Új utakon

Publicisztika

A Fidesz hétfőn bejelentett és kedden az Országos Választási Bizottságnak (OVB) már be is terjesztett népszavazási kezdeményezése egyrészt a korábbi taktika kudarcának beismerése, másrészt az eddigi stratégia folytatása új és ezúttal jobbnak tűnő eszközökkel.

Orbán miniszterelnöki bukása óta a Fidesz politizálásában mind egyértelműbb az a trend, miszerint a köztársaság azon intézménye, amit nem Orbán Viktor vezet, voltaképpen nem létezik, s hogy ez az állapot csupán a történelem átmeneti üzemzavara. A sajtó - köztük a mi lapunk is - ezerszer elemezte az elmúlt négy évben azt, hogy a legnagyobb ellenzéki párt elnöke miképp vonta ki magát az szocialista-liberális többségű Országgyűlés teréből.

A mostani népszavazási akció első ránézésre a "demokrácia keretei között" tartja vagy oda kormányozza vissza a Fidesz (és a "magyar emberek") Gyurcsány- és kormányellenes fellépését. Ez így van. Ám egyszersmind változatlanul az Országgyűlésen kívül is hagyja - ha tetszik, félúton az Országház és az utca között. A referendum ugyanis annak az eddig senki által nem megkérdőjelezett demokratikus szokásjognak a felülírását célozza, miszerint a választásokon nyertes kormánynak - ha a parlamenti többséget mindvégig biztosítani képes a maga számára - négy éve van arra, hogy teljesítményével meggyőzze a választókat az alkalmasságáról. S ha ez sikerül, maradhat, ha nem, a következő országgyűlési voksoláson a másik fél kapja meg a felhatalmazást.

A feltenni szándékozott hét kérdés - a tandíjról és a vizitdíjról, a patikán kívüli gyógyszerárusításról, a földvásárlás jogáról, a kórházak állami és önkormányzati tulajdonban maradásáról, a nyugdíjasok munkavállalásáról, a költségvetési hiányért vállalandó kormányzati felelősségről - között van néhány olyan, amely nem lényegi probléma. Például ha nem lehet a benzinkútnál lázhúzó kúpot venni, attól még a szabad patikaalapítás minden további nélkül keresztülvihető - márpedig a verseny szempontjából ez utóbbi a kardinális lépés, nem véletlen, hogy a gyógyszerészkamarának igazából ez fáj. Van olyan kérdés, amely, ha győzne az igen, az adott terület reformját megnehezítené, ám magát a struktúraváltást nem lehetetlenítené el. Ilyen lenne a képzési hozzájárulás és a vizitdíj kilövése; az oktatás és az egészségügy ily módon évi több tízmilliárdos forrástól esne el. (Amit a költségvetésből kellene pótolni. Mindannyiunk pénzéből - azokéból is, akik és akiknek a gyerekei nem tanulnak, vagy ritkán járnak orvoshoz.)

A Fidesz számára azonban a kezdeményezés gyors haszonnal kecsegtet. A kérdések olvastán ugyanis nem állítható azonnal, hogy a régi, pazarló struktúrát a Fidesz változatlanul hagyná (pedig részben, bizony, úgy hagyná). A beterjesztett témák látványosan kommunikálhatók: lám, az ellenzék védi a nyugdíjasok és a fiatalok pénztárcáját, a magyar emberek magyar földjét! Ráadásul a párt arra is ügyelt, hogy kérdései ne ütközzenek az alkotmányos tilalomba. Hiszen legalábbis kétesélyes, hogy az alkotmánybírósági kontrollon fennakadnának-e az OVB-nek átadott megfogalmazások. A tandíjnak vagy a vizitdíjnak ugyan áttételesen van köze a költségvetéshez, és mindkettő része a kormányprogramnak is (a büdzséről és a kormány programjáról nem tartható népszavazás), de egyik sem olyan direkt tényező, ami miatt mondjuk az államháztartás összeomolna. Viszont ha egy referendum kilőné az említett díjakat, kétségtelenül módosítani kellene a költségvetési előirányzatot, és a kormányprogram végrehajtását - leegyszerűsítve ezek azok az érvek, amik e kérdések OVB-hitelesítése mellett vagy ellen szólnak. Valószínűleg más a helyzet a föld esetében: ennek a bolygatása érvényes nemzetközi szerződésbe - az Európai Unióval kötött megállapodásba - ütközik, éppen ezért elvetendő. A "kórház-privatizáció" megtiltása pedig 2004. december 5-én az eredménytelenség miatt egyszer már zátonyra futott - ám a jelenlegi szabályozás lehetővé teszi, hogy ugyanabban a témában újra referendumot kezdeményezzenek.

