Sarlós Gábor

Hinkley Point üzenete

A brit atomerőmű a Brexit hullámverésében

  • Sarlós Gábor
  • 2016.10.15 13:09

Publicisztika

Súlyát és szimbolikáját is tekintve fontos döntés előtt áll Nagy-Britannia. Ezúttal nem a népszavazás értelmezéséről és a döntés megvalósításáról van szó, hanem az ország legjelentősebb atomenergiai beruházásának, a délnyugat-angliai Hinkley Pointnak a jövőjéről. Komoly esély van arra, hogy a kiemelt beruházás ügye a Brexit-tárgyalás alkufolyamatának egyik serpenyőjébe kerül, s így újból bebizonyosodik, hogy ha atomenergiáról van szó, mindig a politikai szempontok győzedelmeskednek az egyéb szempontok felett.

A két 1600 MW-os reaktort felsorakoztató erőművet szerződés szerint a nagyrészt francia állami tulajdonú Électricité de France (EDF) fővállalkozásában és jelentős részben kínai állami finanszírozással építik, tulajdonosa is az egyébként súlyosan eladósodott EDF, a technológiát szállító, szin­tén francia Areva, valamint a kínai CGN lesz. Az itt előállított villamos energia átvételi árát a 2025 és 2060 közötti időszakra indexálva rögzítették, az áramátvétel teljes összege pedig meghaladja a 100 milliárd fontot. Az építés költségeit 18 milliárd fontra tervezik, a finanszírozás költségeivel együtt ez úgy 24,5 milliárd fontra rúg majd. Az esetleges balesetek biztosítási költségeinek a 60 százalékát szintén a brit állam állja, ami a piaci biztosítási érték kiváltásával évente további több milliárd font.

 

Felelőtlen és értelmetlen

E beruházás aligha veszi figyelembe a rohamosan teret hódító megújuló energiaforrásokat. A nap- és szélenergiaparkok bővülésének jelenlegi tempója és beruházási költségeik folyamatos csökkentése alapján úgy prognosztizálják, hogy belátható időn belül pusztán ebből a két forrásból a Hinkley Pointét tízszeresen meghaladó kapacitás jön létre. Ha ennek következtében túltermelés lépne fel és vissza kellene fogni az energiatermelést, a beruházók és üzemeltetők akkor is garantáltan a pénzükhöz jutnak.

Az évtizedekre érvényes elköteleződés, sőt bebetonozás már csak azért is ellentmondásos, mert ahogy a szigetország közpénzügyi hivatalának nemrég ki­adott összeállítása megállapítja, egyedül az atomenergiából előállított villamos energia prognosztizált ára emelkedik évről évre. Eközben a napenergiáé kevesebb mint felére, a tengeri, part menti szélerőművekben előállított áramé pedig mintegy 30 százalékkal csökkent alig néhány év alatt.

Az Egyesült Királyság vezető nukleárisenergia-szakértőit tömörítő Nuclear Consulting Group (NCG) szerint Hinkley Point megépítése felelőtlen és értelmetlen lépés. Paul Dorfman, az NCG alapítója szerint a tervezett atomerőmű part menti szélerőműparkokkal, energiatakarékossággal és a hálózati veszteség nagyságrendi csökkentésével könnyedén kiváltható lenne. Dorfman erősen túlzónak tartja a beruházás kiindulási alapjául szolgáló energiaigény-becsléseket. Érvelése szerint azonnali leállítás esetén az ország nem vállalna nyomasztó pénzügyi kockázatokat és a nukleáris hulladék nehezen kezelhetőségéből fakadó, számos generáción átívelő terheket.

Nagy-Britannia atomerőműveinek jelentős része elavult és többüknél már a leállítás is belátható közelségben van. Az ország mégsem feltétlenül szorul rá az atomenergia-termelés intenzív bővítésére. Bár tény, hogy a nemzetközi klímamegállapodások és az angliai önkorlátozás lehetetlenné teszik a fosszilis energiaforrások kihasználásának jelentős bővítését, a szigetország elképesztően gazdag megújuló energiaforrásokban. Szárazföldi és tengeri szél­erőműparkjai rohamosan bővülnek, és az ország élen jár a megújuló energiaforrások fejlesztésében is. Skóciában pár hete adták át a világ első olyan erőművét, amely a tenger mélységi áramlásának energiáját nyeri ki, és a biztató első eredmények alapján sokan máris komoly jövőt jósolnak ennek az előreláthatólag soha ki nem apadó energiaforrásnak is.

 

Kína betekint

A Brexit után nemzetközi politikai vákuumba sodródó Nagy-Britanniának távolról sem mindegy, hogy a legnagyobb kereskedelmi partnereivel, köztük az EU egyik magországával, Franciaországgal, illetve Kínával hogy alakul a viszonya. Mind nyilvánvalóbb: még egy Nagy-Britannia méretű ország sem engedheti meg magának, hogy mindenki jóindulatát elveszítse. Az Egyesült Államoktól Ausztráliáig jó néhány állam jelentette be, hogy számára az EU-val kialakítandó kereskedelmi megállapodás tető alá hozása elsőbbséget élvez az unióból épp kifelé tartó szigetországgal esedékes megállapodással szemben. Japán egyértelművé tette: nem azért választotta az Egyesült Királyságot autóipara európai hídfőállásának, hogy az vámokkal és korlátokkal terhelt kereskedelmi helyzetbe kerüljön. Mindezek fényében Hinkley Point megépítése nyilvánvalóan politikai kérdés. A július elején hivatalba lépett brit miniszterelnök, Theresa May első lépéseinek egyikeként bejelentette, hogy a beruházás tényleges elindításáról szóló döntést felfüggeszti, és azt saját személyes hatáskörébe vonja.

