Valaki beletett a nadrágomba

Publicisztika

Már az egész országot (na jó, csak a felét) lázban tartja a kérdés: igaz-e, hogy M. Giorgio Richárdot, a gimnasztikai gyakorlatokban (karlendítés) is jártas zászlóégetőt drogos cukorkával etették meg?

Már az egész országot (na jó, csak a felét) lázban tartja a kérdés: igaz-e, hogy M. Giorgio Richárdot, a gimnasztikai gyakorlatokban (karlendítés) is jártas zászlóégetőt drogos cukorkával etették meg?

Ha a bíróság beveszi ezt a maszlagot, úgy hamarosan számíthatunk arra, hogy nyilvános deliráláson kapott politikusaink orvul szájukba, ételükbe, nyelvük alá csempészett pirulákkal magyarázzák verbális, esetleg fizikai ámokfutásaikat (tetszenek emlékezni: úristen, valaki beleszart a nadrágomba!). Nem is lehet itt majd elítélni senkit (mellesleg zászlóégetésért amúgy sem kell), de még megszólni sem, hiszen csak annyi történt, hogy a négyéves szintre regresszált Lacika talált valami ziziszerűt az óvoda udvarán, és azt megosztotta pajtásaival, azután jött a tudatszűkülés, a két-három szintnyi tudati/mentális visszaesés és végül a játék mackó kibelezése. Megdöbbentő módon lassan már ez is valószerű hipotézisnek tűnik országunkban, melynek t. jobboldali (s némely baloldali) politikusai és ún. véleményformálói immár a sárga földig (a kiscsoportos szint alá) regresszálták magukat.

A dolog azonban messzebbre vezet, hisz azon, hogy az ORTT fideszes és emdéefes tagja a Tilos Rádió elítélésekor úgy viselkedett, ahogy, őszintén szólva nem kell meglepődni. Az viszont kissé váratlan, hogy a Szalay Annamária, a Fidesz tehetséges, fiatal médiapolitikusa által reprezentált ideológiai-politikai-cenzurisztikai kontinuum - amely vélhetően a párt legfelsőbb körében kezdődik - Újhelyi Istvánban, az MSZP tehetséges, fiatal médiapolitikusában végződik. Szalai kategorikus imperativusa (betiltani!) Újhelyi megfogalmazásában ("szigorú, de érthető és elfogadható, precedensértékű ítélet született") nyert szubtilis, mindenre kiterjedő magyarázatot.

A Tilost ennek megfelelően - a lapunk beloldalain részletesen ismertetett módon - az ORTT szocialista tagjai a jobboldaliakkal együtt taszigálták az ellehetetlenülés szélére. Hogy a szavazás döntő pillanata előtt Hajdu Istvánnak és Ladvánszky Györgynek is valaki (M. Dzsordzsó? Ú. Sztefáno?) fehér pirulát adott volna, az biztos csak akkor derül majd ki, amikor a bíróság a hatályos magyar törvényeknek megfelelően megsemmisíti az ORTT határozatát. Ezt mi készségesen el is fogjuk hinni, hisz ellenkező esetben a következőket kellene gondolnunk Hajduról és Ladvánszkyról.

Annyira, de annyira ostobák, hogy nem tűnt fel nekik: a Tilos betiltásáért indított kampány ötlete egyetlen, jól beazonosítható, a monomániás paranoid pszichózis tüneteit mutató elméből pattant ki, s a célja nem is annyira a rádió elhallgattatása volt, mint a köztársaság egyes demokratikus intézményeinek a revolverezése. Azt sem értették meg, hogy a rádió azért lett az első célpont, mert gyenge, mert civilek csinálják, mert nincs pénze, mert nem áll mögötte - a törvényen meg a hallgatóin kívül - senki: de ha a Tilost sikerül iy módon (egyes polgári körök által szervezett antiszemita ízű utcai tüntetéssel) megsemmisíteni, akkor a határ a csillagos ég: nincs biztonságban senki. Végül és legfőképpen pedig annak a belátása haladta meg képességeiket, hogy a munkaköri leírásukban nem szerepel koncepciós eljárások lefolytatása.

Annyira, de annyira gyávák, hogy lásd mint fent. A jelenlegi ORTT-kuratórium mandátuma rövidesen lejár: a két MSZP-delegált fejében talán saját újraválasztásuk ködlött fel, s az ellenzéki hörgés, ami akkor várható, ha most nem fekszenek alá a jó kedélyű jobboldali kezdeményezésnek. Lehet, csak a nemzeti közép politikáját értelmezték olyan kiterjesztően, hogy abba még egy szélsőjobboldali hecckampány célkitűzései is belefértek. Ladvánszky György mindenesetre a lapunknak adott nyilatkozat helyett végül a leleményes eltűnést választotta, s így sajnos nem tudhattuk meg azt sem, hogy vajon saját jogon sikerült-e kiérlelni álláspontját, avagy előtte tanácskozott valakivel az őt delegáló pártból.

Pedig nem ártana tudni. Leszóltak-e Hajdunak és Ladvánszkynak? Ha igen, kik? És mikor rúgják ki őket? Ha nem, mikor rúgják ki Hajdut és Ladvánszkyt? Az olyan mondatok, hogy az MSZP kinyírja a Tilost, vagy hogy az MSZP behajol a szélsőjobbnak, elég szarul hangzanak ugyan, de legalább van alanyuk, és azt a képzetet keltik, illetve azt a feltételezést tartalmazzák, hogy a mondott párt még létezik.

Amiben mindezek után annyira fene biztosak azért nem lehetünk.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."