Ebből is az tűnhet ki, hogy a kormány érdekérvényesítő képessége az Európai Unióban megszűnt, vagy legalábbis a korábbi töredékére csökkent. Túl a 11. szankciós csomaggal kapcsolatos fiaskón, az EU motorjainak számító országok vezetőinek elegük lett a magyar kormány állandó fenyegetőzéseiből, ezért keresik, és majd meg is fogják találni annak a módját, hogy kihúzzák a csupán rövid távú, kizárólag a saját érdekeket szem előtt tartó, a más – benne a közösségi – érdekekre fittyet hányó magyar magatartás méregfogát.
Vajon a magyar kormány eme magatartása mennyiben felel meg Magyarország akár rövid, akár hosszú távú érdekeinek?
Orbánék a sorozatos vétófenyegetésekkel mind jobban magukra haragítják korábbi szövetségeseiket, s egyre nő az egység ama gondolat mögött, hogy az egyhangúság követelményét bizonyos, az EU külpolitikájára vonatkozó döntések esetén meg kell szüntetni, vagy legalábbis minimálisra kell csökkenteni. Immár Lengyelország is csatlakozni kíván a magyarok semlegesítését célzó koalícióhoz, holott korábban – szintén sajátságos nemzeti érdekeiből kiindulva – Magyarország partnere volt. Mára egyetlen szövetségese sem maradt Magyarországnak az EU-ban. Magyarország számára a vétó lehetősége megszűnik még olyan esetekre is, amikor az indokolt és méltányos volna. Ezt a fejleményt aligha lehet a magyar nemzet érdekében állónak tekinteni.
Kérdés, hogy van-e olyan területe a külpolitikánknak, ahol ez a kudarc hasznot hoz, s még az Európai Unión belüli károk mellett is végül pozitív mérleget eredményez?
Az első gondolatunk az lehet, hogy a kiváló magyar–orosz kapcsolatok miatt vállalható ez a károkozás. Ám Magyarországot végül rászorították a 11. csomag megszavazására, így Putyin számára a magyarok fenyegetőzése a vétóval csupán érdektelen játék volt a szavakkal. Oroszország szempontjából maga a döntés volt a lényeg, nem pedig a hepciáskodás előtte – így Magyarország is ellenséges országnak minősül Oroszország számára. Putyin a szíve szerint talán le is kapcsolná Magyarországot az orosz gázról, ha nem lenne égető szüksége minden egyes gázexportból származó rubelre. Így eladja a gázt Magyarországnak, viszont a piaci ár többszöröséért. Magyarország, amely kitartott Oroszország mellett, ma sokkal drágábban vásárolja a gázt, mint bárki más Európában. Sehogyan sem látni ebben a magyar érdekek érvényesítését, sem nyugaton, sem keleten.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