A Fidesz stratégiájának lényege - egyszerű, jól befogadható témák "tárgyalása" nagy csinnadrattával az Országgyűlésen kívül - tehát mit sem változott. A referendumdüh logikája hasonló az idei választások előtti "Nemzeti Konzultációhoz", amikor "3,2 millió magyar embert" hallgattak meg arról, hogy mi legyen a Fidesz kormányprogramja, és aztán az is lett! De nem áll távol az elmúlt évek megannyi fideszes népszavazási kezdeményezésének, s aláírás-gyűjtési felbuzdulásának fő motivációjától sem: ha a párt pillanatnyi érdekeinek az felel meg, hogy népmozgalmat hirdessen, akkor legott megteszi. (Tényleg: mi lett az 1997-es földreferendummal? Hát az olimpiával? És a megszorítások elleni, egymilliósra tervezett gyűjtéssel? Vagy az Igen, Magyarország chartával?)

Ugyanakkor a hétfői Orbán-bejelentés nyilvánvaló visszalépés az ultimátumos, tüntetéses politizálástól. A gondosan kiszivárogtatott hírek szerint a Fidesz persze semmi mást nem akart elérni emlékezetes ultimátumával, mint hogy a népszerűségét elvesztett Gyurcsányt "véglegesen" pártjához kösse, a kormányfő pedig magával rántsa a mélybe az MSZP-t. Ám ez leginkább utólagos önigazolásnak tűnik. Valóban, a Fidesz nagy erőket fektet a miniszterelnök elkoptatásába. Valóban, Orbánék az önkormányzati választásokon jelentős pozíciókat akartak szerezni, hogy erősebb hangon jelenthessék be igényüket a hatalom- s az ezzel járó forrásmegosztásra. Csakhogy miután e számításuk bejött, nem tudtak leállni: október 1. után türelmetlenségükben újra belesétáltak a "mindent vagy semmit" csapdájába. Az orbáni ultimátum lejártát követő fideszes kormánybuktató nagygyűlések azonban - a milliós érdeklődés hiányában - nem váltották be e reményeket. Mind mókásabb lett, hogy rendre 4-5000 ember előtt szónokoltak arról, egy egész ország áll mögöttük. Maga Orbán sem tudott 40-50 ezernél több embert megmozgatni; október 23-án sem azt láttuk, hogy a tömeg az Astoriától a Keleti pályaudvarig ért volna. Nincs mit szépíteni: Orbán hónapokig húzódó kardozós-partraszállós próbálkozása megbukott. Az utcai kormány- vagy kormányfőbuktatás nem jött össze: a koalíció összezárt. A választási adatokból pedig az is világos, hogy a kormányoldal komoly vereséget szenvedett ugyan, de nem roppant meg; és csak rajta múlik, hogy vissza tud-e kapaszkodni.

A Fidesznek tehát kiutat és hatékonyabb eszközöket kellett találni. Ha az "erkölcsi válság" szajkózásával nem tudták elérni a szocialista frakció és párt megosztását, ez talán sikerülhet a tandíj vagy a vizitdíj, e két eminensen "szociális kérdés" masszírozásával. (Láttunk már ilyet: a Bokros-csomag idején néhány MSZP-képviselő baloldali érzelmeire hivatkozva nyíltan szembeszállt a kormánnyal; igaz, a koalíció kétharmados többsége miatt ez nem osztott és nem szorzott akkor.) A népszavazási kérdések nem buta, ám végső soron átlátszóan ügyeskedő, s a rövid távú politikai haszonszerzésre koncentráló fölvetések. A kormánynak mégis nagy lehetőséget teremtenek arra, hogy végre arról beszélhessen, amiről hónapok óta akar, de amiről - nem kis részben saját hibájából - hónapok óta képtelen szólni: az állam, az ország elkerülhetetlen átalakításáról. Főleg, hogy neki van miről értekeznie.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.