Tisztelt dr. Rockenbauer Zoltán Pál!
Engedje meg, hogy mint az MTVA kulturális főszerkesztőjének, szívből gratuláljak az Ön által jegyzett kulturális műsorokban folyó nyilas és jobbikos propagandához. Bevallom, hiszen hogy is tagadhatnám: e lap hasábjain is sokat kritizáltuk a közmédiát. Igen, bíráltuk Önöket, de ím láthatja, hogy akkor sem maradunk némák, ha szívünknek kedves folyamatokat látunk működésben az adóforintjaikból fenntartott csatornákon, most jelesül a Duna Televízióban.
Tisztelt Rockenbauer úr! Félek, nem én vagyok az első, aki tetszéséről és támogatásáról biztosítja Önt a szélsőjobboldali eszmék terjesztéséért folytatott áldozatos munkájában. Bizony, szégyen, nem szégyen: nem vagyok rendszeres nézője a műsoraiknak, de most szombaton két adást is volt szerencsém végigizgulni, így ha nem bánja, az alábbiakban pontokba szedve, röviden összefoglalom, miért érzem fontosnak ezt a fajta újságírást. A Hagyaték és a Száműzött magyar irodalom május 26-i adásairól beszélek: előbbi a rovásírás, utóbbi pedig Nyirő József munkásságának népszerűsítését tűzte ki célul.
1. Értékelvűség
A közmédia hagyományos szerepfelfogása és társadalmi feladata a jelenlegi közvélekedés szerint is az úgynevezett pártatlan tájékoztatás. Az Önök műsorai ebből a szempontból is előremutatóak: bátran kiállnak az Önök által fontosnak tartott értékek mellett. Bizonyára tudja, hogy a rovástábla-állítás – ahogy Önök mondják – missziójával és Nyirő József – ahogy Önök mondják: a székely apostol – kultikussá emelésével szemben hallani kritikus hangokat, de az Önök műsorai ezeket mellőzik, a megszólaló szakértők, az idézett vélemények és a riporteri kommentárok egyaránt és kizárólag a feltétlen tisztelet hangján szólnak.
2. Politikai kiegyensúlyozottság
Sokan vádolták azzal a közmédiát az elmúlt két évben, hogy a kormánypártok szócsöveként működik. Volt néhány kétségkívül kellemetlen eset, hírhamisítás, retusálás, amelyekbe sajnálatos módon jelenlegi főszerkesztő kollégája, Papp Dániel is belekeveredett. Önnel szemben is felmerülhetne az elfogultság gyanúja, hiszen 16 éven keresztül volt fideszes országgyűlési képviselő, az előző Orbán-kormányban pedig a kulturális minisztérium élén állt.
De a Hagyaték határozott válasz lehet az efféle hangulatkeltésre. Hiszen a rovásírás, a helységnévtáblák avatása egyértelműen a Jobbik programjának része, akkor is, ha a kormánypártok képviselői sem idegenkednek e hagyományőrző tevékenységtől. Nem haboznék a Hagyaték szombati adását nyílt jobbikos propagandának nevezni – ami nyilván ékes bizonyítéka a köztévé befogadó, kiegyensúlyozott műsorpolitikájának.
