Hovatovább - noha nem volna szabad - abbahagyja az ember az efféle mérges és keserű újságcikkek gyártását, mert az, amiről ír, lassan szétrohasztja a szívét. Ezenfölül meg nem szeretitek a honfibút, mert nektek mind a "honfi", mind a "bú" amolyan tizenkilencedik századi kelmeiség (jut eszembe erről, hányan tudtátok, kit süvegeltem meg rovatcímemmel - "Kisebb prózák" - a Magyar Hírlapban? no ugye).
Az a nagy helyzet, hogy a jobboldal megújult győzelmi esélye hűvös, kijózanító fuvallatként lebbent végig a magyarországi közélet pusztaságain. A rádió-, tévé- és sajtómunkások szembenéztek megélhetési problémáikkal, a marketingesek, a píárosok, a hirdetésszervezők a fejüket ingatják, az aprócska folyóirat- és könyvpiac szakemberei tudják, hogy állami támogatás nélkül lehúzhatják a redőnyt, tudják ezt a múzeumigazgatók, galériatulajdonosok, kiállításrendezők, tudják az impresszáriók, hangversenyterem-üzemeltetők, színigazgatók, filmrendezők, püspökök, rektorok, kutatóintézeti és főiskolai főigazgatók, könyvtárosok, kutatásiprogram-támogatásért folyamodók, reformszellemű köztisztviselők, főorvosok, egyesületi vezetőségek, mindenki, akinek az ötletéhez, az ambícióihoz, a szakmai fejlődéséhez, a segítőkész tenniakarásához pénzre, segítségre, asszisztenciára van szüksége. A pályázatokat, folyamodványokat, még az "európai" pénzeket is az ellenség bírálja el; a kollégák nem szeretik, ha ismertebb értelmiségiek ellenzékiek, és esetleg kiváltják a szélsőjobboldali heccsajtó, majd ennek nyomán a szélsőjobboldali főhivatal, minisztérium, államtitkárság, tárcaközi bizottság, denunciáns sovén egylet és bizottmány neheztelését. A bátrabbja elhallgat, a gyávábbja átáll, a ravaszabbja ellenzéki lapba ("veletek vagyok!") ír ártalmatlan, pártsemleges elmélkedést ("ne üss, deli levente, fölhagytam a mocskos politikával!"). Hirtelen számos megrögzött balközép hepciáskodó érzi úgy, hogy be kell fejeznie régóta halogatott terjedelmes könyvét (szimfóniáját, önéletrajzát, falfirka-gyűjteményét). Sok emberen vesz erőt váratlanul a megkönnyebbülés: alapvetően minden rendben van, az alkotmányos intézmények működnek, a nép- és/vagy nemzetgazdaság fejlődik, ráébrednek egyszer csak: mellőzni kell a hisztériát, az elfogultságot, végül is lesznek többpárti választások, ezért harcoltunk, nem? - hát akkor bizony mint igazi demokratáknak el kell viselnünk, hogy az ízlésünknek nem egészen megfelelő társaság van kormányon, vagy a vén apparatcsik Horn talán jobb volt? - kérdezik a váratlanul megkönnyebbültek, akik szerint mindegy most már, milyen, de mégiscsak lesz Nemzeti Színház, és a sok nárcisztikus okoskodó miatt tartja vissza a fiatal, vérprofi Várhegyi államtitkár a mozipénzt; vagy talán azt szeretnéd, hogy ez az istenáldotta tehetség, ez a Bereményi - kérdezik bosszúsan - ne rendezhessen? Várjuk meg a bemutatót; és bár ez így biztos problematikus, de azért valamit végre már tenni kellett a határokon túli magyarokért, a MIÉP-et úgyse hagyja majd Európa, a szociknak meg nincsenek ötleteik, Demszky pedig valószínűleg már lejárt, szegény fiú (kik ezek az új tanácsadói?), mindkét párt (sűrűsödő szófordulat) pedig folytatni fogja a privatizációt (állami gazdaságok, vasút, BKV, villany- és vízművek, temetők).
