Már az egész országot (na jó, csak a felét) lázban tartja a kérdés: igaz-e, hogy M. Giorgio Richárdot, a gimnasztikai gyakorlatokban (karlendítés) is jártas zászlóégetőt drogos cukorkával etették meg?
Ha a bíróság beveszi ezt a maszlagot, úgy hamarosan számíthatunk arra, hogy nyilvános deliráláson kapott politikusaink orvul szájukba, ételükbe, nyelvük alá csempészett pirulákkal magyarázzák verbális, esetleg fizikai ámokfutásaikat (tetszenek emlékezni: úristen, valaki beleszart a nadrágomba!). Nem is lehet itt majd elítélni senkit (mellesleg zászlóégetésért amúgy sem kell), de még megszólni sem, hiszen csak annyi történt, hogy a négyéves szintre regresszált Lacika talált valami ziziszerűt az óvoda udvarán, és azt megosztotta pajtásaival, azután jött a tudatszűkülés, a két-három szintnyi tudati/mentális visszaesés és végül a játék mackó kibelezése. Megdöbbentő módon lassan már ez is valószerű hipotézisnek tűnik országunkban, melynek t. jobboldali (s némely baloldali) politikusai és ún. véleményformálói immár a sárga földig (a kiscsoportos szint alá) regresszálták magukat.
A dolog azonban messzebbre vezet, hisz azon, hogy az ORTT fideszes és emdéefes tagja a Tilos Rádió elítélésekor úgy viselkedett, ahogy, őszintén szólva nem kell meglepődni. Az viszont kissé váratlan, hogy a Szalay Annamária, a Fidesz tehetséges, fiatal médiapolitikusa által reprezentált ideológiai-politikai-cenzurisztikai kontinuum - amely vélhetően a párt legfelsőbb körében kezdődik - Újhelyi Istvánban, az MSZP tehetséges, fiatal médiapolitikusában végződik. Szalai kategorikus imperativusa (betiltani!) Újhelyi megfogalmazásában ("szigorú, de érthető és elfogadható, precedensértékű ítélet született") nyert szubtilis, mindenre kiterjedő magyarázatot.
A Tilost ennek megfelelően - a lapunk beloldalain részletesen ismertetett módon - az ORTT szocialista tagjai a jobboldaliakkal együtt taszigálták az ellehetetlenülés szélére. Hogy a szavazás döntő pillanata előtt Hajdu Istvánnak és Ladvánszky Györgynek is valaki (M. Dzsordzsó? Ú. Sztefáno?) fehér pirulát adott volna, az biztos csak akkor derül majd ki, amikor a bíróság a hatályos magyar törvényeknek megfelelően megsemmisíti az ORTT határozatát. Ezt mi készségesen el is fogjuk hinni, hisz ellenkező esetben a következőket kellene gondolnunk Hajduról és Ladvánszkyról.
Annyira, de annyira ostobák, hogy nem tűnt fel nekik: a Tilos betiltásáért indított kampány ötlete egyetlen, jól beazonosítható, a monomániás paranoid pszichózis tüneteit mutató elméből pattant ki, s a célja nem is annyira a rádió elhallgattatása volt, mint a köztársaság egyes demokratikus intézményeinek a revolverezése. Azt sem értették meg, hogy a rádió azért lett az első célpont, mert gyenge, mert civilek csinálják, mert nincs pénze, mert nem áll mögötte - a törvényen meg a hallgatóin kívül - senki: de ha a Tilost sikerül iy módon (egyes polgári körök által szervezett antiszemita ízű utcai tüntetéssel) megsemmisíteni, akkor a határ a csillagos ég: nincs biztonságban senki. Végül és legfőképpen pedig annak a belátása haladta meg képességeiket, hogy a munkaköri leírásukban nem szerepel koncepciós eljárások lefolytatása.
Annyira, de annyira gyávák, hogy lásd mint fent. A jelenlegi ORTT-kuratórium mandátuma rövidesen lejár: a két MSZP-delegált fejében talán saját újraválasztásuk ködlött fel, s az ellenzéki hörgés, ami akkor várható, ha most nem fekszenek alá a jó kedélyű jobboldali kezdeményezésnek. Lehet, csak a nemzeti közép politikáját értelmezték olyan kiterjesztően, hogy abba még egy szélsőjobboldali hecckampány célkitűzései is belefértek. Ladvánszky György mindenesetre a lapunknak adott nyilatkozat helyett végül a leleményes eltűnést választotta, s így sajnos nem tudhattuk meg azt sem, hogy vajon saját jogon sikerült-e kiérlelni álláspontját, avagy előtte tanácskozott valakivel az őt delegáló pártból.
Pedig nem ártana tudni. Leszóltak-e Hajdunak és Ladvánszkynak? Ha igen, kik? És mikor rúgják ki őket? Ha nem, mikor rúgják ki Hajdut és Ladvánszkyt? Az olyan mondatok, hogy az MSZP kinyírja a Tilost, vagy hogy az MSZP behajol a szélsőjobbnak, elég szarul hangzanak ugyan, de legalább van alanyuk, és azt a képzetet keltik, illetve azt a feltételezést tartalmazzák, hogy a mondott párt még létezik.
Amiben mindezek után annyira fene biztosak azért nem lehetünk.
