Anélkül, hogy egyetlen szereplőt is megemlítenék a Magyar Narancsban ki nem bontakozott vitából - pillanatnyi politikai helyzetünk egyik vonatkozását elemezte, személyvédelmezőleg, egyik legkitűnőbb, általam is kivételesnek értékelt prózaírónk, szólt ellene finoman egyik kiváló filozófus-esztéta-kritikusunk -, anélkül, mondom, hogy egyetlen szereplőt is megemlítenék... Merthogy ilyenbe az alábbiak alapján nem bocsátkoznék.

Anélkül, hogy egyetlen szereplőt is megemlítenék a Magyar Narancsban ki nem bontakozott vitából - pillanatnyi politikai helyzetünk egyik vonatkozását elemezte, személyvédelmezőleg, egyik legkitűnőbb, általam is kivételesnek értékelt prózaírónk, szólt ellene finoman egyik kiváló filozófus-esztéta-kritikusunk -, anélkül, mondom, hogy egyetlen szereplőt is megemlítenék... Merthogy ilyenbe az alábbiak alapján nem bocsátkoznék.

S majd elmondom, mit akarok mondani.

Ám előbb a Seneca-idézet.

A múltkor nagyon megtetszett. Ám nagy csalódásomra is lett. Persze, Erkölcsi levelek a Seneca-mű címe (Seneca, a római bölcs neve nem jött elő a cikk-levél nem-vitában! említhetem hát), s így indul, példányomban a 19. oldal alján a 7. levél: "Kérded, mi az, amit különösképpen el kellene kerülnöd. A tömeg. Még nem bízhatod magad rá veszélytelenül." (Kurcz Ágnes fordítása) "Én legalábbis beismerem esendőségemet: sohasem azzal a jellemmel térek haza, amellyel otthonról elindultam. Valami felkavarodik abban", fordítok át a 20. oldalra, s még nagyon tetszik az ügy, "amit már rendbe szedtem, valami visszalopakodik abból, amitől elfutottam. Úgy vagyunk mi is, ha lelkünk hosszadalmas bajból felépül, mint a betegek, akiket annyira megviselt a hosszas gyengélkedés, hogy sehová sem lehet őket ártalom nélkül kivinni. A nagy tömegben forgolódni káros..." Még nagyon jó, igaz? "...tudtunkon kívül egytől egyig mindenki kedvet csinál valami vétekhez, megbélyegez vele, vagy ránk akasztja. Kétségtelen: minél nagyobb csődületbe keveredünk, annál nagyobb ez a veszély. Semmi sem oly káros a jó erkölcsökre, mint elüldögélni a színielőadások mellett, akkor ugyanis a gyönyörködés könnyű utat nyit a becsusszanó bűnöknek..." Hohó, nem vagyok nagy színházjáró, de itt már bosszúsan fölnevettem. És így tovább.

Seneca tehát beül egy moziba délelőtt, pardon, elüldögél az odahaza védelmezett erkölcsi elveivel a színpad előtt, kezdi magát erkölcstelenülni, hazasiet. El a tömegből.

El a tényleges történések világából és a többi. Én ne ismerném ezt? Nos, kérdés, "kisarkítható" ez így, netán sem? Szinte mindent kipróbáltam/ok, ami jó, de tilos, árt, hizlal, nevetségessé, bódulttá, használhatatlanná, esetleg nagyon is használhatóvá tesz. A tömegben mégsem forgolódom oly értelemben, hogy arra Seneca, netán valami Senecán-túlos erkölcsi kategória érvényesíthető lenne.

Amikor erkölcsi zugunkba, kutatásunk világába, a versírásba, a műfordításba visszavonulunk (hoppá, kezdünk kényes és nagyon is világias terepek felé sodródni; tömeg?), gondoljunk a Moravia-novella gyáros-fiára, akinek odavágja a tényleges munkásfiú: te könnyen szavalsz, hazamész a papához, ott a H.-D. motorod etc. Hát igen. Erre mindig vigyázzunk. Ha abszolút erkölcsi szempontok szerint akarjuk megítélni a köröttünk forgó szegény, átvert, jobbat érdemlő, jobbat se érdemlő stb. "tömeg" szempontjait. Meg akik ily reáliák szerint (is) gondolkoznak, kénytelenek gondolkozni. Magam nem járok moziba, de mások joggal járnak.

Apropó, a Seneca-kötet helyett majdnem egy sorral feljebbről Mándy Ivántól a Zsámboki mozija címűt húztam elő, oly hasonló az alakja e könyvnek. Karinthy Frigyes mondta: szépek, szépek a sakk szabályai... de a hozzá dünynyögött csatadalunk se semmi!