Szándékos veszélyeztetés – Útdíj és taposóakna

  • Világi Mariann
  • 2015. január 13.

Publicisztika

Úgy döntöttem, hogy sehova sem megyek autóval. Dönthetnék persze úgy is, hogy betanulom Magyarország teljes úthálózatát, az összes le- és felhajtót, számjeleikkel, egymástól mért távolságukkal együtt. De be kell látnom, hogy erre nem lennék képes. Mint sokaknak, nekem sincs fotómemóriám.

Sok évtizede,18 évesen tanultam meg vezetni, amikor útjainkon még gyér volt a forgalom. A jogosítvány megszerzése után elég gyorsan megtanultam, hogy leginkább a forgalomra és a fontos KRESZ-táblákra figyeljek. Legfontosabbnak pedig azt tartottam, hogy a közelemben hajtó autóstársaim viselkedését, vezetői magatartását érzékeljem azért, hogy elkerüljem a baleseteket.

Számos európai országban és az Egyesült Államokban is nyomtam a pedált. Balesetet szerencsére soha nem okoztam, néha persze történtek velem dolgok. Az évtizedek alatt volt vagy fél tucat ártalmatlan eseményem. Megesett, hogy belém csúszott egy barátnőjével foglalatoskodó autós a Lánchídra araszoló fék-gáz sorban, megtörtént az is, hogy kockaköveken akadtam fent, amikor a parkolóhely felfestése egyenesen egy facsemete köré épített kockakő barikádra vezetett rá egy közintézmény parkolójában. Az intézmény őrei kellő blazírtsággal ekkor csak annyit mondtak, hogy ami velem történt, naponta megtörténik, és nem véletlen, hogy a helyszínen nem volt más üres parkolóhely.

false

 

De januártól minden megváltozott. Összes eddigi tudásomat, tapasztalatomat sutba dobhatom. Hiszen a kötelező útmatricák és a megyehatárokat jelző táblák mindent felülírnak. A legfontosabb autóvezetői feladat mostantól a matricás táblák, no meg a megyehatárokat jelző táblák figyelése. Ők a magyar innovatív taposóaknák. Ha rájuk hajtasz, a szélvédődön csattan a mínusz 15 ezres bingó, oszt’ felrobbansz, mármint úgy belülről. Elképzelem, mi történne, ha meglátnék egy ilyet. Azonnal befékeznék, anélkül, hogy a visszapillantó tükörbe nézek, vagy a szalagkorláton áthajtva egyszerűen visszafordulnék. Ha meg önsértő hangulatban találna a baráti bingó, félrerántanám a kormányt, és simán behajtanék az árokba. Magamat ismerve tehát, helyesebb, ha lemondok az autózásról. A többi hozzám hasonló defenzív, aki autózni kényszerül, fizet. És ez persze azt jelenti, hogy egyetért a taposóaknák elhelyezésével, miként ezt a magas rangúaktól már hallottuk.

Azért van még remény. Egy állami érdekeltségű szoftverfejlesztő csapat megalkothatja a speciális, kizárólag a magyar utakra készült GPS-t, ami az útvonaltervezésnél pontosan megjelölné a veszélyzónákat, a vezetés idején pedig kellő időben figyelmeztetne, mikor és hol lehet még matricát vásárolni, mielőtt a taposóaknák területére hajtanánk. Csekély díjazás ellenében a szoftver automatikusan frissülne, és az alapár sem lenne több három megyematrica áránál.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

Realista karikatúrák

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.