Május 6-án a neonáci Arany Hajnal párt bejutott a görög parlamentbe.
Horogkeresztre hajazó jelvény, hitleri karlendítés, a Mein Kampf mint hivatkozási alap, antiszemita és rasszista ideológia, a történelmi tények tagadása, a bevándorlók elleni erőszakos fellépések, az újságírókkal szembeni fenyegetések, szektaszerű személyi kultusz – az Arany Hajnal egyenes ági leszármazottja a német nemzetiszocialista pártnak, amely káoszba és vérfürdőbe taszította egész Európát.
A görög neonáci párt vezetője esküt tesz a parlamentben
Fotó: EPA
Sajnálatos módon nem Görögország az egyetlen, ahol a náci ideológia ismételten felütötte a fejét. Lettországban a köztársasági elnök támogatta a Waffen SS veteránok éves felvonulását, noha a döntést heves kritikák kísérték. Ausztriában a szélsőjobboldali FPÖ a Harmadik Birodalom iránt táplált nosztalgiájával a közvélemény-kutatások szerint a következő parlamenti választások nagy esélyese. Magyarországon a zsidók és cigányok megsemmisítéséért felelős Nyilaskeresztes Párt kései leszármazottjának tekinthető Magyar Gárdát közvetlen felelősség terheli a roma lakosság elleni támadásokra és gyilkosságokra való felbujtásért, és állandó fenyegetést jelentenek a zsidó lakosságra.
A náci ideológia elburjánzása a szélsőjobboldali pártok támadó fellépésének következménye; annak a szisztematikus támadásnak, amit e pártok a köztársasági eszme alapvetései ellen folytatnak. E kampányszerű fellépés mintájául a holland Geert Wilders pártjának, a Szabadságpártnak a kétezres évek elején alkalmazott stratégiája szolgált. A stratégia lényege, hogy a különböző népcsoportok egyenlőtlenségét hirdető rasszista beszédet elkendőzi az „Európa iszlamizálódása” ellen hirdetett harc álarca.
Aggodalomra adhat okot, hogy a gazdasági és társadalmi válság közepette, mely táptalaja a bűnbakkeresésnek és elmélyíti a nyugati világ hanyatlásától való félelmeket, a fenti stratégia meglehetősen hatékonynak bizonyult.
Így történhetett meg, hogy az állítólagosan újra szalonképessé vált szélsőjobboldali pártok kormánykoalíciókat támogathatnak, mi több, maguk is tagjai lehettek kormánykoalícióknak – ez pedig Európa-szerte a rasszista és antiszemita beszéd „normalizálását” szolgálja.
A szélsőjobb olyan, a rasszista és antiszemita ideológiában partnernek bizonyuló szervezetek előtt nyitott utat, amelyek, akárcsak az Arany Hajnal, ma már nyílt gyűlöletbeszédet folytatva szereznek szavazatokat.
E rémisztő helyzetben, amikor neonáci képviselők kerültek a görög parlamentbe, szolidárisnak kell lennünk, ezért kijelentjük: Mindannyian görög zsidók vagyunk!
Visszautasítjuk, hogy Görögországban vagy Európa bármely országában azért kell félnie zsidónak, emigránsnak, muszlimnak, romának vagy feketének, mert az, aki.
Harcra hívunk minden polgárt, politikai pártot, szakszervezetet, civil szervezetet, értelmiségit és művészt a szélsőjobb ellen, harcra az „európai álom” eszméje nevében, annak megvalósításáért.
Ahhoz, hogy megvalósítsuk ezt az álmot, emlékeznünk kell, hogy amiért küzdünk, a nácizmus romjain született. Sosem feledkezhetünk el a Soáról. Az álmunk egy rasszizmustól és antiszemitizmustól mentes kontinens, de ezt csak egy olyan társadalom érheti el, amely képes a határok nélküli együttélésre.
De ahhoz, hogy az álmunk testet öltsön, sürgősen véget kell vetni két dogmának.
Először is, meg kell cáfolnunk a megszorítások dogmáját, amely szörnyű károkért felelős, megteremtve azokat a feltételeket, amelyek magyarázatául szolgálnak a populista pártok sikerének, és amelyek az európai ifjúság jövőjét az adósságtörlesztésekhez kötik. Mintha egy egész generációt fel kéne áldozni az örökös szigorítások oltárán.
Másodsorban, meg kell cáfolnunk az „európai erőd” dogmáját; azt a koncepciót, ami a bevándorlóellenes beszéd terjedését és Európa határainak lezárását favorizálja, aláásva ezzel a második világháború utáni európai identitás legfőbb elemét, a jóléti kiadások rendszerét, melynek fenntartásához nélkülözhetetlen a bevándorlás.
Az a legfontosabb, hogy az európai szervezetek újult erővel álljanak ki a demokratikus értékek, a társadalmi haladás és az egyenlőség hirdetése mellett, megvédjék azokat a polgárokat, akik – válság idején még inkább – a rasszista támadások és a társadalmi elutasítás céltáblái.
Gyakran éri kritika az európai elgondolást. Nem adjuk fel Európát, hisszük, hogy Európa megerősítésén kell munkálkodnunk, új lendületet és perspektívát adva ezzel az európai álomnak.
Ha képtelek vagyunk életre kelteni az európai álmot, ugyanaz a rémálom vár ránk, Görögországban éppúgy, mint szerte Európában.
Aláírók: Benjamin Abtan, az Európai Antirasszista Mozgalom (European Grassroots Antiracist Movement, EGAM) elnöke, Dario Fo Nobel-díjas író, Jovan Dijvak szerb származású bosnyák tábornok, Szarajevó védője, Szvetlána Gannuskina, a Memorial in Russia vezetője, Anthony Giddens szociológus, Amos Gitaï rendező, Béate et Serge Klarsfeld, A Franciaországi Zsidó Deportáltak Gyermekei (Fils et Filles de Déportés Juifs de France) elnöke, Bernard Kouchner francia külügyminiszter (2007–2010), Bernard-Henri Lévy filozófus, író, Adam Michnik történész, esszéista, újságíró, a Szolidaritás egykori aktivistája, Amélie Nothomb író, Dominique Sopo, az SOS Racisme elnöke, Oliviero Toscani fotós, Elie Wiesel Nobel-békedíjas író, A.B. Yehoshua író, esszéista, Gabriel Axel filmrendező, Daniel Barbu professzor, University of Bucarest, Thomas Hylland Eriksen professzor, Oslo University, Miguel Angel Moratinos volt spanyol külügyminiszter, Udvari Márton, a NEKI jogásza és az EGAM elnökségi tagja.
Az aláírókhoz csatlakozni a http://www.weareallgreekjews.eu oldalon lehet.
