Szita Károly csak a saját médiájában mert ellentmondani Parraghnak az iparűzési adó ügyében

  • Huszka Imre
  • 2020. november 28.

Publicisztika

Nem lett volna túlzott elvárás, hogy a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke, a kaposvári Szita Károly – polgármester-társaival egyeztetett – véleményével az elsők közt foglaljon állást az önkormányzatokat és az önkormányzatiságot érintő ügyekben.

Nem így történt, hiába vártuk véleményét a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökének ötletéről, amely elengedné az iparűzési adót a kis- és középvállalati (kkv) szektor számára a következő két évre, megfosztva így az önkormányzatokat legfontosabb bevételi forrásuktól. Szita azonban – számos ellenzéki és kormánypárti társával ellentétben, akik alaposan leszedték a keresztvizet Parraghról – mélyen hallgatott. Csupán az egyik kaposvári, a városháza legszorosabb felügyelete alatt működő médiumnak tett egy erőtlen célzást arra, hogy „az iparűzési adó nélkül alacsonyabb lenne Kaposváron az életszínvonal”.

Szita Károly gyakran szerepel, kézről kézre adja az országos köz- és Fidesz közeli média, s a kormány intézkedéseinek rendre elszánt és kritikátlan támogatójaként nyilvánul meg, hol az általa vezetett sóhivatal nevében, hol mint a Fidesz-Magyarország „jelentős” polgármestere. Az iparkamarai elnök felvetésére azonban – ellentétben számos kollégájával – hivatalosan nem reagált, csak a kaposvári polgároknak üzent.

Szita – nyilván Orbán Viktor nyomdokaiban – péntek reggelente szerencsélteti Kaposvár népét rádiós szózattal, s itt hangzott el az óvatos ellenvélemény. Azt azonban nem árt tudni a helyi médiaviszonyokról, hogy a magát Most médiacsoportnak nevező, rádióból, hírportálból és ingyenes bedobálós hetilapból álló konglomerátumnál csakis irányított kérdéseket lehet feltenni. A főszerkesztő, Szekeres-Marno Alán nemrég még a polgármester kommunikációs tanácsadója volt a városházán.

Szita elmondta, hogy felhívta telefonon Parraghot, s személyes találkozót is terveztek 24-ére (ennek eredményéről nincs információnk), s azt is, hogy Kaposvárnak ez a megyei jogú városok rangsorában meglehetősen szerény, hárommilliárdos hipa-bevétel nagyon hiányozna.

Más kérdés, hogy szerintünk Parragh László éppúgy csupán egy kommunikációs bábjáték szereplője, mint Szita Károly. Orbán Viktor szólt általa, hogy megkapja a nyilvánosság az aktuális gumicsontját, mellesleg pedig üzent az önkormányzatokban szerveződő ellenfeleinek (és persze a híveinek is): megfojtalak benneteket, ha a kedvem úgy tartja.

Parraghot felhívta Szita Károly

Parraghot felhívta Szita Károly

Fotó: youtube.com

Kaposvár pénzügyi egyensúlyát egyébiránt eddig nem érintette súlyosan a tavaszi satufékezés: éppen az idén volt esedékes annak a közel egymilliárd forintnak a visszafizetése, amellyel 2013-ban segítette meg a kormány a város önkormányzatának közbeiktatásával a Kométa nevű, olasz tulajdonban lévő húsipari céget.

Amint az akkor a sajtóban is bő teret kapott, a kevesebb mint ötszáz főt foglalkoztató Kométa a csőd szélére sodródott a pápai húsüzemmel együtt. A kormány, miután az EU-s versenyszabályok szerint közvetlenül nem segíthette ki a vállalatot, „ügyesen” adott Kaposvárnak három és fél milliárd forintot csak úgy, „gazdaságfejlesztésre”, s az önkormányzat véletlenül éppen azt látta célszerűnek, hogy résztulajdont vásároljon a Kométában, ütemezett kivásárlási garanciával.

Habár a visszafizetésben itt-ott akadtak átmeneti gondok, a Kométa talpra állt, és Kaposvár visszakapta a befektetett, eredetileg a kormánytól származó összeget. Ennek utolsó, kilencszáz milliós részlete landolt idén tavasszal a város felhalmozási bevételei között, és ebből lehetett építeni egy újabb szökőkutat a nemrég átadott Kaposvári Közlekedési Központhoz. (A hatvanhárom milliós szökőkút-beruházás nem volt része az EU-által finanszírozott közlekedési projektnek, a város állta a polgármester személyes, a közgyűléssel utólag jóváhagyatott döntése nyomán.)

Szita Károly sokféle széljáráson edződött szimata talán azt súgja: nem sokszor fordult elő, hogy Parragh László önálló gondolatokra ragadtatta volna magát, kivált ilyen horderejű kérdésben. A kormány, ha valóban meglépik az iparűzési adó befagyasztását, megtalálja a módját, hogy a hűséges alattvalókat kisegítse, ahogy eddig is.

És kifelé, az országos nyilvánosságban, azzal a múlttal, ami neki van, muszáj hiperlojálisnak lenni, ugyanakkor jó volna, ha saját választói otthon egy karakteres arcélű, saját véleménnyel rendelkező politikust látnának, s nem egy évtizedes rutinú lapuló- és igazodóművészt.

(Leadfotónk: Szita Károly (Fidesz-KDNP) kaposvári polgármester, a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke elmerül a munkában. A felvétel forrása: Szita Károly/Facebook.com.)

Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.