n Bárki mérget vehetett rá, hogy egy-két-három hónappal a szlovákiai választások előtt megkerül a tékozló fiú, Ivan Lexa, a majd kétmázsás volt titkosszolgálati főnök, aki több mint két éve lépett olajra. Azok nyertek, akik a két hónapot és Dél-Afrikát tippelték. Pozsonyi jól értesült körök korábban azt terjesztették, Lexa Lukasenko vendégszeretetét élvezi egy minszki milliomosnegyedben, a hatóságok azonban régen tudták, hol bujkál a legkeresettebb szlovák ember (ekkora testet nehéz elrejteni). Elfuserált hamis útlevelet használt a mindenhol hájjal megkent titkos szolga - ennyire hülye egy állami bűnöző.
Lexa 1994-ben került a szlovák titkosszolgálat élére Vladimír Meciar megbízásából, és amíg Vladó volt, addig Iván is. Miután Vladó és Michal Kovác elnök kapcsolata megromlott, "valaki" elrabolta Kovác fiát, megitatta egy hordó whiskyvel, egy autó csomagtartójában átcsempészte az osztrák határon, és otthagyta a hainburgi rendőrőrs előtt. Akkoriban ugyanis csalás miatt nemzetközi elfogatóparancs volt érvényben az ifjú Kovác ellen. (A kis Kovác közben tisztázta magát, viszont a nemzetközit átruházták Lexára.) Az emberrablás egyetlen gyanúsítottja a szlovák titkosszolgálat volt, ám azokat a nyomozókat, akik erre a megállapításra jutottak, gyors egymásutánban lecserélték; pontosan hármat. Jött egy titkosszolgálati alkalmazott, aki közölte, részt vett ifj. K. elhurcolásában - azóta külföldön bujdokol, összekötője egy robbantás után darabjaira hullott. Később nyilvánosságra került egy hangszalag, amelyből egyértelművé vált, Lexa maga irányította az akciót, de ez is kevés volt. ´98 márciusában lejárt Kovác mandátuma, és a jogköreit átvevő kormányfő (Meciar) amnesztiát előlegezett meg mindenkinek, aki valaha is Hainburgig cipelt egy részeg embert.
Eljött 1998 szeptembere, Meciar vesztett, Lexa is ment. Ám, hogy ne indulhasson ellene könnyen eljárás, Vladó lemondott mandátumáról és mentelmi jogáról. Na, ki javára? De hiába. A kormányváltó erők egyik legfőbb ígérete az volt, hogy leszámolnak az állami terrorizmussal, értsd Lexával. Öt bűncselekmény miatt megvonták mentelmi jogát, börtönbe került, de a bíróság szabadlábra helyezte.
Azóta ütötték bottal súlyos nyomát. Három év kellett előteremtéséhez, a hazaszállítás még hátravan, az sem lesz egyszerű. Eredetileg különjárattal akarták hazahozni az elejtett vadat, de inkább menetrend szerinti járatot választottak. A különjáratot ugyanis a Szlovák Légitársaságtól kellett volna bérelni, annak igazgatója azonban Meciar HZDS-ének képviselőjelöltje, Lexa a képviselője, a hatóságok meg a túszai, mert attól félnek, meglovasítja a titkosok volt főnökét. Akkor pedig ugrott a forró nyárnak, a dögös kampánynak. Ha Lexa végül hazaér, négy vádponttal kell szembenéznie (hatalommal való visszaélés, megjátszott rablás, lopás, robbanószerkezet elhelyezése), az emberrablást nem bírják vastag nyakába varrni. A bíróság ejtette a vádat, mert amnesztia vonatkozik rá. Heccnek jó, nem?
A kormánypártok dörzsölik a markukat, jó nagyokat köpködnek bele, mert a Lexa-ügy az egyetlen esélyük, hogy a homályba veszett régi dicsőségük kontúrjait némileg láttassák. Mint véres kardot fogják körbehordani a dél-afrikai csellengőt, a nép pedig valamiféle elégtételt érezhet majd azokért a gazságokért, amelyek a Meciar-érát jellemezték. A HZDS meg hallgat. Mostanában amúgy is rájár a rúd: meghalt Alexander Rezes, a nagyprivatizátor, Meciar pénzes-mindenese. A nagy szíve vitte el. A többekkel együtt eltávozott a pártból Ivan Gasparovic volt parlamenti elnök, Vladó legfőbb bizalmasa, és új pártot kanyarított. És még itt ez a rohadt Lexa-ügy is. Lehet, hogy mégsem lesz olyan fényes Vladó választási győzelme, mint azt sokan várták, és ahogy ő maga megálmodta?
