Ha Pokol elnöki főtanácsadó és az FKgP törvényjavaslata után felálló parlamenti médiaelemző központ, az állami sajtófejlesztési alap és a közvélemény-kutató bizottság csak úgy lesznek, lógnak bele a nagyvilágba, és nem jelentgetnek fel rendszeresen szerkesztőségeket, újságírókat és közvélemény-kutatókat, akkor semmit sem csináltak. Ha jól lehet érteni, mit is akarnak, akkor arról lenne szó, hogy pénzek újra fel- és elosztásával - mert egyes lapoknak több van, mint másoknak -, valamint a közvélemény-kutatások ellenőrzésével azt kéne elérni, hogy az a párt is népszerű és befolyásos legyen, amelyik egyébként nem.
Nagyszerű.
Remek ötlet, hisz a médiatörvény - és végrehajtása során a nagyszerű ORTT is - bebizonyította már, hogy a magyar nép különös kegyetlenséggel követ el bármit a médiával. Nem is szabad egyedül hagyni őket. Mert ha a magyar nép - pusztán önvédelemből - nem ugrik a média torkának, akkor a média képes és megvezeti a gyanútlant, gyere, kis magyarom, formáljam a közvéleményed, megmondom, ki a legnépszerűbb.
Készülne, mondjuk, egy táblázat, hogy az áprilisi plenáris üléseken a kisgazdáké a legnagyobb frakció, melegít az MDNP. Vagy heti bontásban váltanák egymást, de akár délelőttre és délutánra is megjelenne egy külön népszerűségi mutató; a tévé az időjárás-előrejelzés után mondaná be, "holnap a reggeli órákban az ország északi részében csapadék várható és tarol a Munkáspárt".
Ugyanakkor a kezdeményezés semmit sem ér, ha megmarad a jelentésírás, tényállásrögzítés szintjén. A valóságot formálni kell, elvtársak: ha már az egyensúlyteremtés jegyében újraosztanak, akkor normális lenne, ha a káderállomány összetételébe is beleszólnának, megbízható, akkurátus szerkesztők kinevezését véleményeznék, erre a helyre szerkesztőségi cikket írnának.
Elmondanák, hogy baromságokról mit gondoljunk.