3. Bátor személyzeti politika
Takaró Mihály 2006-ban
Fotó: Oláh Tibor/MTI
Tisztelt Rockenbauer úr! Remélem, nem okozok Önnek kellemetlenséget se a párton, se a munkahelyén belül, ha feltételezem, hogy Ön nem utálja a zsidókat, és személy szerint még a látszatát is szeretné elkerülni az antiszemita propagandának. Ha ez igaz, úgy viszont kifejezetten méltányolandó, bátor döntés Takaró Mihály irodalomtörténész – az Oktatási Hivatal külső munkatársa, a Trianoni Szemle szerkesztőségének tagja – állandó műsorának támogatása. A Száműzött magyar irodalom műsorvezetője ugyanis azzal szerzett magának népszerűséget a Jobbik és a Fidesz táborában, hogy Kertész Imre Nobel-díja után nem csak azt fejtette ki többször, miért gyengék az ő művei, de álmából felkeltve, bármikor képes volt megindokolni azt is, miért nem magyar Kertész Imre. Ezen a Polgárok Házában készült videón meg azt vélelmezi, hogy Petri György a pokolra került, míg rögtön utána Spiró Györgyről – valamivel megengedőbben – így beszél: „ez az ember, nevezzük őt most embernek”. Takaró úr továbbá az egyik legaktívabb terjesztője és népszerűsítője Wass Albert, Tormay Cécile és Nyirő József műveinek. Mint látható tehát, az Ön műsorvezetője néhány zsidó származású írót kitagad a magyarságból, megkérdőjelezi emberi mivoltát és a pokolban talál neki helyet, míg a magyar antiszemitizmus nagyjait prófétaként tiszteli. Az összefüggés nyilvánvalónak tetszhet egyesek előtt, de tőlem távol álljon az a rosszindulatú feltételezés, miszerint Takaró úr megélhetési antiszemita volna. Viszont Önnek is számolnia kellett a veszéllyel, hogy belefuthat ilyen vádaskodásba – mégis támogatja Takaró urat.
4. A diskurzus demokratizálódása
A kulturális és tudományos újságírás régi hagyománya, hogy úgynevezett szakértőket, tudósokat szólaltat meg. Ezt a tradíciót Önök is tiszteletben tartják, ugyanakkor a „szakértő” fogalmát nem értelmezik olyan kirekesztő módon, ahogy oly sokan, így a Narancs munkatársai is teszik. Ha jól értem, az MTVA műsorelvei szerint szakértő az, aki annak vallja magát. Így a Hagyaték rovásszakértőjeként szólal meg dr. Hosszú Gábor „egyetemi docens, BME”, akiről a titulusa alapján azt hinné a gyanútlan néző, hogy a történelem, a nyelvészet, a néprajz vagy bármely más, akár csak érintőlegesen kapcsolódó diszciplína egyetemi oktatója – a kiváló villamosmérnök azonban mint lelkes hobbista kapott meghívást. A Jobbik rendezvényeinek állandó vendége, a Rovás Alapítvány vezetője, Sípos László tudományos érvelése szerint – többek között – azért jobb a rovás a latin betűs írásnál, mert „minden egyes betűje, akármilyen szögben forgatva, autentikus, tehát egyedi”. Így nem történhet meg az a kellemetlenség, amelytől mi, latin betűvel írók nap mint nap szenvedünk, hogy például a kis írott p és b, „ha el van forgatva, akkor egymásba csúszik”. Sípos kutatásai szerint továbbá a rovás számrendszerének „a római számokhoz képest logikusabb a felépítése, tehát például a kilences számot azt egy ötös számmal és hozzáadott négy darab egyessel jelezzük, nem pedig a tízes elé helyezett mínusz eggyel”. A harmadik szakértő, Molnár V. József „néplélekrajz-kutató”, aki vizsgálódásai során arra jutott, hogy a rovás „Istentől való ősbölcseleten alapul”, bár arra nem tért ki, pontosan melyik istenre gondolt.
