Szavak a szélben

Publicisztika

Nézzük csak, miből élnek: nos, leginkább egymásból, meg a feneketlen ostobaságaikból.

Nézzük csak, miből élnek: nos, leginkább egymásból, meg a feneketlen ostobaságaikból. A Fidesz elcsaklizza az MDF szlogenjét (ami egyébként lopott áru, franciából) és az MSZP 2002-es kampánystratégiáját (izgága kormányerők helyett jöjjenek a hozzáértő higgadtak). Az MSZP meg átveszi a Fidesz hajdani kormányzati retorikáját (olyan lendülettel halad az ország, hogy menten elszáll), és mindeközben korábbi önmagához nyúl ("közjogi javaslatok", ha ezúttal más formában is). És persze rendületlenül ontják a blődségeket: Orbántól vagy valamelyik fiatalbaloldali hérosztól e héten saját érdekünkben nem idézünk, mert ha mindig csak a magas labdákat csapdossa le az ember, menthetetlenül elkényelmesedik.

A permanens kampányt (mint a politikát bohóckodássá silányító annyi más metódust is) 1998 után a Fidesz kezdte tudatosan használni; de rendkívül gyorsan elsajátítottak a szocialisták is. Na ja, állandóan két választás között vagyunk, és ezt az időt tényleg el kell ütni valamivel. Ily módon a politika a sajátja mellett a hadak adrenalinszintjét is karban tudja tartani, amit aztán viszonylag rendszeres időközönként kontrollál is különböző szertartásokon (gyűlések, nemzeti vagy társadalmi "konzultációk", aláírás-gyűjtési happeningek stb.).

Egyvalamivel azonban a jelek szerint nem számoltak a magas felek: a végeérhetetlen beszédek közepette időnként mondani is kell valamit. Csakhogy a gondolatok nagyon régen elfogytak már. Fussuk át akár a legutóbbi, akár az 1998-as kampány ún. üzeneteit: semmi újat nem fogunk találni (legfeljebb az változik, hogy éppen ki ígér autópályát, biztonságot, országrendbetételt stb.).

Ez akkor is szörnyű volna, ha az ország alapjában rendben működne. De erről szó sincs. És nyilván a legöregebb Narancs-olvasó sem emlékszik már arra, hanyadjára írjuk le, de újra és újra elmondjuk: amíg az államháztartás, a szociális szféra, az egészségügy rendszerváltozása nem történik meg, addig a gazdaság egésze is képtelen lesz ötről a hatra jutni. Ezek viszont olyan horderejű kérdések, amikre görögtüzek, akrobatamutatványok és folyamatos kampánybeszédek közepette nem lehet értelmes válaszokat keresni.

De ha már egyszer kampány van, akkor fölteszünk mi is néhány adekvát kérdést. Mi alapján válasszunk a jövő tavasszal? Mi az, amit a felelős, gondolkodó állampolgároknak nyújtanak a pártok annak érdekében, hogy az ő elképzeléseiket tartsák vonzónak? Ugye, nem az a röhejes közhely a legfőbb érv, hogy "ha összefogunk, akkor biztonságban tudunk élni, és szabadok leszünk"? (Teljesen mindegy, melyik nagyeszű száját hagyta el e döbbenetes felismerés.) Vannak ennél konkrétabb, a magyar valóság problémáira vonatkozó állítások és tervek is?

A két nagy párt megnyilvánulásai alapján úgy tűnik, a Fidesz és az MSZP arra hajt (ha nem is egyforma elánnal), hogy a racionális mérlegelés a lehető legkevésbé befolyásolja majdani választásunkat; az a jó, ha kezünket azokon a tavaszi vasárnapokon az irracionalitás - a rajongás, a vezérben való feltétlen hit, a másik iránti gyűlölet - vezeti. Már csak azért is, mert a választónak így eszébe sem jut rákérdezni: tulajdonképpen mi a picsáról is dumáltok itt évek óta?

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.