Rövid kiegészítő hozzászólásunkban a fenti cikkben leejtett fonalat ragadnánk ismét magunkhoz.
A Magyar Szocialista Párt nyilvánosságra hozta, kik állnak európai parlamenti választási listájának élén: Horn Gyula, Kovács László és Lévai Katalin.
A névsor összeállítását állítólag hosszú és borzalmas vita előzte meg.
Lehet, hogy még kellett volna gondolkodni.
Horn és Kovács azon nyomban bejelentették, hogy eszük ágában sincs Strasbourgban baszni a rezet, ők csak "húzónevek". 'k csak húzzák a listát. Ez annyira körmönfont magyarázat, hogy nem is lehet érteni. Ha Horn és Kovács európai parlamenti képviselő akar lenni, akkor vezessék ők a listát, miért is ne. Végső soron mind a két illető érdemei az európai csatlakozás előmozdításában dúsak, a pénz nem rossz, az uniós politizálás ideális levezető mozgás egy hosszú, fordulatos pályafutás végén.
De ha nem akarnak kimenni, akkor ne vezessenek listát. Akkor vezesse az, aki Strasbourgban akar európai parlamenti képviselő lenni. A kampányban beszámolhatna arról is, hogy miért akar az lenni, mit csinál majd, ha megválasztják, mit gondol az unióról, a francia-német tengelyről, Európa föderalizálódásáról, milyen javaslatokat kíván majd képviselőként előterjeszteni ésatöbbi. Horn meg Kovács húzzák a listát csak úgy, kívülről. A harmadik jelölt, Lévai Katalin leginkább azért csíphette el a bronzérmet, mert így tud tőle a legfájdalommentesebb módon megszabadulni a kormány. Lévai azt kapja büntetésként, ami másnak jutalom lenne: miniszternek ugyan frankón alkalmatlan, de az unióban majd biztos beválik.
A szocialista pártban egy fikarcnyi kreativitás, fantázia, invenció sem mozdult meg a lista összeállításakor: ha kerítenek egy tucat, akár tök ismeretlen, de ambiciózus fiatalt, még avval is jobban járnak, mint a kamuzással. Ehelyett a szokásos módon, különféle belbokszok és intrikák és fúrások és ellenfúrások útján lett elintézve ez is. Aki kimegy, az nem lesz itt, és ez főként Kovács esetében bír jelentőséggel, aki persze tudja ezt, ezért úgy megy, mint aki jön, és közben a miniszterelnök is használtautó-telepnek nézi a pártot, ahol gond nélkül átveszik hengerfejes járgányát, amitől persze még jobban felmegy a pártban a pumpa, és nincs egy ember sem, aki felállna, és azt mondaná, hogy emberek, álljunk meg, mert a végén jön a csősz, és elzavar minket a halálba.