Tisztelt Rockenbauer úr! Ezek tőről metszett baromságok. Hogy ezek a vélemények nem csak elhangozhatnak, de mint szakértői állásfoglalások jelennek meg Önöknél, és sehol, senki, egy szóval sem utal rá, hogy ezekkel szemben kétségek merülhetnek fel – azt bátran nevezhetjük a demokratikus véleménynyilvánítás új paradigmájának, amelynek üdvös fejlődésében az MTVA kulturális szerkesztősége ily módon vállal úttörő szerepet. Egy halk kifogással mégis élnék, de csakis a sikeres misszió érdekében: szerintem a riporter ne nagyon mondjon olyan mondatokat, amiknek az égvilágon semmi értelmük sincs. Egy-két ilyen belefér a hangulat kedvéért, de zavarhatja a megértést és az üzenet célba juttatását, ha minden második mondat hagymázas zagyvaság. (Ön hogyan értelmezné például az alábbi műsorvezetői kijelentéseket? Bevallom, én elakadtam ott, hogy a rovásról „kevesen tudják csak, hogy ez valójában egy olyan egyedülálló kultúrkincs, amely a legtávolabbi korokba nyúlik vissza, bizonyítva, hogy őseink már az emberi művelődés forrásvidékénél, a forrásfakadáskor jelen voltak”. Vagy: „Rovásos írásunk ősi tulajdonságunk hordozója, a természetes műveltség ölt benne testet, amelynek hierarchikus rendszerében minden mindennel rokon. Mert általa nem a ki-, hanem a megtalált törvény igazítja az ember életét.”)
Sípos László balról kötöz
Fotó: Bugány János/MTI
5. Társadalmi felelősségvállalás
Mint a Narancs kultúrarovatának vezetője, én is vallom, hogy a művészet és a kultúra jelenségeit legtöbbször érdemes a maguk társadalmi kontextusában értelmezni, a hozzájuk kapcsolódó ideológiai kérdésekről sem elfeledkezve. A Hagyaték készítői sem tesznek másként, amikor a kultúrtörténeti fejtegetések után – az Ismerős Arcok nemzetirock-együttes zenéjére – kijelentik: „a Rovás Alapítvány által szabványosított helységnévtáblák ledöntötték a trianoni határokat”. Érdemes megfontolni a Rovás Alapítvány elnökének szavait is: „Mi lenne akkor, ha az írás-olvasás tanítását a gyerekek a tökéletes fonetikai képességekkel rendelkező magyar rovással kezdenék?” Sípos úr a válasszal sem késlekedik: a rovás már első osztályban megerősítené „az identitásukat, az önazonosság-tudatukat”, vagy ahogy a néplélekrajz-kutató fogalmaz: „az eredendő, velünk született gondolkodást írná elő”. (És ha már a velünk született gondolkodásnál tartunk, azon is érdemes volna elgondolkodnia, Rockenbauer úr, hogyan lehetne népszerű formában megismertetni a lakossággal a közmédiában eddig méltatlanul alulreprezentált fajelméleteket.)
De a társadalmi tudatosság nem hiányozhat az irodalomértésből sem, ezért jobb, ha nem hagyjuk magára a hallgatót, ha nem engedjük, hogy összevissza értelmezzen magában irodalmi szövegeket. A Száműzött magyar irodalom e heti részében színészek olvasnak fel egy részletet, amelyben Uz Bence megleckézteti a gonosz hatósági személyt. Utána Takaró úr siet hozzáfűzni: „Aki azt hiszi, hogy Nyirő ebben a történetben csupán egy tréfás, félvad erdei ember jól sikerült válaszát próbálja megírni a román inspektor számára, alaposan téved. (…) Uz Bence azzal, hogy összetépi a kötelezvényt, erkölcsi győzelmet arat a román inspektor felett. Benne is és világában is helyreáll az erkölcsi rend.”
6. Lojális és mértéktartó közszolgálatiság
Ahogy Belénessy Csaba, az MTI igazgatója nyilatkozott a kinevezése után a 168 órának: „Egy közszolgálati médium legyen lojális a kormányhoz.”
