Örvendezzünk, megszűnik a csok

Publicisztika

Bár elsőre gyalázat és penetra, valójában logikus és jó döntés a csok megszüntetése. Sajnos a babaváró részben megmarad, pedig azt is be kellene dózerolni. Gyerek ugyanis nem attól lesz, hogy fizet érte az állam.

A kormány megszünteti a csokot és szigorítja a babaváró hitel szabályait, mondta Gulyás Gergely rosszhírközlésügyi miniszter a kormányinfón. Ez jó kis muníció lesz az úgynevezett ellenzék számára így nyárra, el is indult a „tetszenek látni, épp most teszi tönkre a kormány a családokat és ez több mint gyalázat” típusú szövegáradat. Azon most lépjünk túl nagyvonalúan, hogy az az ellenzék, amelyik az elmúlt öt-tíz évben, amióta ezek az ösztönzőnek nevezett dolgok vannak, folyamatosan fikázta a csok és a babaváró szabályait, mondván igazságtalan, sokba kerül és hatása sincs, most meg hirtelen úgy védi a csokot meg a babavárót, mintha legalábbis Werbőczy Tripartitumában is benne foglaltattak volna.

Az igazság az, hogy a csok megszüntetése és a babaváró szigorítása jó döntés, sőt ez a legértelmesebb dolog, amit a kormány a témában tehetett.

Már évekkel ezelőtt meg kellett volna lépni a csok kivezetését, a babavárót pedig egyszerűen hiba és tévedés volt kitalálni és bevezetni – és nem azért, mert én már öreg vagyok hozzá.

Történtek hibák

A statisztikák szerint nem nőtt a születésszám az elmúlt időszakban, nem akartak tömegével gyereket csinálni pénzért a magyarok. Mondjuk az lett volna a meglepő, ha igen, sehol a világon nem voltak hatásosak a pénzügyi ösztönzők, az ember alapvetően nem a pénztárgép csengésére gerjed be és szaporodik. E tekintetben a csok és a babaváró is pénzkidobás volt, különösen a babaváró, de erről majd később.

A csok révén megszerezhető tízmillió forint annak bevezetésekor komoly segítség volt, egy új lakás megszerzésekor számított ez a tétel, simán kijöhetett belőle az önerő. Két gond volt ezzel. Az egyik, hogy a piac azonnal beárazta a csokot és felment az új lakások ára. A másik gond az, hogy tízmillió forinthoz három gyerek kellett. Egy gyerekre lényegében semmi értelme nem volt kérni a csokot – az ügyintézés több időt és energiát vett el, mint amennyivel beljebb volt az adásvétel –, két gyereknél is csak a kezdeti években, valójában már akkor se sok. Aztán ahogy a lakások ára az elmúlt években emelkedett, úgy értéktelenedett el a csok – csak új lakás vásárlása esetén bír bármiféle jelentőséggel, használt lakásra értelmezhetetlenül keveset lehet kapni. Mára pedig eljutottunk oda, hogy egy átlag fiatal pár nem tud új lakás vásárolni, ha van csok, ha nincs – mondjuk más se, de most csokos publit írok.

A kormány időközben kitalálta a falusi csokot. Költözz oda, ahonnan inkább elköltöznek, cserébe használt lakásra is annyi támogatást kapsz, mint máshol új lakásra. Ez még ma is jó ajánlat lehet annak ellenére, hogy a fix összegű támogatás jelentősen veszített értékéből. Persze a hátulütője az, hogy olyan településre kell költözni, ahonnan inkább lelépnek, nyilván nem ok nélkül, de hát valamit valamiért.

Félmegoldások

Mindezek után a kormány bejelentette: megszünteti a csokot, és csak a falusi csokot hagyja meg, a hozzá kapcsolódó hitel összegét pedig felemeli 15 millió forintra. Megszüntet tehát valamit, ami ma már egyáltalán nem versenyképes – semmit, de se semmit sem adnak az újlakáspiacon tízmillió forintért, a kisebb támogatást pedig egyszerűen megemlíteni is felesleges. Tök jó. Semmi értelme a csoknak, egyébként is, amikor volt értelme, akkor is káros volt, hiszen felfelé hajtotta az újlakáspiacot, vagyis a csok egy ponton túl azért kellett, hogy a csok miatt felhajtott ingatlant ki lehessen fizetni belőle, mára ez is kevés az üdvösséghez.

Ami a babaváró hitelt illeti, sajnos nem szünteti meg a kormány, csak leviszi a jogosultsági korhatárt 40-ről 30 évre. Ennek semmi értelme. A hivatalos szöveg szerint az a cél, hogy minél korábban szüljenek a nők, de ez a magyarázat baromság. Inkább az lehet az indok, hogy egy tanulmány szerint ezzel az igénylők kétharmada kiesik a rendszerből. Annyi előnye van ennek a döntésnek, hogy a korábbihoz képest jóval kevesebbet költ az állam a semmire.

A pároknak a bármire használható babaváró hitel kamatmentességéhez elég egy babát összehozni. Vagyis felvesszük a babavárót, betoljuk az egészet állampapírba, ami az idén 16, jövőre még magasabb kamatot fizet. Húszéves távlatban is mindenképpen nagyobb lesz a hozam, mint a hitelkamat, de ha pár év tartás után inkább elköltjük, akkor is nagyon jól jártunk az összességében harminc-negyven százalék feletti hozammal. Cserébe összehozunk egy utódot, akit amúgy is szerettünk volna. A hitel kamatmentes, a befektetés hozama busás, és semmi extrát nem kellett tenni érte. Ez mindent elmond arról, miért volt tévedés a babaváró konstrukció.

Ha a kormány azt mondaná, hogy helló, ezt így nem lehet, a pénzt csak lakhatásra vagy gyereknevelésre lehet használni, eggyel több értelme lenne a babavárónak. Azzal, hogy a korhatárt vitte lejjebb, csak annyit ért el a kormány, hogy az idősebb pároknak nem lesz lehetősége arbitrázsra, csak a fiataloknak. Ez is egyfajta álláspont, csak épp hülyeség. Ha az egész pénzkidobás – amúgy az –, akkor meg kell szüntetni a francba.

Gulyás Gergely azt is mondta, hogy később dolgozzák ki, milyen támogatást kaphatnak azok, akik most kiszorultak a rendszerből. Na nem a harmincas nők, azok ráfaragtak. Hanem azok, akik nem falusi csokos településen élnek. Borítékolhatóan az is kudarc lesz, mint a csok és a babaváró, nem lesz több baba attól, hogy pénzt ad rá a kormány, ez már az elmúlt tíz évben is világosan kiderült. Hogy mit volna érdemes tenni? Valójában senki, egyetlen kormány vagy ország se tudja a választ. De majd Orbán Viktor és csapata tutira megmondja.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.