Publicisztika

Janisch Attila írása.

A Narancs szerkesztősége azzal juttatta el hozzám kérdésed, hogy válaszolnék-e rá. Szívesen, bár annyiban biztosan nem vagyok alkalmas a feladatra, hogy noha, mint mindannyiunknak, több címkém lehet, de az alaptörvény jogásza biztosan nem lehetek (ha már, akkor inkább alaptörvény-kritikus jogász). Joggal, ezen belül alkotmányjoggal viszont valóban foglalkozom, és talán itt ez is elég. A válasz, és ez lesz az én személyes hasznom, talán ahhoz is hozzásegít, hogy saját álláspontomat világosabban lássam.

Még mindig habozok, hogy felháborodván Bayer Zsolt lovaggá ütése miatt, magam is visszaadjam-e állami kitüntetésemet. Ennek eddig három oka volt, aztán csak kettő maradt. De azért felsorolom mind a hármat.

Mindazoknak, akik október 2-án a menekültek befogadása ellen szavaznának.

Ha nincs elég szavazat, ügyeskedni sem érdemes.

Orbánékkal mindig történik valami meglepő frányaság…

„Micsoda emlékezetes nap!” – jegyezte fel naplójába egy középosztálybeli hamburgi háziasszony 1933. január 30-án, az után, hogy végignézte az Adolf Hitler hatalomra kerülését ünneplő roham­osztagosok fáklyás díszszemléjét.

A Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért azt javasolja, hogy a választópolgárok október 2-án vegyenek részt a népszavazáson, és szavazzanak érvénytelenül.

Figyelmeztetés: Minden hasonlóság a puszta véletlen műve; olykor azonban mégsem.

Mit tehet egy következő kormány az ügyészséggel, az Alkotmánybírósággal, az Orbán-vagyonnal, az új oligarchák vagyonával és így tovább, és így tovább. Van erre jogállami megoldás?

2010 után a kormány nekilátott rendet tenni a munka világának méltatlanul elhanyagolt peremvidékein is.

Mélyi József kritikájára (Mit állítunk?, Magyar Narancs, 2016. július 21.) válaszolva György Péter fenntartja, hogy a Ligetben létesítendő szakszerű múzeumi koncepció csak utólag, a politikai kontextus fontossá válásával került légüres térbe (lásd: A demokratikus pedagógia tere, Magyar Narancs, 2016. augusztus 4.).

Egerszegi Krisztina tizennégy éves, amikor 1988-ban olimpiai aranyérmet nyer 200 méter háton Szöulban. Mikor a siker érzéséről kérdezte a riporter, kedvesen, kislányosan vagy elérzékenyülten hallgatott – nem voltak szavai, sem begyakorolt paneljei a rajongók megszólítására.

Hiszen még azt sem lehet pontosan definiálni, hogy mitől „jó orvos” a jó orvos.