Kulcsár Árpád

A majdnem szentté avatott ember

Böjte Csaba újabb nagy gonoszságairól

Publicisztika

Két évvel ezelőtt az azóta megboldogult Transindex.ro munkatársaként interjút készítettem Böjte Csabával. Az interjúban Böjte az abúzusokat szenvedett és a traumát feldolgozni képtelen gyerekeket „fonnyadt almáknak” nevezte, akikből „pálinkát főznek”. 
A szerzetes a beszélgetés egy pontján dühöngve felállt, és faképnél hagyott.

Ekkor még nem sejtettem, hogy olyan örvénybe keveredtem bele, amely alaposan felbolygatja mind a magyarországi, mind a romániai köz­életet. Akkor ugyanis egy székelyföldi kollégám tippet adott: kár, hogy Böjte így beszél az áldozatokról, és azt sejteti, hogy az intézményeiben nincsenek bajok, amikor éppen bíróság előtt áll az az egykori nevelő, akit azzal gyanúsítanak, hogy több mint tucatnyi gyereket molesztált és erőszakolt meg. Ez a per volt az, amelyben nemrég hirdettek ítéletet, s a vádlott Kedves Hunor Szabolcs jogerősen 28 év fegyházbüntetést kapott.

A tisztázás legfőbb gátja

Az azóta több médium által – gyakran közösen – végzett munka révén feltárult, hogy Böjte egyes otthonaiban egy pedofil bűnelkövető tíz éven keresztül követhetett el bűncselekményeket, hogy az otthonokban súlyos, rendszerszintű problémák vannak a szakmaiság, a gyerekekkel való bánásmód terén. Ha pedig visszaélésre derül fény, akkor a szakemberek sem az alapítványon belül, sem azon kívül nem jeleskednek ezek megszüntetésében, a felelősök megnevezésében. A Szent Ferenc Alapítvány által fenntartott otthonokban elkövetett szexuális és más visszaélések tárgyában jelenleg – a bírósági ítéleten kívül – csak e néhány oknyomozó cikk megállapításai a mérv­adók. Eddig a kászonimpéri és tusnádi otthonokban tíz év alatt elkövetett pedofil és egyéb típusú bűncselekmények mellett a szovátai otthonban elkövetett rendszeres szexuális erőszak, s az erőszak eltussolásának a történetét sikerült hitelesen bemutatni. Böjte alapítványainak zavaros pénzügyeiről is születtek tényfeltáró írások; megválaszolatlan kérdések még e tekinttben is bőven akadnak, azon egyszerű oknál fogva, hogy az alapítványok nem hajlandók érdemben válaszolni a kérdéseinkre.

A tisztánlátás egyik gátja maga Böjte Csaba – aki az elmúlt években egyértelműen a Fidesz és egyéb szélsőjobboldali formációk mellett kötelezte el magát. Nemcsak „Budaházy bácsiért” imádkozik ő, annak idején vígan vállalta a még a centrum felé nem törekvő Jobbik társaságát, és fényképezkedett a Magyar Gárdával is. Böjte azt állítja, neki nem számít a politika – de más oldalakhoz olyan erős kötődései nincsenek azért. Az erdélyi magyar politikusok azt is jól tudják, hogy Böjte amolyan kijáróember is lehet Budapesten. Nemrég az alapítványa Kézdivásárhelyen „fogadta örökbe” a minorita rendház épületét, s azt nyomban fel is újították, vendéglátóipari szakoktatás folyik majd benne. És miközben az Erdélybe érkező magyarországi támogatások a recesszió miatt jelentősen csökkentek az elmúlt évben, a Bethlen Gábor Alap tavaly rekordösszegű segítséget adott a Szent Ferenc Alapítványnak. Vannak bőven Erdélyben a Fidesznek szövetségesei, de ilyen bravúrra nem sokan képesek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.