Szándékos veszélyeztetés – Útdíj és taposóakna

  • Világi Mariann
  • 2015. január 13.

Publicisztika

Úgy döntöttem, hogy sehova sem megyek autóval. Dönthetnék persze úgy is, hogy betanulom Magyarország teljes úthálózatát, az összes le- és felhajtót, számjeleikkel, egymástól mért távolságukkal együtt. De be kell látnom, hogy erre nem lennék képes. Mint sokaknak, nekem sincs fotómemóriám.

Sok évtizede,18 évesen tanultam meg vezetni, amikor útjainkon még gyér volt a forgalom. A jogosítvány megszerzése után elég gyorsan megtanultam, hogy leginkább a forgalomra és a fontos KRESZ-táblákra figyeljek. Legfontosabbnak pedig azt tartottam, hogy a közelemben hajtó autóstársaim viselkedését, vezetői magatartását érzékeljem azért, hogy elkerüljem a baleseteket.

Számos európai országban és az Egyesült Államokban is nyomtam a pedált. Balesetet szerencsére soha nem okoztam, néha persze történtek velem dolgok. Az évtizedek alatt volt vagy fél tucat ártalmatlan eseményem. Megesett, hogy belém csúszott egy barátnőjével foglalatoskodó autós a Lánchídra araszoló fék-gáz sorban, megtörtént az is, hogy kockaköveken akadtam fent, amikor a parkolóhely felfestése egyenesen egy facsemete köré épített kockakő barikádra vezetett rá egy közintézmény parkolójában. Az intézmény őrei kellő blazírtsággal ekkor csak annyit mondtak, hogy ami velem történt, naponta megtörténik, és nem véletlen, hogy a helyszínen nem volt más üres parkolóhely.

false

 

De januártól minden megváltozott. Összes eddigi tudásomat, tapasztalatomat sutba dobhatom. Hiszen a kötelező útmatricák és a megyehatárokat jelző táblák mindent felülírnak. A legfontosabb autóvezetői feladat mostantól a matricás táblák, no meg a megyehatárokat jelző táblák figyelése. Ők a magyar innovatív taposóaknák. Ha rájuk hajtasz, a szélvédődön csattan a mínusz 15 ezres bingó, oszt’ felrobbansz, mármint úgy belülről. Elképzelem, mi történne, ha meglátnék egy ilyet. Azonnal befékeznék, anélkül, hogy a visszapillantó tükörbe nézek, vagy a szalagkorláton áthajtva egyszerűen visszafordulnék. Ha meg önsértő hangulatban találna a baráti bingó, félrerántanám a kormányt, és simán behajtanék az árokba. Magamat ismerve tehát, helyesebb, ha lemondok az autózásról. A többi hozzám hasonló defenzív, aki autózni kényszerül, fizet. És ez persze azt jelenti, hogy egyetért a taposóaknák elhelyezésével, miként ezt a magas rangúaktól már hallottuk.

Azért van még remény. Egy állami érdekeltségű szoftverfejlesztő csapat megalkothatja a speciális, kizárólag a magyar utakra készült GPS-t, ami az útvonaltervezésnél pontosan megjelölné a veszélyzónákat, a vezetés idején pedig kellő időben figyelmeztetne, mikor és hol lehet még matricát vásárolni, mielőtt a taposóaknák területére hajtanánk. Csekély díjazás ellenében a szoftver automatikusan frissülne, és az alapár sem lenne több három megyematrica áránál.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.