Suchman, a sámán

  • 1996. október 17.

Publicisztika

Mi volt a hét végén? Suchman Tamást például, aki az utóbbi időkben feltűnően sűrűn szerepel a médiában, mintha készülne valamire, megkérdezték egy interjú során, hogy Davosban (Svájc), ha elmenne, nem-e néznék-e sámánnak-e. Lehet, hogy nem szó szerint, de valami ilyesmit, ami még akkor is felettébb tanulságos, ha nem pont így volt. Eltekintve most attól, hogy van valami a gondolatban, Svájcra csakugyan ráférne most már valami. (Suchmanra meg Svájc. Ott jól ki lehet pihenni a dolgokat, például milyen nehéz lehetett belvárosi-fiúzni, amikor már mióta, hogy nem illett.)
Mi volt a hét végén? Suchman Tamást például, aki az utóbbi időkben feltűnően sűrűn szerepel a médiában, mintha készülne valamire, megkérdezték egy interjú során, hogy Davosban (Svájc), ha elmenne, nem-e néznék-e sámánnak-e. Lehet, hogy nem szó szerint, de valami ilyesmit, ami még akkor is felettébb tanulságos, ha nem pont így volt. Eltekintve most attól, hogy van valami a gondolatban, Svájcra csakugyan ráférne most már valami. (Suchmanra meg Svájc. Ott jól ki lehet pihenni a dolgokat, például milyen nehéz lehetett belvárosi-fiúzni, amikor már mióta, hogy nem illett.)

Hanem, hogy Suchman sámánnak elmenne-e. Miért pont ő ne, aki jött a lábával, nézett a szemével és győzött, amíg győzte zsebbel, és amíg nem sikerült végül, neki a leginkább, elvarázsolnia az egész politikai osztályt olyanná, mint amilyen. Miért pont ő ne, ha Kósáné Kovács Magda például - akit hajszál, ha elválasztott attól, hogy egy ország szomszédasszonyaként antropomorfizálja a financiális restrikciót - párthűség-nyilatkozatban vesz védelmébe ügyet-bagázst, és látszik az arcán, hogy sejti: a Fehér Ház Szürke Asszonya néven fog belejteni a (szintén valami lojalitás-zavaros históriába belepistult) lőcsei fehér kollegina mellé az ismertebb magyar kísértetek panteonjába. Miért pont Suchman ne, ha Toller László (az egy szocialista frakcióvezető-helyettes, aki nem hiszi, járjon utána) kiállhat, és azt mondhatja, hogy az SZDSZ-től nem jött olyan javaslat az MSZP-be, hogy beszéljük meg, feltételezve és feltételeztetve tehát, hogy itt annyi a megbeszélnivaló, mint égen a pelyva - és bizonyára maga lepődne meg a legjobban, ha hallaná, hogy ezzel a produkcióval nyugodtan leszerződhetne a szellemvasúthoz, a kiránduló kisiskolások úgy visítoznának a láttán, nincs mit beszélni, sikkantják a kis szájukkal, stricit kinyírni. Pedig hát nem úgy van az. Sőt azóta az SZDSZ-székházban is, hipp-hopp, előkerül a sarokból valami érintett, akit addig észre se vett senki. Abban a folytonos ramazuriban persze nem is lehetett könnyű. Na most végre lett egy helyi bűnbak is, nyugodt lelkiismerettel, római jellemmel lehet vizsgálatot követelni. A bűnbaknak persze nem lehet most jó, de majd csak kinevezik valahova valaminek, ha elült a cécó.

Hátsó udvari driblikkel verik át az embert, és ha lebuknak, zombinak tettetik magukat. Suchman, a sámán is nyugodt lelkiismerettel felléphetne Svájcban, mibe volna neki. Ott úgyse nagyon láttak olyat. Leprivatizál egy subát a mohácsi busókról, egy-két farkasfog csak akad odahaza a sublódban, és megvan a figura, nézhetne a sok jódlivirtuóz meg ottani bankszakember száját tátva. Már csak néhány irodalmi jellegű beszédféleségét kellene felmondania nekik, és istenem, még sikere is lenne, talán még akkor is, ha lefordítaná schwitzerdütschre; és akkor legalább mi nem értenénk.

Ez volt a hét végén, meg a napfogyatkozás, ha látta valaki. Az jó volt.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.