Tisza már a Kossuth téren van, Horthyt még várjuk: itt tartunk a rendszerváltás után 30 évvel

  • Haskó László
  • 2019. április 7.

Publicisztika

És harcban állunk.

A leváltandó rendszer, a magántulajdon nélküli társadalmi berendezkedés, a konszolidálódott kádári időkben (a hetvenes évek végén, a nyolcvanasok elején) a magyar történelem legteljesebb „nemzeti egységét” (helyesebben csak nemzeti konszenzusát, nemzeti egyetértését) hozta létre.

Ez a konszenzus persze csak arra vonatkozott, hogy a szovjet megszállás körülményei között mi volt elérhető. Legtöbben úgy gondoltuk, ez a maximum.

De volt két – viszonylag kicsi – csoport az elégedetlenekből.

Az egyik visszafelé kereste a megoldást, a másik társaság pedig előre nézett. A magát később konzervatívnak definiáló mozgalom ideálja a „fejlett feudalizmus” huszadik század eleji magyar modellje volt.

Göncz Árpád köztársasági elnök és Antall József miniszterelnök az Országgyűlésben 1990-ben

Göncz Árpád köztársasági elnök és Antall József miniszterelnök az Országgyűlésben 1990-ben

Fotó: Fortepan

A másik csoportosulás szerint a magántulajdon nélküliség gazdasági gyengeséghez vezetett, behozhatatlan technikai hátrányt, növekvő mértékű eladósodást okozva a fejlett nyugattal szemben. A magántulajdon-alapú világ elviselhetővé tétele (a javak igazságosabb elosztása és „a szabadság” kiterjesztése) miatt a demokratikus köztársaság kialakítása volt a szabadság- és demokráciahívők célja.

A társadalom óriási többsége (beleértve akkori magamat is) mindössze anyagi bőségre és szellemi eleganciára vágyott. Mindkét csoport természetesen megígérte ezt az első szabad választásra igyekvőknek. A választáson

a konzervatív szavazók ízlése nyert.

A feudális borzalom iránti hamis nosztalgia erősebb volt a nyugatos elegancia iránti vágynál. Az ízlésünk azóta sem változott. Szóra sem érdemes intermezzók után trónra ültettük, és ott tartjuk Orbánt, a modern magyar történelem egyik legízléstelenebb politikai személyiségét.

S ő megteremtette a lehetetlennek véltet: visszavitte az országot oda, ahonnan csak 1944. március 19-hez, vagy 1945. április 4-hez vezet út. Ezt igazolja a Kossuth tér – bár még nem teljesen komplett, de jól kiolvasható – szimbolikája: Tisza már ott van, Horthyt még várjuk. És ez magyarázza a Várba költözési észvesztést is.

A művészet és a tudomány hivatalosan csöndre van intve. A gazdaság nagyobb része „királyi birtok” a többi hűbéreseké. És harcban állunk. Egyelőre talán csak szavakban. És ami késik, az – reméljük – nem rajta múlik.

A szerző sebész.

(Nyitókép 1.: Horthy Miklós kormányzó fogadja a frontról visszatérő katonákat 1941-ben; nyitókép 2.: a Szent István emlékév megnyitó ünnepsége a Parlament előtt, 1938. május 30-án. Fotó: Fortepan)

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást” – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor.