Kulcsár Árpád

A majdnem szentté avatott ember

Böjte Csaba újabb nagy gonoszságairól

Publicisztika

Két évvel ezelőtt az azóta megboldogult Transindex.ro munkatársaként interjút készítettem Böjte Csabával. Az interjúban Böjte az abúzusokat szenvedett és a traumát feldolgozni képtelen gyerekeket „fonnyadt almáknak” nevezte, akikből „pálinkát főznek”. 
A szerzetes a beszélgetés egy pontján dühöngve felállt, és faképnél hagyott.

Ekkor még nem sejtettem, hogy olyan örvénybe keveredtem bele, amely alaposan felbolygatja mind a magyarországi, mind a romániai köz­életet. Akkor ugyanis egy székelyföldi kollégám tippet adott: kár, hogy Böjte így beszél az áldozatokról, és azt sejteti, hogy az intézményeiben nincsenek bajok, amikor éppen bíróság előtt áll az az egykori nevelő, akit azzal gyanúsítanak, hogy több mint tucatnyi gyereket molesztált és erőszakolt meg. Ez a per volt az, amelyben nemrég hirdettek ítéletet, s a vádlott Kedves Hunor Szabolcs jogerősen 28 év fegyházbüntetést kapott.

A tisztázás legfőbb gátja

Az azóta több médium által – gyakran közösen – végzett munka révén feltárult, hogy Böjte egyes otthonaiban egy pedofil bűnelkövető tíz éven keresztül követhetett el bűncselekményeket, hogy az otthonokban súlyos, rendszerszintű problémák vannak a szakmaiság, a gyerekekkel való bánásmód terén. Ha pedig visszaélésre derül fény, akkor a szakemberek sem az alapítványon belül, sem azon kívül nem jeleskednek ezek megszüntetésében, a felelősök megnevezésében. A Szent Ferenc Alapítvány által fenntartott otthonokban elkövetett szexuális és más visszaélések tárgyában jelenleg – a bírósági ítéleten kívül – csak e néhány oknyomozó cikk megállapításai a mérv­adók. Eddig a kászonimpéri és tusnádi otthonokban tíz év alatt elkövetett pedofil és egyéb típusú bűncselekmények mellett a szovátai otthonban elkövetett rendszeres szexuális erőszak, s az erőszak eltussolásának a történetét sikerült hitelesen bemutatni. Böjte alapítványainak zavaros pénzügyeiről is születtek tényfeltáró írások; megválaszolatlan kérdések még e tekinttben is bőven akadnak, azon egyszerű oknál fogva, hogy az alapítványok nem hajlandók érdemben válaszolni a kérdéseinkre.

A tisztánlátás egyik gátja maga Böjte Csaba – aki az elmúlt években egyértelműen a Fidesz és egyéb szélsőjobboldali formációk mellett kötelezte el magát. Nemcsak „Budaházy bácsiért” imádkozik ő, annak idején vígan vállalta a még a centrum felé nem törekvő Jobbik társaságát, és fényképezkedett a Magyar Gárdával is. Böjte azt állítja, neki nem számít a politika – de más oldalakhoz olyan erős kötődései nincsenek azért. Az erdélyi magyar politikusok azt is jól tudják, hogy Böjte amolyan kijáróember is lehet Budapesten. Nemrég az alapítványa Kézdivásárhelyen „fogadta örökbe” a minorita rendház épületét, s azt nyomban fel is újították, vendéglátóipari szakoktatás folyik majd benne. És miközben az Erdélybe érkező magyarországi támogatások a recesszió miatt jelentősen csökkentek az elmúlt évben, a Bethlen Gábor Alap tavaly rekordösszegű segítséget adott a Szent Ferenc Alapítványnak. Vannak bőven Erdélyben a Fidesznek szövetségesei, de ilyen bravúrra nem sokan képesek.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)