Ilyeneket lehet hallani az established szoclib értelmiség köreiből (no meg: a cigányokért úgyse lehet semmit se tenni már a választások előtt, annyira utálja mindenki a szerencsétleneket, és hát lássuk be, a közbiztonság télleg borzasztó állapotba leledzik...), a radikális baloldaliak meg azt mondják, egyik kutya, másik eb, ki a franc megy el szavazni, ezek mind egyformák, egyik bankár, másik eb.
A helyzet az, hogy be vagytok szarva.
Azokban maradt némi kurázsi, akik némi euroatlanti zsozsóra számíthatnak, a sikeres ösztöndíj- és konferenciahiénák (meg persze néhány - egyre kevesebb -kitartó fanatikus). Nem tudom, észrevettétek-e, hogy a sztereotipikus szigligeti ("alkotóházi") novellák helyett ma már németországi-fölolvasókörút-karcolatokat, bécsi-író-olvasó-találkozó-tárcákat, eurotámogatott-erdélyi-fiatalírótábor-elégiákat, szlovéniaiköltőtalálkozó-bordalokat olvasunk nyugatikultint-fölolvasások mellett? "Megvolt már neked, kis húsom, a Vesztfál-csevely?" Az ideérkező ekszpörtökkel viszont csak a törm befejezésével netvörkölhetünk. De azért a nemzetközi endzsíók hazai brancsai (hunglish kiejtéssel persze: brencsei) is vigyáznak, nehogy belekeveredjenek a helyi vitákba, ezt brüsszeli és New York-i főnökeik se szeretik, a mi dolgunk a polisziméking, nem a politiksz, ha tudod, mire gondolok. Ezekre a, már megbocsáss, provinciális bulikra nekem nincs időm, csodálom, hogy te ráérsz olvasni ezt a sok balkáni trágyát, mikor mész ki legközelebb? Ugyan felejtsd már el ezeket a..., mi, Bárdossy? Hóman? Ne is haragudj, de a dolgok nem itt dőlnek el. (Svéd-japán angolsággal író nemzetközi Magyarország-szakértő, néha belenéz a Budapest Sunba [szerk.: a magyar szélsőjobboldal], szül. Békéscsaba, állampolgársága: magyar, nemzetisége: magyar, anyanyelve: magyar. Be van szarva.) Van abban, amit mond, valami.
Mármost a Magyar Köztársaság alkotmányos intézményei egyáltalán nem működnek rendeltetésszerűen. A parlamentet gyakorlatilag fölszámolták. A Legfölső és az Alkotmánybíróság be van szarva. A legfőbb ügyész is. Az állam azonos lett a kormánnyal. (Úgy is emlegetik a kormányt: az állam, a többi "hatalmi ágak" + az önkormányzatok = 0.) A médiademokráciában a tömegkommunikációs eszközök pluralizmusa majdnem olyan fontos előföltétele a szabad választásoknak, mint a többpártrendszer. Márpedig a médiákat vagy megvették, vagy lenyúlták, vagy megszüntették, vagy némára ijesztették, a többi meg be van szarva. Ha így megy tovább, nem lesz ombudsman. Eggyé olvadt a titkosszolgálat és a propagandacentrum, amely patinás provokációkkal és dezinformációkkal irányítja azt, ami a szabad közéletből megmaradt. (Vö. T. G. M.: "A demokratikus ávó", Népszabadság, 2001. május 12.) A kormányzat nem hajtja végre a neki nem tetsző törvényeket, nem adja ki a neki nem tetsző helyi önkormányzatok jussát, elvonja, tetszése szerint osztogatja a költségvetési pénzeket. Szimbolikusan is szünetelteti a plurális politikát, "történeti" retorikával szüntelenül gyalázza a köztársaságot.
Veszélyben a haza.
De ezt nem írjátok meg, mert be vagytok szarva.
