Nem, tisztelt rendőrség, nem Pankotai Lili jelent veszélyt a társadalomra

Publicisztika

Az a csinovnyik, aki aláírta és lepecsételte a pénzbüntetéséről szóló papírt, meg azok a tömegek, akik tapsolnak, ha a hatalom egy diákból közellenséget csinál, már inkább. Vélemény.

Sajtszagú, trampli diktatúraszerűségünk tizennegyedik évében tapicskolva talán már csak a szemöldök szalad fel arra a hírre, hogy Pankotai Lilit korábban száz-, most pedig százötvenezer forintra büntette a rendőrség. Említeni sem szabadna a gyerekbántalmazó rendfenntartók álságos indoklását, mégis tanulságos. Először a gyülekezési joggal való visszaélés miatt kiszabott bírságot annak ellenére sem akarták csökkenteni, hogy a 18 éves lány büntetlen előítéletű volt. A másodiknál pedig

a szabálysértési hatóság kimondta, hogy Pankotai Lili tette „veszélyes a társadalomra”,

így semmit nem fogad el enyhítő körülményként.

Nem ez az egyetlen eset a héten, ami az átkos utolsó éveire emlékeztet. Egy 16 éves diáklányt, Sas Bíborkát az ügyész bele akarta zsarolni, hogy mondjon le a gyülekezési jogáról – egy évig ne járjon tüntetésekre –, cserébe megszüntetik az ellene, egy műanyagpalack eldobása miatt indult eljárást.

A büntetés összegét hamar összedobták Pankotai Lilinek olyan emberek, akiknek számít még valamit a becsület. De azért nem bírjuk émelygés nélkül ezeknek a szavaknak, az üres, unalmasan bürokrata ízét: „veszélyes a társadalomra”. Ugyanaz a hazugság, amivel a Kádár-rendszer ki nem adott útleveleit indokolták. „Kiutazása közérdeket sért.” Akkor nem volt olyan, hogy közérdek, most pedig nincs olyan, hogy társadalom. A Fidesz egyik rétegét számolja fel a másik után.

 
Diáktüntetés Budapesten 2023. május 19-én. Középen Pankotai Lili
Fotó: Sióréti Gábor  

A pedagógusok rétegét, akik fontos csigolyák lennének ennek a bizonyos társadalomnak a gerincében, éppen most számolja fel a 133 bátor képviselő, amikor – megriadva a tiltakozásoktól – a Parlament zárt ajtói mögött, látogatási tilalom mellett fogja megszavazni a státusztörvényt. Pedig tudják, hogy ez felmondási hullámot okoz majd – már okozott is! –, de annál fontosabb a tanárokat kerékbe törni, végleg megfosztani önrendelkezésüktől és identitásuktól. Minek is nekik az! Ezentúl tanár sem kell az iskolába: elég „óraadónak” nevezni az odaállított jámbort, akinek se képesítése, se tapasztalata. Gyerekre felügyelni ő is tud – igaz, társadalmat nem fog képezni. De legalább a hatalom, élén a rendőr-belügyminiszterrel két legyet üt egy csapásra: a kínzó tanárhiányt is „megoldja”, és megüzeni a tanároknak, nincs szükség rátok. Azt mondja, akár járőrt is állíthatna az osztályok élére.

Nem, tisztelt hatóságok, nem Pankotai Lili jelent veszélyt a társadalomra.

Sok van, mi valóban veszélyt jelent. Az akkumulátorgyárak, amikkel Szijjártó Péter telepakolta a vármegyéket. A Balaton körbebetonozása, amihez NER-kegyelt bányákból szállították a cementet. Az Ázsiából felvett hitelek, az oroszokkal kötött energiaszerződések titkos záradékai, a lakhatási válság és a megélhetési válság.

És persze, mi, az ún. társadalom jelenthetünk veszélyt a társadalomra.

Azok a csinovnyikok, akik Pankotai Lili büntetését kiszabták, az az ügyész, aki jogállamban méltatlan módon zsarol egy 16 éves diákot. Azok a rendőrök, akik könnygázzal indulnak csatába iskolások ellen. És hát az a sok százezer szavazó, aki tapsol, ha a diák arcába könnygázt fújnak, tapsol, ha az állampárt propagandistái páros lábbal szállnak beléjük, tapsol annak, hogy Orbánék diákokból csinálnak közellenséget. Egy megnyomorított, arcon köpött embertömeg rekedt ujjongása ez, mert annak örülnek, hogy amíg a hatalom másokon edzi a tenyerét, addig sem őket üti.

Amikor jó egy hónapja interjút készítettünk Pankotai Lilivel, elmondta, hogy propagandisták követik az utcán, az állampárt „besúgói” igyekeznek kihallgatni a személyes beszélgetéseit. Az Orbán-rendszer puha eszközökkel elérte, ami az államszocialista rezsimnek csak erőszakkal sikerült: az ún. társadalom minden rétegébe beette magát a bizalmatlanság.

Nem, tisztelt rendőrség, nem Pankotai Lili jelent veszélyt a társadalomra. Veszélyről árulkodik azonban, hogy a jövő oktatásáért nem felnőttek, hanem gyerekek küzdenek, mert mi kifáradtunk és közönybe menekültünk. Veszélyről árulkodik, hogy amikor ezeket a gyerekeket rendőri erőszak fenyegeti, s aztán szürke bürokraták kicsinyes, szánalmas bosszúja bosszantja, nem állunk ki értük. Veszélyről árulkodik, hogy a Pankotai Lilire kiszabott büntetést valaki a nevével aláírta és lepecsételte.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.