Publicisztika

Emory S. Bogardus neve nem sokat mond a szélesebb közönségnek, valószínűleg csak a szociológus- és szociálpszichológus-szakma ismeri. 1882-ben született az Egyesült Államokban, nevéhez fűződik az egyik első szociológiai tanszék létrehozása Dél-Kaliforniában, a 30-as években az Amerikai Szociológiai Társaság elnöke volt. Neve mégsem ezért marad fenn az örökkévalóságnak, hanem az általa kialakított és róla elnevezett Bogardus-skála, az egyik leggyakrabban használt szociológiai mérőeszköz okán.

A Lovász-interjú margójára: bizony állást kellene foglalnia.

Szó sincs elütésről: nem népszavazásról, hanem népszavaztatásról beszélek. A népszavazás demokratikus intézmény. A népszavaztatás: autokráciák tartozéka.

Tegyük fel, hogy az ellenzék azt gondolja, legyőzheti a Fideszt 2018-ban. Akkor miért nem cselekszik eszerint? Azért, mert valójában nem ezt gondolja.

Több visszaemlékezés említi, hogy az írásom címéül választott mondattal mutatkozott be néhanapján Amedeo Modigliani. Vagy Modi, ahogy a barátai nevezték.

Az október 2-ra meghirdetett népszavazás látszólag demokratikus esemény, valójában ártalmas, manipulatív eljárás. Minden érvényes szavazat csak súlyosbítja a helyzetet. Akinek fontos Magyarország nemzetközi tekintélye, érdekérvényesítő képessége, az Európát nyomasztó menekülthullám konstruktív megoldása, és általában az Európai Unió jobb, számunkra is előnyösebb működése, a bojkott és az érvénytelen szavazat leadása között választhat.

Hol van a hatóság, és lesz-e büntetés?

Caster Semenya dél-afrikai futónő, ahogy mondani szokták, letett kézzel nyerte pár héttel ezelőtt a riói olimpia 800 méteres versenyét. Lehagyott vetélytársai ezt talán azóta sem tudják megbocsátani neki – úgy vélik, hogy Semenya előnye már a rajtnál behozhatatlan. Semenya szervezete ugyanis a férfiakéra jellemző mennyiségű tesztoszteront termel. Caster Semenya, ez a Dél-Afrika távoli szegletéből, szegény parasztcsaládból származó fekete lány ugyanakkor – nem függetlenül az őt ért támadásoktól – hazájában, s annak határain túl is, valóságos hőssé vált. Dél-Afrika hősévé, és a diszkrimináció elleni harc hősévé is.

Súlyát és szimbolikáját is tekintve fontos döntés előtt áll Nagy-Britannia. Ezúttal nem a népszavazás értelmezéséről és a döntés megvalósításáról van szó, hanem az ország legjelentősebb atomenergiai beruházásának, a délnyugat-angliai Hinkley Pointnak a jövőjéről. Komoly esély van arra, hogy a kiemelt beruházás ügye a Brexit-tárgyalás alkufolyamatának egyik serpenyőjébe kerül, s így újból bebizonyosodik, hogy ha atomenergiáról van szó, mindig a politikai szempontok győzedelmeskednek az egyéb szempontok felett.

Az elmúlt hetekben az autóipar nemzetközi slágertémája a Volks­wagen és annak két, de valójában egy beszállítója közötti háború volt. A beszállító a szarajevói központú Prevent csoport, amelynek tulajdonosa a gazdag boszniai Hastor család. A Prevent az elmúlt években újabb és újabb akvizíciókkal globális vállalattá vált, több mint 13 ezer embert foglalkoztat világszerte, 36 telephelyen. A kapcsolatuk majd 40 éves a VW-csoporttal, ezért is lepett meg sokakat, hogy a konfliktus odáig fajult, hogy hat helyen le kellett állítani a Golf és a Passat gyártását, 28 ezer foglalkoztatottat kényszerszabadságra kellett küldeni, és Alsó-Szászországban első számú közellenség lett a Hastor család.

Janisch Attila írása.

A Narancs szerkesztősége azzal juttatta el hozzám kérdésed, hogy válaszolnék-e rá. Szívesen, bár annyiban biztosan nem vagyok alkalmas a feladatra, hogy noha, mint mindannyiunknak, több címkém lehet, de az alaptörvény jogásza biztosan nem lehetek (ha már, akkor inkább alaptörvény-kritikus jogász). Joggal, ezen belül alkotmányjoggal viszont valóban foglalkozom, és talán itt ez is elég. A válasz, és ez lesz az én személyes hasznom, talán ahhoz is hozzásegít, hogy saját álláspontomat világosabban lássam.