Mind Franciaország, mind Kína folyamatos és a nyilvánosság számára is látványos nyomásgyakorlással akarja rábírni Nagy-Britannia vezetőit a beruházás elindítására. Az EDF-nek égető szüksége lenne egy valós sikertörténetre, hiszen az évek óta húzódó, nagyságrendi költségnövekedéssel és perekkel terhelt finn és francia vállalkozásuk közel sem ilyen. A kínai tőke és atomenergia-ipar pedig alig várja, hogy megvethesse a lábát Európában – s ehhez Anglia remek lehetőségnek tűnt. A G20-as csoport nemrég Kínában tartott találkozója során a házigazdák világossá is tették May előtt: a jövőbeni beruházási és kereskedelmi kapcsolatok szempontjából sorsfordítónak, és a brit szándékokat illetően lakmuszpapírnak tekintik a Hinkley Pointról szóló döntést. Elhalasztása vagy eltörlése esetére alig burkolt fenyegetések hangoztak el a kapcsolatok befagyasztásáról, a kínai tőke kivonásáról Angliából. Bár ezt számos angliai elemző üres hőzöngésnek tekinti, a vita jól jelzi, hogy Hinkley Point ügye a politikai mezőbe helyeződött át.

A beruházás bírálói mind a francia, mind a kínai részvételt erős fenntartásokkal tekintik, és egy új felállást szerencsésebbnek tartanának. Technológiai téren sokan kételkednek az EDF és az Areva kompetenciájában; az eddig tíz­évnyi késést felhalmozó finnországi Olkiluoto- és a hat év lemaradásban lévő franciaországi Flamanville-beruházások mellett azt is sűrűn felhánytorgatják, hogy az EDF vezetése távolról sem egységes a cég részvételének kérdésében. A legnagyobb francia szakszervezetek konföderációja egyenesen a Hinkley Pointról szóló szerződés érvénytelenítését követeli. A kínai közreműködést érintő bírálatok főleg biztonságpolitikai természetűek. Részvételük esetén a kínaiaknak rálátásuk lenne brit energiastratégiai ügyekre, érzékeny és titkos információk tömegéhez juthatnak hozzá, ami nyilvánvalóan Nagy-Britannia védelmi képességét és energiabiztonságát veszélyeztetheti.

 

Moszkva beköltözik

May hatalomra kerülése óta érzékelhető központosítás zajlik. Az „emberarcú konzervativizmus” képviselőjének, a kisemberek önjelölt szószólójának képében tetszelgő May bizonyítani akarja, hogy határozott vezető, aki a „nép” felhatalmazásával kormányoz és teremti meg az erős, önálló Nagy-Britanniát. Az önállóság és a szuverenitás jegyében állítja, hogy a kilépésről szóló döntést mindenképpen végrehajtja a kormány, s így a lehetőségek Nagy-Britanniája jön létre. Ezzel a háttérrel érthető igazán a Hinkley Pointról szóló döntés súlya. May nem pusztán az ügy gazdasági, energiapolitikai, pénzügyi és politikai jelentőségét mérte fel, hanem azt is, hogy a döntés most a Brexit utáni világ alakításának egyik fontos elemé vált. Nagyon úgy tűnik, hogy részéről a szeptember végére ígért válasz nem puszta erőfitogtatás lesz, hanem valóban körültekintő és az ország stratégiai érdekeit figyelembe vevő mérlegelés következménye.

Hogy mindez miért érdekes nekünk, magyaroknak? Nos, leginkább azért, mert a helyzet élesen rávilágít arra, hogy egy atomerőmű messze nem pusztán szakemberek szűk csoportját érintő energiapolitikai kérdés, hanem szövevényes, sok szempontú ügy, amelynek alapvető politikai vonatkozásai vannak. A külső felek bevonása leköteleződést és függőséget jelent. Bár Hinkley Point esetében a francia és kínai technológia és tőke bevonásából, Paks esetében pedig a hasonló jellegű orosz részvételből fakadnak a kockázatok, a végeredmény hasonló: a racionális gondolkodás és döntés esélyét tönkreteszi a politikai akarat, ezzel pedig hibás pályára kerülnek ezek az országok. Magyarországnál e döntés súlya még nagyobb, lévén „Paks 2 kifogja a szelet a lehetséges szélerőmű-beruházások vitorláiból és elállja a napot az ipari méretű nap­energia­parkok elől”. Ennek az árát pedig minden egyes magyar adófizető elvesztegetett lehetőségekben és adóforintok tízezreiben fizeti majd meg.

A szerző energiakommunikációs szakértő.

Neked ajánljuk