Szándékos veszélyeztetés – Útdíj és taposóakna

  • Világi Mariann
  • 2015. január 13.

Publicisztika

Úgy döntöttem, hogy sehova sem megyek autóval. Dönthetnék persze úgy is, hogy betanulom Magyarország teljes úthálózatát, az összes le- és felhajtót, számjeleikkel, egymástól mért távolságukkal együtt. De be kell látnom, hogy erre nem lennék képes. Mint sokaknak, nekem sincs fotómemóriám.

Sok évtizede,18 évesen tanultam meg vezetni, amikor útjainkon még gyér volt a forgalom. A jogosítvány megszerzése után elég gyorsan megtanultam, hogy leginkább a forgalomra és a fontos KRESZ-táblákra figyeljek. Legfontosabbnak pedig azt tartottam, hogy a közelemben hajtó autóstársaim viselkedését, vezetői magatartását érzékeljem azért, hogy elkerüljem a baleseteket.

Számos európai országban és az Egyesült Államokban is nyomtam a pedált. Balesetet szerencsére soha nem okoztam, néha persze történtek velem dolgok. Az évtizedek alatt volt vagy fél tucat ártalmatlan eseményem. Megesett, hogy belém csúszott egy barátnőjével foglalatoskodó autós a Lánchídra araszoló fék-gáz sorban, megtörtént az is, hogy kockaköveken akadtam fent, amikor a parkolóhely felfestése egyenesen egy facsemete köré épített kockakő barikádra vezetett rá egy közintézmény parkolójában. Az intézmény őrei kellő blazírtsággal ekkor csak annyit mondtak, hogy ami velem történt, naponta megtörténik, és nem véletlen, hogy a helyszínen nem volt más üres parkolóhely.

false

 

De januártól minden megváltozott. Összes eddigi tudásomat, tapasztalatomat sutba dobhatom. Hiszen a kötelező útmatricák és a megyehatárokat jelző táblák mindent felülírnak. A legfontosabb autóvezetői feladat mostantól a matricás táblák, no meg a megyehatárokat jelző táblák figyelése. Ők a magyar innovatív taposóaknák. Ha rájuk hajtasz, a szélvédődön csattan a mínusz 15 ezres bingó, oszt’ felrobbansz, mármint úgy belülről. Elképzelem, mi történne, ha meglátnék egy ilyet. Azonnal befékeznék, anélkül, hogy a visszapillantó tükörbe nézek, vagy a szalagkorláton áthajtva egyszerűen visszafordulnék. Ha meg önsértő hangulatban találna a baráti bingó, félrerántanám a kormányt, és simán behajtanék az árokba. Magamat ismerve tehát, helyesebb, ha lemondok az autózásról. A többi hozzám hasonló defenzív, aki autózni kényszerül, fizet. És ez persze azt jelenti, hogy egyetért a taposóaknák elhelyezésével, miként ezt a magas rangúaktól már hallottuk.

Azért van még remény. Egy állami érdekeltségű szoftverfejlesztő csapat megalkothatja a speciális, kizárólag a magyar utakra készült GPS-t, ami az útvonaltervezésnél pontosan megjelölné a veszélyzónákat, a vezetés idején pedig kellő időben figyelmeztetne, mikor és hol lehet még matricát vásárolni, mielőtt a taposóaknák területére hajtanánk. Csekély díjazás ellenében a szoftver automatikusan frissülne, és az alapár sem lenne több három megyematrica áránál.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.