Széllel szemben

  • 2002. július 18.

Publicisztika

Az államfő október 20-ra kiírta a helyhatósági választásokat. Most már csak a biztonságos, zökkenőmentes lebonyolítás feltételeit kell megteremteni az illetékeseknek, ami, meglehet, nem is lesz olyan egyszerű feladat.

n Az államfő október 20-ra kiírta a helyhatósági választásokat. Most már csak a biztonságos, zökkenőmentes lebonyolítás feltételeit kell megteremteni az illetékeseknek, ami, meglehet, nem is lesz olyan egyszerű feladat.

Merthogy a választások két fordulója között az ún. választási csalások miatt indított hisztérikus hecckampánynak - ami idővel ugyan már csak néhány Mókus őrsnyi szervezet ("polgári kör") monomániájává vált, de hála a kitüntető sajtófigyelemnek, országos eseménnyé avanzsált így is - meglett az első komolyabb hozadéka. Az áprilisi választásokon közreműködő néhány szavazatszámláló először nyílt levélben emelte fel szavát a rágalmazásokkal szemben, s kért (minden bizonnyal hiába) elégtételt a hatóságoktól, utóbb pedig mind többen (és sokan olyanok, akik 1990 óta vettek részt szavazóbizottságokban) döntöttek úgy, hogy köszönjük, elég volt, a továbbiakban csináljátok nélkülünk.

Ezek az emberek április 7-én és 21-én a demokratikus közösség érdekében önként, a szabadidejük terhére végezték el feladatukat; munkájukat valamennyi arra hivatott állami szerv, valamint pártdelegált elismerte.

Ezeket az embereket ezek után csalással vádolták. Az első forduló másnapján a parlamentből kiszavazott MIÉP, ha emlékszünk még e mozaikszóra, kezdte az őrületet a rádiójában a "választások tisztasága" ügyében. Az akciónak valódi politikai súlya azonban csak akkor lett, amikor Orbán Viktor, még kormányfőként, úgy nyilatkozott: mint miniszterelnök természetesen elfogadja a választási bizottság által kihirdetett eredményt, no de azért hallott ő furcsaságokat. Szó sincs persze arról, hogy a Fidesz és csatolt részei név szerint vádolták volna meg mondjuk Kovács Kálmánt, Goldner Ibolyát, Gosztonyi Lászlót vagy más, a szavazóbizottságok munkájában részt vevő honfitársunkat; nem akartak ők senkit megbántani, csak nem gondolták végig, hova futhat ki ez az elmebaj. (Ennyit az orbáni előrelátásról meg zsenialitásról.) A jobboldal csak zavart akart kelteni a szokásos módszerekkel - idióta összeesküvés-elméletekre hajazó alattomos célzásokkal -, mondván, abból baj nem lehet. Egy kicsit kavartak, mint játékukat vesztett durcás kiskölkök; ha nem kellünk Magyarországnak, csinálunk magunknak egy másikat, de ti se érezzétek jól magatokat, nesztek.

Ez az egész előre megfontolt, cinikus politika törvényszerűen vezetett oda, hogy az eredetileg a "kommunista" választási vircsaftra utaló rágalomhadjárat előbb-utóbb konkrét személyekre hulljon vissza; nem is történhetett másként, miután a vesztes pártok egyes képviselői a maguk hazugságait átengedték az utcának további használatra. Ha hetek óta azt hallja egy szavazatszámláló, hogy újraszámolni kell, mert itt borzasztó dolgok estek meg, akkor ne csodálkozzon senki, hogy ezt egy idő múltán a személyével szembeni vádként értelmezi. Pedig ezekről az emberekről amúgy fogalma sincs a szélesebb közvéleménynek (eddig sem volt), soha nem vette észre senki őket, éppen úgy, mint ahogyan a jó játékvezetőt sem érzékeljük a futballpályán. Valójában mindig csak ténykedésük eredményével volt dolgunk. Azzal, hogy a közreműködésüknek is köszönhetően ismét lezajlott egy választás, ami kábé a legfontosabb esemény egy parlamentáris demokrácia életében.

De most jó néhányan abbahagyják. Erre volt jó egyelőre a nagy mozgalmárosdi. Mert már csak kettőt kell aludni, s a vonatkozó törvény értelmében megsemmisítik a szavazólapokat. (A jegyzőkönyveket nem, azok a területileg illetékes levéltárakba kerülnek.) Úgy, mint korábban is. Mint egy normális országban, amelynek a működését demokratikus törvények és szerződések szabályozzák. És Magyarország normális ország, mert polgárainak a többsége - párthovatartozástól függetlenül - felnőtt módon képes gondolkodni a választásokról, a választási eredményről és annak tudomásulvételéről: ezt jelzik a közvélemény-kutatások, ezt mutatja a tüntetők apadó létszáma. A széllel szemben pisál, aki ennek az ellenkezőjét akarja elhitetni.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.