Az a mindenki számára nyilvánvaló tény, hogy kormányválság van, nem képezi sajtó- és rádióelemzés tárgyát. Mikola minisztert leszavazta saját pártja és kormánya, beleértve a kormánypárt elnökét és a pénzügyminisztert. Ahelyett, hogy lemondott volna, lemondatták a kormánytöbbség hivatalos (és a mostani pártprogramban is változatlanul szereplő) álláspontját képviselő államtitkárokat, nyilván az Orbánimázs Központ Rt. szempontjai szerint. Három döntő fontosságú minisztérium -köztük a Fidesz-MPP 1998-i győzelme szempontjából kulcsjelentőségű környezetvédelmi tárca (hogy a tüdőnkről ne is beszéljünk) - évek óta egyszerűen nem működik kisgazdasági okokból. Az egészségügy és a társadalombiztosítás a jelenlegi kormány elképzeléseinek a középpontjában állt. A csőd 100%-os. A másik középponti elem a környezetvédelem volt. A kudarc abszolút. Senkinek már föl se tűnt a sajtóban, hogy Illés Zoltán, a zöld téma kormánypárti felelőse, az egyetlen mondanivalóval rendelkező politikus a jobboldalon már nem Fidesz-alelnök. Egyedül őt ejtették, mintha nem neki lett volna igaza Torgyán-Pepóval szemben. A kormány vereséget vereségre halmoz, de mivel nem írjátok meg, győztesnek lászik, és nem írjátok meg, mert be vagytok szarva. A bányagróf külpolitikája egyetlen nagy, összefüggő krach - de erről máskor, másutt. Ezt se írjátok meg, evvel még a hallhatatlan ellenzéki pártok is csínján bánnak.
Az Orbán-Torgyán-kurzus tökéletes összefoglalása a következő hírecske:
"A kormányfőt, illetve az őt kísérő - politikusokból, a MÁV vezetőiből álló - delegációt a Szlovéniába vezető vasútvonal megnyitására szállító különvonat fél nyolc körül indult a Déli pályaudvarról. A vonat áthaladásáig a főváros és a délnyugati országhatár között szakaszosan lezárták a pályát. A szerelvény indulása előtt mintegy 15 perccel egy mindössze egy villanymozdonyból és egy személykocsiból álló előfutó vonat haladt el a vonalon. Ezután egy katonai helikopter repülte végig a pályát [nyilván Andrejtól, a moszkvai cipőbolti eladótól rettegnek!], majd néhány perc múlva érkezett a tíz kocsiból - nyolc légkondicionált intercity-egységből és két, a kormányfőt és közvetlen környezetét szállító, csak a különvonati szerelvényeken használt luxuskocsiból - álló miniszterelnöki vonat, amelyet egy V63-as gyorsvonati mozdony vontatott.
Már az előfutó vonat érkezése előtt 10-15 perccel leállították a forgalmat az érintett szakaszokon, az állomásokon várakozó utasokat pedig felszólították, hogy hagyják el a peronokat. A félreállított vonatok csak a menetrenden kívüli szerelvény elhaladása után mintegy 20 perccel indultak el, emiatt az összes menetrend szerinti, reggel fél 8 és fél 10 között érkező vonat 20-50 perces késéssel jutott be a végállomásra. Az utasok ... meglehetősen ingerülten viselték a kényelmetlenségeket, elsősorban a tájékoztatás hiánya miatt, illetve azért, mert sokan csak késve jutottak el érettségi vizsgájuk [!] helyszínére." (Népszabadság, 2001. május 17., csütörtök.)
Comecon-szigetek!
Ez olyan jó, mint a New York-i Malév-járat eltérítése Washingtonba vagy a Néprajzi Múzeum kizavarásának a terve (az lett volna a miniszterelnöki dolgozószoba), de ezeket is hagytátok feledésbe merülni, mert be vagytok...
