A szerk.
Húsvét van, nyüzsög az Egyház, mondhatni.
Kezdjük azzal, hogy elkészült a magyar katolikus egyház választási körlevele, amiből a választópolgár megtudhatja, hogy kire illik szavazni, illetve mire, mert a püspökök visszafogott körlevelezők, nem az, hogy élből megírják, mi van, kinek ikszeljél, ha nem akarod, hogy feldugjanak neked egy pásztorbotot.
Azt mondja a körlevél, hogy ha jót akarsz, ne elégedjél meg azzal, hogy olyan pártra szavazol, amelyik nemcsak hogy elszántan védi a teljes életet, biztosítja a többgyermekes családok megélhetését, segíti a hitre és erkölcsre nevelést, megbecsüli a magyar kultúra értékeit, mert ez így önmagában smafu, ezt idáig mindenki tudja, meg különben is ritka az olyan párt, amelyik a részleges élet mellett száll síkra, meg nyíltan ki is mondja, hogy a legszívesebben pufajkásokat küldene a magzatokra. Szóval ezekkel a tanácsokkal a szavazó nem sokra megy, áll, mint mondani szokás, ahol a part szakad, néz hülyén, pedig amúgy nem szokott.
Hanem, teszi hozzá a körlevél, mindezek mellett még az is fontos, hogy a pártnak, amire szavazol, macskajancsi, legyen esélye, de reális legyen ám az az esély, nem olyan, mint amilyen neked van odahaza, barom, az asszonynál, hanem "az első választási fordulóban próbáljuk megtalálni azt az egyéni képviselőt, akit leginkább alkalmasnak tartunk, és akinek van esélye a bejutásra".
És olyan kis vicces narancsszínű pötty van neki a feje helyén, onnan lehet felismerni. Ilyen párt, amit az egyház körlevele a nyakunkba akar sózni, kettő van, a Fidesz és az FKgP; a kisebbek, az MDF, a K-, valamint az MDNP leszerepeltek, ausz, nyista. Legyen tehát Fidesz-FKgP-koalíció, javasolják a püspökök, akik a kommunisták Állami Egyházügyi Hivatalát megirigyelve valamiféle Egyházi Államügyi Hivatal felállításával próbálkoznak, úgy látszik.
Holott nem ez volna a dolguk, az egyháznak örök szellemi-lelki értékek hirdetése a dolga, nem az aktuálpolitizálás, arra még a dominikánusok, sőt a jezsuiták is ráfaragtak, pedig azok még értettek valamihez.
A II. Vatikáni Zsinat szavazási receptje, amiből a körlevél idézni vél, mindössze arról szól, hogy a választásokon részt venni erkölcsi kötelessége a hívőnek. Pártot csak a magyar pásztorok neveznek meg, még azok is csak úgy, hogy nem nevezik meg az illetőt, kikacsintanak inkább a saját soraik közül. Ha a Megváltó is így járt volna el annak idején, keresztre feszítés helyett megúszta volna pénzbírsággal. Lehet, mindnyájunknak így lett volna jobb.
