Tisza már a Kossuth téren van, Horthyt még várjuk: itt tartunk a rendszerváltás után 30 évvel

  • Haskó László
  • 2019. április 7.

Publicisztika

És harcban állunk.

A leváltandó rendszer, a magántulajdon nélküli társadalmi berendezkedés, a konszolidálódott kádári időkben (a hetvenes évek végén, a nyolcvanasok elején) a magyar történelem legteljesebb „nemzeti egységét” (helyesebben csak nemzeti konszenzusát, nemzeti egyetértését) hozta létre.

Ez a konszenzus persze csak arra vonatkozott, hogy a szovjet megszállás körülményei között mi volt elérhető. Legtöbben úgy gondoltuk, ez a maximum.

De volt két – viszonylag kicsi – csoport az elégedetlenekből.

Az egyik visszafelé kereste a megoldást, a másik társaság pedig előre nézett. A magát később konzervatívnak definiáló mozgalom ideálja a „fejlett feudalizmus” huszadik század eleji magyar modellje volt.

Göncz Árpád köztársasági elnök és Antall József miniszterelnök az Országgyűlésben 1990-ben

Göncz Árpád köztársasági elnök és Antall József miniszterelnök az Országgyűlésben 1990-ben

Fotó: Fortepan

A másik csoportosulás szerint a magántulajdon nélküliség gazdasági gyengeséghez vezetett, behozhatatlan technikai hátrányt, növekvő mértékű eladósodást okozva a fejlett nyugattal szemben. A magántulajdon-alapú világ elviselhetővé tétele (a javak igazságosabb elosztása és „a szabadság” kiterjesztése) miatt a demokratikus köztársaság kialakítása volt a szabadság- és demokráciahívők célja.

A társadalom óriási többsége (beleértve akkori magamat is) mindössze anyagi bőségre és szellemi eleganciára vágyott. Mindkét csoport természetesen megígérte ezt az első szabad választásra igyekvőknek. A választáson

a konzervatív szavazók ízlése nyert.

A feudális borzalom iránti hamis nosztalgia erősebb volt a nyugatos elegancia iránti vágynál. Az ízlésünk azóta sem változott. Szóra sem érdemes intermezzók után trónra ültettük, és ott tartjuk Orbánt, a modern magyar történelem egyik legízléstelenebb politikai személyiségét.

S ő megteremtette a lehetetlennek véltet: visszavitte az országot oda, ahonnan csak 1944. március 19-hez, vagy 1945. április 4-hez vezet út. Ezt igazolja a Kossuth tér – bár még nem teljesen komplett, de jól kiolvasható – szimbolikája: Tisza már ott van, Horthyt még várjuk. És ez magyarázza a Várba költözési észvesztést is.

A művészet és a tudomány hivatalosan csöndre van intve. A gazdaság nagyobb része „királyi birtok” a többi hűbéreseké. És harcban állunk. Egyelőre talán csak szavakban. És ami késik, az – reméljük – nem rajta múlik.

A szerző sebész.

(Nyitókép 1.: Horthy Miklós kormányzó fogadja a frontról visszatérő katonákat 1941-ben; nyitókép 2.: a Szent István emlékév megnyitó ünnepsége a Parlament előtt, 1938. május 30-án. Fotó: Fortepan)

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.