Teljesen érthető, hogy a főügyész nem akar találkozni az Európai Unió illetékeseivel

  • Haskó László
  • 2019. február 27.

Publicisztika

Mert baj van az ars poeticával.

Egy EU tagország főügyészét beszámolásra kérte az EU egyik igazságügyi főhatósága egy konkrét ügyben. Az ügy uniós pénzek törvénytelen felhasználása volt. A szabálytalanságot az EU csalás elleni hivatala fedezte fel és a főügyész vezette hazai hatóságokra bízta az igazságszolgáltatást. De a hazai hatóságok nem találtak szabálytalanságot.

Úgy gondolná az ember, hogy nincsen olyan ok, amiért vissza szabadna utasítani egy ilyen baráti beszélgetésre szóló meghívást. Normálisan nincs is, de az említett főügyész egy olyan ország legfőbb ügyésze, ahol az ügyészség feladata a kormányfő ellenségeinek üldözése, és a kormányfő rokonainak és barátainak megvédése mindentől. Azért van ott, ahol van. És addig van ott, amíg szót fogad.  Ez teljesen demokratikus dolognak számít abban az országban, mert teljesen pártfüggetlen. A minap is három hosszú évet kapott a kormányfő párttársa, képviselőtársa Voldemort Roland. Persze föllebbezett és nagyon bízhat benne, hogy azért a koszos 2-3 milliárdért végül nem kell majd tömlöcbe vonulnia. Föltéve, hogy visszafizeti az ideiglenesen magánál állomásoztatott pénzt, annak, akinek jár. És hogy kinek jár, az államtitok. Ezek után rossz az, aki rosszra gondol! Például arra, hogy a főügyész azért nem találtatott martalócaival krapulaxot abban az ügyben, amelyikben az uniós szervek találtak, mert nem volt szabad nekik találni nemhogy krapulaxot, de még fikarcot sem. Mert egyébként a fikarc is büntetendő. Abban az országban többen ülnek előzetesben most is, akikre fikarcot próbálnak rábizonyítani, ám fikarcnyit sem sikerül. De sebaj, akkor is be lehet kerülni a kaptárba, ha fikarcnyit se, csak izraelita kaszinó-építőkkel próbál találkozni a nyári Duna jege alatt. Viszont nincs baj, ha valaki euromilliókkal veszteget meg külországi miniszterelnököt és ezért Interpol körözés alatt áll. Külföldre nem mehet, de minek is, amikor szabadon szotyizhat bármelyik díszpáholyban, többek közt magával a főügyésszel…

Érthető, hogy a főügyész részéről semmi értelme találkozni olyan uniós jogászokkal, akiknek homlokegyenest ellenkező az ars poeticája. Kész röhej.

Fölmerülhet, hogy csak a látszat kedvéért nem kellene-e mégis.

De már a látszat sem számít. A kormánypárti szavazók akkor sem változtatnának pártot, ha kiderülne minden képviselőről, hogy anyját-apját kirabolta és megölte. Lenne rá magyarázat, ha egyáltalán kellene magyarázat. Ugyanis az ottani média-viszonyok közepette ezek az apróságok simán elhallgathatók. Néhány életben maradt független médium pampogására nyugodtan lehet fütyülni.

Az ügy különben is koholmány. Hogy minden önkormányzat, ha kellett, ha nem, új közvilágítást csináltatott, és valahogy mindegyik rosszabb lett a réginél. Akkor mi van? S miért mindenki ugyanazzal a céggel csináltatta? Miért? Miért? Hát nem a miniszterelnök veje a legjobb a szakmában? Na, ugye!

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.