Az LB az állampolgársági kérdés kezdeményezõje, a Magyarok Világszövetsége (MVSZ), valamint egy magánszemély beadványára döntött így: a végeredményt kifogásolók szerint összesen 1154 szavazókörben a szavazatszámlálók nem válaszként könyvelték el az igen mellé tett ikszeket és kereszte-ket a könnyített honosításra vonatkozó részben. A bírósági verdikt gyakorlati értelmezése az OVB-re hárult: és a bizottság, nagyon helyesen, valamenynyi érintett helyen elrendelte a szavazatok újraszámolását.
Az MVSZ "ukrajnai méretû csalásokról" harsogott, de a csendestárs Fideszben is felébredtek a 2002-es ösztönök ("csalnak a komcsik!"), és egy gyorsközleményben a demokráciát kezdte félteni, de nagyon. Persze nem a világszövetségtõl, hanem a választások tisztaságát úgymond szavatolni képtelen kormánytól. Aztán újraszámoltak a biztosok (közöttük számos fideszes és MVSZ-es delegált, csakúgy, mint Mikulás elõestéjén) és kiderült az, amivel minden épeszû ember tisztában van: a magyar választási szisztémába épített többszörös kontroll okán egyszerûen nem lehet csalni. Több mint 900 szavazókörben hajszálra a decemberi 5-ihez hasonló eredmény jött ki, körülbelül 200 helyen minimális, néhány szavazatnyi eltérés mutatkozott, és csak egyetlen esetben, egy mátészalkai körben fordult elõ jelentõs, 63 voksnyi különbség. Országos szinten tízezredekben mérhetõ az elsõ és az újabb végeredmény közötti eltérés.
Több szót erre nem is érdemes vesztegetni. Sokkal érdekesebb az ügy jogi vonatkozása: többfelõl - legfelsõbb bírósági elnöktõl, bal- és jobboldalról - elhangzott ugyanis, hogy a választási törvény bizonyos elemeit ésszerûsíteni kellene. Például azt, amelyik a népszavazások jogorvoslatára vonatkozik. A referendumoknál a panaszok kivizsgálását ugyanúgy 24 órán belül kell elvégezni, mint az országos választásokon. Ám míg utóbbi esetben a 11 000-nél is több szavazókör 176 választókerületben oszlik el, népszavazáskor egyetlen szavazókör az egész ország. Vagyis tömeges kifogás esetén a jogorvoslati mechanizmus egészen egyszerûen bedugulhat, ahogyan Lomnici Zoltán LB-elnök fogalmazott. Márpedig minden panaszt ki kell vizsgálni, különben "kiürül a jogorvoslat alkotmányban is rögzített jogintézménye". A helyzet valóban abszurd, amin változtatni kell.
De ez csak a dolog egyik, ráadásul könnyebbik része. Semmiféle törvényi garancia, mégoly világos jogi formula sem véd ugyanis a gátlástalanság, a politikai kalandorság ellen. Ahogyan a közúti közlekedés is alapvetõen a bizalmi elvre épül (vagyis azt feltételezem mindenkirõl, hogy betartja a szabályokat), a jogalkotásnak sem lehet más a fundamentuma, mint az emberi rációba és tisztességbe vetett hit. Amikor mondjuk a rendszerváltás hajnalán törvénybe foglalták, hogy az Országgyûlés hetente ülésezik, nyilván senkinek nem jutott eszébe, hogy egy évtized múlva nyikhaj szélhámosok mindennek és mindenkinek (de leginkább a normalitásnak) fityiszt mutatva kijelentik: a hetente az voltaképpen háromhetente. Ezeket meg a Patrubány-féléket soha semmiféle jogszály nem fogja meggyõzni semmirõl, hiszen a józan belátás világán túl mozognak. És nem csupán néhány holdkórosról van szó, hanem egy, a politikai jobboldal jelentékeny részét egyre inkább eluraló mentalitásról. A közösségnek azonban védenie kell ennek az intézménynek a méltóságát és õriznie a belé vetett bizalmát.
