Ki kérdez? (Szolgálati közlemény)

  • 2001. május 24.

Publicisztika

Azt írja az újság, konkrétan a Kreatív című reklámügyi szaklap, hogy a Heti Válasz című nem-lehet-egész-pontosan-tudni-milyen-ügyi lap olyan "stratégiát" képzelt el magának, amelyben "szerepel a Magyar Narancs olvasóiként aposztrofált fiatalok elcsábítása is", bár "a későbbiekben annak a rétegnek szól majd a lap, aki többet ad érte". Ezt nyilatkozza a Heti Válasz főszerkesztője, Toót H. Zsolt (ex-Kismama).

Szolgálati közlemény

n Azt írja az újság, konkrétan a Kreatív című reklámügyi szaklap, hogy a Heti Válasz című nem-lehet-egész-pontosan-tudni-milyen-ügyi lap olyan "stratégiát" képzelt el magának, amelyben "szerepel a Magyar Narancs olvasóiként aposztrofált fiatalok elcsábítása is", bár "a későbbiekben annak a rétegnek szól majd a lap, aki többet ad érte". Ezt nyilatkozza a Heti Válasz főszerkesztője, Toót H. Zsolt (ex-Kismama).

Tekintsünk most el attól, hogy az utóbbi félmondat fenekestül forgatná fel az újságárusítás és -vásárlás eddigi megcsontosodott, avítt gyakorlatát, amennyiben a Heti Választ az újságosok ezentúl rögtönzött utcai árveréseken fogják értékesíteni, és a példányokat az viheti el, aki megadja értük a 220, sőt egyes optimista előrejelzések szerint akár a 300 forintot is. Az - szűk szakmai szempontokból - már valamivel érdekesebb, hogy milyen, khm, furcsa tudással rendelkezhet a főszerkesztő a Narancsról meg a saját lapjáról. Kijelentése alapján bizton állíthatjuk: vagy az egyiket, vagy a másikat nem olvassa. Ez - innen, kőbányai szerkesztőségi budoárunkból nézve - akár megnyugtató is lehetne: annak a palinak, aki kvázi fő megélhetési forrásunkat próbálja lenyúlni, fogalma sincs arról, hogy melyik bolygón lakik.

De valahogy mégsem az.

A Heti Válasszal mint sajtópiaci termékkel önmagában kevés vitatkoznivalónk lenne: lapjain jobbára nagyon hosszú, nagyon apró betűvel szedett és nagyon unalmas cikkek magyarázzák/sugallják mély beleérzéssel a különféle kormányzati intézkedések (elgondolások, tervek, elképzelések, hosszú távú koncepciók) sikerét (megalapozottságát, helyességét); és tény az is, hogy az inkább méla hanghordozású HV-ban nem dívik az a kardozós-partraszállós modor, mint a radikálisan, szókimondón kormánypárti Magyar Nemzetben vagy más, szélsőjobboldali orgánumokban. A Heti Válasz tényleg nem zavarna senkit, minket a legkevésbé, ha.

Ha e mögött az olvasásra alkalmatlan termék mögött nem állnának aránytalan, piacon kívüli előnyök: egy másfél milliárd állami forinttal és Stumpf István kancelláriaminiszter aláírásával létrehozott közalapítvány meg egy ingyenesen juttatott szerkesztőségi palota az Andrássy úton; egy csekk, amiből futja a fényes papírra, a magyar sajtóban szokatlanul magas szerzői és szerkesztői honoráriumokra, a 66 milliós reklámkampányra, az alacsony fogyasztói árra meg arra, hogy a lap egy példányán keletkező tiszta (tehát a terjesztési költségek levonásával számolt) árbevétel még az ugyanerre a példányra vetített nyomdaköltségeket se fedezze (forrás: Narancs-becslés), a bértömegről és a rezsiről már nem is beszélve. Ez az újság - függetlenül attól, hogy a következő hónapokban hány állami hivatal, közintézmény, laktanya, iskola, kormánypárti önkormányzat, közkönyvtár rendeli majd meg és javítja ezzel olvasottsági mutatóit, és hogy hány állami hirdető jelenik majd meg a lapjain; és függetlenül attól is, hogy alkalmazkodnak-e a lap munkatársai a kimondott vagy kimondatlan elvárásokhoz, vagy sem - már fogantatása okán, a puszta létével tagadása az egymással versengő eszmék, gondolatok, szellemi és mindenféle más fogyasztásra szánt áruk szabad piacának: annak az elvnek, amire tizenkét évvel ezelőtt a magyar demokráciát akartuk alapozni.

És e mellé kellenének még Toótnak a Magyar Narancs olvasói.

Önök.

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.