A kormány megszünteti a csokot és szigorítja a babaváró hitel szabályait, mondta Gulyás Gergely rosszhírközlésügyi miniszter a kormányinfón. Ez jó kis muníció lesz az úgynevezett ellenzék számára így nyárra, el is indult a „tetszenek látni, épp most teszi tönkre a kormány a családokat és ez több mint gyalázat” típusú szövegáradat. Azon most lépjünk túl nagyvonalúan, hogy az az ellenzék, amelyik az elmúlt öt-tíz évben, amióta ezek az ösztönzőnek nevezett dolgok vannak, folyamatosan fikázta a csok és a babaváró szabályait, mondván igazságtalan, sokba kerül és hatása sincs, most meg hirtelen úgy védi a csokot meg a babavárót, mintha legalábbis Werbőczy Tripartitumában is benne foglaltattak volna.
Az igazság az, hogy a csok megszüntetése és a babaváró szigorítása jó döntés, sőt ez a legértelmesebb dolog, amit a kormány a témában tehetett.
Már évekkel ezelőtt meg kellett volna lépni a csok kivezetését, a babavárót pedig egyszerűen hiba és tévedés volt kitalálni és bevezetni – és nem azért, mert én már öreg vagyok hozzá.
Történtek hibák
A statisztikák szerint nem nőtt a születésszám az elmúlt időszakban, nem akartak tömegével gyereket csinálni pénzért a magyarok. Mondjuk az lett volna a meglepő, ha igen, sehol a világon nem voltak hatásosak a pénzügyi ösztönzők, az ember alapvetően nem a pénztárgép csengésére gerjed be és szaporodik. E tekintetben a csok és a babaváró is pénzkidobás volt, különösen a babaváró, de erről majd később.
A csok révén megszerezhető tízmillió forint annak bevezetésekor komoly segítség volt, egy új lakás megszerzésekor számított ez a tétel, simán kijöhetett belőle az önerő. Két gond volt ezzel. Az egyik, hogy a piac azonnal beárazta a csokot és felment az új lakások ára. A másik gond az, hogy tízmillió forinthoz három gyerek kellett. Egy gyerekre lényegében semmi értelme nem volt kérni a csokot – az ügyintézés több időt és energiát vett el, mint amennyivel beljebb volt az adásvétel –, két gyereknél is csak a kezdeti években, valójában már akkor se sok. Aztán ahogy a lakások ára az elmúlt években emelkedett, úgy értéktelenedett el a csok – csak új lakás vásárlása esetén bír bármiféle jelentőséggel, használt lakásra értelmezhetetlenül keveset lehet kapni. Mára pedig eljutottunk oda, hogy egy átlag fiatal pár nem tud új lakás vásárolni, ha van csok, ha nincs – mondjuk más se, de most csokos publit írok.
A kormány időközben kitalálta a falusi csokot. Költözz oda, ahonnan inkább elköltöznek, cserébe használt lakásra is annyi támogatást kapsz, mint máshol új lakásra. Ez még ma is jó ajánlat lehet annak ellenére, hogy a fix összegű támogatás jelentősen veszített értékéből. Persze a hátulütője az, hogy olyan településre kell költözni, ahonnan inkább lelépnek, nyilván nem ok nélkül, de hát valamit valamiért.
Félmegoldások
Mindezek után a kormány bejelentette: megszünteti a csokot, és csak a falusi csokot hagyja meg, a hozzá kapcsolódó hitel összegét pedig felemeli 15 millió forintra. Megszüntet tehát valamit, ami ma már egyáltalán nem versenyképes – semmit, de se semmit sem adnak az újlakáspiacon tízmillió forintért, a kisebb támogatást pedig egyszerűen megemlíteni is felesleges. Tök jó. Semmi értelme a csoknak, egyébként is, amikor volt értelme, akkor is káros volt, hiszen felfelé hajtotta az újlakáspiacot, vagyis a csok egy ponton túl azért kellett, hogy a csok miatt felhajtott ingatlant ki lehessen fizetni belőle, mára ez is kevés az üdvösséghez.
Ami a babaváró hitelt illeti, sajnos nem szünteti meg a kormány, csak leviszi a jogosultsági korhatárt 40-ről 30 évre. Ennek semmi értelme. A hivatalos szöveg szerint az a cél, hogy minél korábban szüljenek a nők, de ez a magyarázat baromság. Inkább az lehet az indok, hogy egy tanulmány szerint ezzel az igénylők kétharmada kiesik a rendszerből. Annyi előnye van ennek a döntésnek, hogy a korábbihoz képest jóval kevesebbet költ az állam a semmire.
A pároknak a bármire használható babaváró hitel kamatmentességéhez elég egy babát összehozni. Vagyis felvesszük a babavárót, betoljuk az egészet állampapírba, ami az idén 16, jövőre még magasabb kamatot fizet. Húszéves távlatban is mindenképpen nagyobb lesz a hozam, mint a hitelkamat, de ha pár év tartás után inkább elköltjük, akkor is nagyon jól jártunk az összességében harminc-negyven százalék feletti hozammal. Cserébe összehozunk egy utódot, akit amúgy is szerettünk volna. A hitel kamatmentes, a befektetés hozama busás, és semmi extrát nem kellett tenni érte. Ez mindent elmond arról, miért volt tévedés a babaváró konstrukció.
Ha a kormány azt mondaná, hogy helló, ezt így nem lehet, a pénzt csak lakhatásra vagy gyereknevelésre lehet használni, eggyel több értelme lenne a babavárónak. Azzal, hogy a korhatárt vitte lejjebb, csak annyit ért el a kormány, hogy az idősebb pároknak nem lesz lehetősége arbitrázsra, csak a fiataloknak. Ez is egyfajta álláspont, csak épp hülyeség. Ha az egész pénzkidobás – amúgy az –, akkor meg kell szüntetni a francba.
Gulyás Gergely azt is mondta, hogy később dolgozzák ki, milyen támogatást kaphatnak azok, akik most kiszorultak a rendszerből. Na nem a harmincas nők, azok ráfaragtak. Hanem azok, akik nem falusi csokos településen élnek. Borítékolhatóan az is kudarc lesz, mint a csok és a babaváró, nem lesz több baba attól, hogy pénzt ad rá a kormány, ez már az elmúlt tíz évben is világosan kiderült. Hogy mit volna érdemes tenni? Valójában senki, egyetlen kormány vagy ország se tudja a választ. De majd Orbán Viktor és csapata tutira megmondja.