Mindebben a szokványos históriában - más demokráciák is így szoktak volt megbukni - az a legnyomasztóbb, hogy a szervilis nyilvánosságnak ez mazochisztikusan imponál. "Ügyes", "vérprofi", "techno", "sikkmodern", "tiszta Amerika": ezt éreztetik a néppel, ezt érzi a nép. És csakugyan, a sok száz megalázó bukta után azt írja a sajtó: ez az ördögien talpraesett Orbán ezt is megúszta. Holott persze azért ússza meg, mert a sajtó azt írja, hogy megúszta. Azt mondják: Orbán nagyszerű a televízióban. Holott mindenki nagyszerű a tévében, aki fikciós tévéműsor főszereplője, akinek mindenki aládolgozik, aki maga írja vagy íratja meg a kérdéseket, amelyekre fiús álszerénységgel maga akar válaszolni. Az álinterjúk csak azt közvetítik, hogy a hatalom hatalmon van, hogy a hatalom olyan hatalmas, hogy szemmel látható tehetetlensége és hülyesége ellenére hatalma van azt mondani és mondatni minden hullámhosszon, hogy szemben mindenki tapasztalatával és a tudományosan megállapított tényekkel, azt merheti állítani, hogy példátlanul sikeres. Emmán döfi - mondja magában a tekintélyuralmi mazochista, aki ennyire pimasz, az már ügyes, holott a mazochista is lehetne ilyen ügyes, ha volna rádiója, tévéje, újságja, ÁPV Rt.-je, Magyar Fejlesztési Bankja, Happy End/Ezüsthajó/Mahir/Defend Kft.-je, így nem kunszt, ámde csakugyan: ezeket megszerezni anélkül, hogy tüntetők feketéllenének a Kossuth téren, ez már igenis kunszt, vérprofi kunszt. Indonéziában, a Fülöp-szigeteken, Peruban nem tűrik az ilyesmit, de ők nincsenek beszarva. Ez bizony igenis a magyar nép műve, a polgárok, a nemzet műve, mi tettük ezt, akiknek imponál minden simli, minden szemérmetlen hazugság, minden lókötő, aki megússza, mert eltünteti a tanúkat, miközben a közjóról szaval.
És ez még mindig semmi: a dolog olyan rosszul áll, hogy az ellenzéki pártok utánozni próbálják az Orbánimázs Központot, ami persze hogy nem megy nekik, hisz az ilyesmi csak a teljhatalom birtokában megy az embernek, a hatalom nélküli demokrata taktikája szükségképpen másféle. De ezt nem érzik, talán mert maguk is efféle hatalomra vágynak, de nem kaphatják meg, csak akkor, ha nem vágynak efféle hatalomra - haha! De ezt nem képesek belátni, mert be vannak szarva.
A helyzet a következő:
ÖSSZEFOGOTT A FASI PASI*, A NACI MACI ÉS A JAPI** KAPI: ÉS NEM MARADT VELÜK SZEMBEN MÁS, CSAK A K´KORSZAKI SZAKI.
A berezelt, már chartázni is képtelen szoclib médiabagázs (amelynek -hah! - magam is levelező tagja és védence vagyok, leider) most majd Csurkára osztja Torgyán avulóban lévő szerepét (a másodlagos madárijesztő), mintha az ismert körúti tárca- és bohózatíró beszélne hajnalonta a Vasárnapi Újság c. kriptohungarista rádiómagazinban, s mintha Csurka tette volna csúffá az amúgy is szubergya m. demokráciát. A jövőbe vetítitek majd azt a gyalázatot, amely rég megesett. Majd azt mondjátok: "ha Orbán V. netán koalíciót köt Cs. Istvánnal [amit nem fog, mert minek, hisz már 3 éve együtt vannak], akkor veszélybe kerülhet a m. jogállam [amely már rég kifújt], és bizonytalanná válhat hazánk belépése a..." Ezt fogjátok mondani, mert be vagytok szarva. "va fogtok inteni attól, amit már rég hagytatok megtörténni. Azt fogjátok mondani, ennél még a nagykoalíció is jobb - holott az "ez", ami a m. plurális demokrácia halálát is megéri, már itt van, él, győzedelmeskedik, ugrál és visít a fejetekben.
Nem mertétek észrevenni, hogy nektek már kampec: volt.
* ©1995 Haraszti M.
** yuppie
