Szándékos veszélyeztetés – Útdíj és taposóakna

  • Világi Mariann
  • 2015. január 13.

Publicisztika

Úgy döntöttem, hogy sehova sem megyek autóval. Dönthetnék persze úgy is, hogy betanulom Magyarország teljes úthálózatát, az összes le- és felhajtót, számjeleikkel, egymástól mért távolságukkal együtt. De be kell látnom, hogy erre nem lennék képes. Mint sokaknak, nekem sincs fotómemóriám.

Sok évtizede,18 évesen tanultam meg vezetni, amikor útjainkon még gyér volt a forgalom. A jogosítvány megszerzése után elég gyorsan megtanultam, hogy leginkább a forgalomra és a fontos KRESZ-táblákra figyeljek. Legfontosabbnak pedig azt tartottam, hogy a közelemben hajtó autóstársaim viselkedését, vezetői magatartását érzékeljem azért, hogy elkerüljem a baleseteket.

Számos európai országban és az Egyesült Államokban is nyomtam a pedált. Balesetet szerencsére soha nem okoztam, néha persze történtek velem dolgok. Az évtizedek alatt volt vagy fél tucat ártalmatlan eseményem. Megesett, hogy belém csúszott egy barátnőjével foglalatoskodó autós a Lánchídra araszoló fék-gáz sorban, megtörtént az is, hogy kockaköveken akadtam fent, amikor a parkolóhely felfestése egyenesen egy facsemete köré épített kockakő barikádra vezetett rá egy közintézmény parkolójában. Az intézmény őrei kellő blazírtsággal ekkor csak annyit mondtak, hogy ami velem történt, naponta megtörténik, és nem véletlen, hogy a helyszínen nem volt más üres parkolóhely.

false

 

De januártól minden megváltozott. Összes eddigi tudásomat, tapasztalatomat sutba dobhatom. Hiszen a kötelező útmatricák és a megyehatárokat jelző táblák mindent felülírnak. A legfontosabb autóvezetői feladat mostantól a matricás táblák, no meg a megyehatárokat jelző táblák figyelése. Ők a magyar innovatív taposóaknák. Ha rájuk hajtasz, a szélvédődön csattan a mínusz 15 ezres bingó, oszt’ felrobbansz, mármint úgy belülről. Elképzelem, mi történne, ha meglátnék egy ilyet. Azonnal befékeznék, anélkül, hogy a visszapillantó tükörbe nézek, vagy a szalagkorláton áthajtva egyszerűen visszafordulnék. Ha meg önsértő hangulatban találna a baráti bingó, félrerántanám a kormányt, és simán behajtanék az árokba. Magamat ismerve tehát, helyesebb, ha lemondok az autózásról. A többi hozzám hasonló defenzív, aki autózni kényszerül, fizet. És ez persze azt jelenti, hogy egyetért a taposóaknák elhelyezésével, miként ezt a magas rangúaktól már hallottuk.

Azért van még remény. Egy állami érdekeltségű szoftverfejlesztő csapat megalkothatja a speciális, kizárólag a magyar utakra készült GPS-t, ami az útvonaltervezésnél pontosan megjelölné a veszélyzónákat, a vezetés idején pedig kellő időben figyelmeztetne, mikor és hol lehet még matricát vásárolni, mielőtt a taposóaknák területére hajtanánk. Csekély díjazás ellenében a szoftver automatikusan frissülne, és az alapár sem lenne több három megyematrica áránál.

Figyelmébe ajánljuk