Ehhez a főcsapáshoz – kisebb jobbikos kitérők ide vagy oda – Önök is tartják magukat, nagyon helyesen. Tehát ha a kormányoldali adminisztráció azt kommunikálja, hogy Nyirő József nem volt nyilas, akkor bizony Önöknél sem lesz nyilas, ezt a kérdést fel sem vetik. Az író keresztényi erényeit hosszan részletező életrajzi vázlatában Takaró úr elmondja, hogy hősünk „Székelyföld delegált képviselőjeként a magyar parlamentbe kerül”, és az „utolsó pillanatig kitart képviselői esküje mellett”. Vagy úgy! Tehát ezért ment Sopronba, nem azért, mert Szálasi egyik legkitartóbb híve volt. A „nyilas parlament” vagy Szálasi neve nem hangzik el, de nincs szó az Eleven Újságról és a magyarságot pusztító, „levitézlett liberális zsidó hagyaték” megsemmisítéséről szóló nyirői gondolatokról sem. A műsor decens megvilágításban, szépen artikuláltan, komoly derűvel hazudozik – de tudom, a cél mindent szentesít.
7. Felelősségvállalás
Tisztelt Rockenbauer úr! Mint említettem, csak két adást láttam. Jó nap volt ez a tegnapi a Dunán, és a mai program sem lett laposabb: élőben közvetítették a Nyirő újratemetése helyett tartott ökumenikus megemlékezést, ahol a Duna Televízió is koszorúzott, és az egész napos összeállítást a stúdióból figyelemmel kísérte és kommentálta jó ismerősünk, Takaró úr. Tudom, ha szorosabban követem munkájukat az m1, az m2 és a Duna képernyőjén, bizonyára találok még ilyen kiváló műsorokat – a jövőben, ígérem, jobban igyekszem. Tudom azt is, hogy bár főszerkesztőként mindkét műsor stáblistáján szerepel, készítésükben aktívan aligha vett részt. Tudom, hogy nincs egyedül, és Önnek is vannak főnökei.
Mégis, hadd köszönjem meg most elsősorban Önnek, hogy az áltudományosság, a keresztény giccs, és főleg: a nyilas ideológia és a jobbikos retorika híveinek immár a köztévé kulturális műsorai is kedveskednek. Nem is beszélve a mindenre nyitott, romlatlan ifjúságról!
Kívánok további jó munkát, és maradok tisztelettel:
Urfi Péter
*
Cikkünk megjelenése után dr. Hosszú Gábor, akit lelkes hobbistaként emlegettünk, az alábbi kommentet küldte. Mivel pontosítja az írásban róla tett állítást, itt is közöljük hozzászólását.
Tisztelt Urfi Péter úr!
Egy kedves barátom hívta fel a figyelmemet az Ön cikkére, amelyben említette a nevemet. Valóban, villamosmérnök vagyok, bár emellett elvégeztem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karát, ahol a diplomamunkám egy XVIII. századi székely-magyar rovásemlék hitelességének igazolása volt (a diplomavédésem jeles eredménnyel sikerült). A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen modellezéssel foglalkozom immár több mint két évtizede, ilyen témájú a kandidátusi dolgozatom is (mindkét értekezés megtalálható a könyvtárakban). Ennek során villamosmérnöki és informatikai kutatásokat is folytattam. Személyes érdeklődésem vezetett a számítógépes paleográfiához és azon belül is a rovásírás fejlődésének modellezéséhez. Ez kétségtelenül számos más tudományterülettel is érintkezik, ezért az elvégzett vizsgálatok során számos nyelvésszel, történésszel és régésszel folytattam konzultációt. Ezek során az illető szakterületek képviselőinek véleményét minden esetben elfogadtam – így nem léptem át a legszigorúbban vett tudományos kutatás határait. A munkám során igyekeztem rendszerezett leírást adni azokról az eredményekről, amiket a különböző tudományterületek szakértői a rovásírás fejlődése során elértek. Bár a vizsgálatoknak korántsem jutottam a végére, elegendő eredmény összegyűlt ahhoz, hogy ezt könyvben is megjelentessem. A nemzetközi irodalomban meglévő ismerethiányok enyhítésére a könyv angolul jelent meg, amely teljes egészében olvasható a weben: http://books.google.hu/books?id=TyK8azCqC34C
Ha bármi kérdése van, kérem, hogy keressen meg.
Tisztelettel: dr. Hosszú Gábor
