telepakolta a vármegyéket. A Balaton körbebetonozása, amihez NER-kegyelt bányákból szállították a cementet. Az Ázsiából felvett hitelek, az oroszokkal kötött energiaszerződések titkos záradékai, a lakhatási válság és a megélhetési válság.

És persze, mi, az ún. társadalom jelenthetünk veszélyt a társadalomra.

Azok a csinovnyikok, akik Pankotai Lili büntetését kiszabták, az az ügyész, aki jogállamban méltatlan módon zsarol egy 16 éves diákot. Azok a rendőrök, akik könnygázzal indulnak csatába iskolások ellen. És hát az a sok százezer szavazó, aki tapsol, ha a diák arcába könnygázt fújnak, tapsol, ha az állampárt propagandistái páros lábbal szállnak beléjük, tapsol annak, hogy Orbánék diákokból csinálnak közellenséget. Egy megnyomorított, arcon köpött embertömeg rekedt ujjongása ez, mert annak örülnek, hogy amíg a hatalom másokon edzi a tenyerét, addig sem őket üti.

Amikor jó egy hónapja interjút készítettünk Pankotai Lilivel, elmondta, hogy propagandisták követik az utcán, az állampárt „besúgói” igyekeznek kihallgatni a személyes beszélgetéseit. Az Orbán-rendszer puha eszközökkel elérte, ami az államszocialista rezsimnek csak erőszakkal sikerült: az ún. társadalom minden rétegébe beette magát a bizalmatlanság.

Nem, tisztelt rendőrség, nem Pankotai Lili jelent veszélyt a társadalomra. Veszélyről árulkodik azonban, hogy a jövő oktatásáért nem felnőttek, hanem gyerekek küzdenek, mert mi kifáradtunk és közönybe menekültünk. Veszélyről árulkodik, hogy amikor ezeket a gyerekeket rendőri erőszak fenyegeti, s aztán szürke bürokraták kicsinyes, szánalmas bosszúja bosszantja, nem állunk ki értük. Veszélyről árulkodik, hogy a Pankotai Lilire kiszabott büntetést valaki a nevével aláírta és lepecsételte.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Önkénytörvény

Jön a Szuverenitásvédelmi Hivatal, és rábök bárkire vagy bármire, újságra, szervezetre, vállalkozásra, aki vagy ami 1.) „külföldről finanszírozott”, és olyan tevékenységet végez, amely 2. a) alkalmas a „közélet befolyásolására” és 2. b) az alaptörvény öt, a tervezetben megjelölt bekezdésében megfogalmazott értékét „sérti, negatív színben tünteti fel, vagy az azok elleni fellépést támogatja”.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

„Erdélyi magyarként ideje elszakadni attól a hagy­mázas úttól, amelyen Magyarország masírozik”

A román elnökválasztás második fordulójában sikerült fordítania a függetlenként indult Nicuşor Dannak az első fordulóban az élen végzett szélsőjobboldali George Simionnal szemben. Az elképesztő fordításról, a kiugró részvételi arányról és Orbán Viktor zavarórepüléséről is beszélgettünk Eckstein-Kovács Péter egykori kisebbségügyi miniszterrel.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.