Verebes István alakítja a Budapesti Operettszínház Cigányszerelem című darabjában a vajdát. Ez tán még nem is olyan nagy baj, ki-ki megítélheti a saját ízlése szerint. Ám a Blikk beszámolója szerint Verebes István találkozott Kállai Csaba „cigányvajdával”. A széles olvasóközönség megismerhette Kállaitól a „vajda” hatáskörét, az állítása szerint kizárólag általa gyakorolható kitagadást, és szó volt roma és magyar vonatkozású szerelmekről is. A színész tehát nem volt rest a tökéletes szerepazonosulás kedvéért egyenesen Kállai Csabához rohanni tanácsért, mikor arról volt szó, hogyan legyünk igazi cigányok, és még igazibb „vajdák”. Verebes jól ismert közszereplőként tett látogatása több kérdést is felvet.
Fotó: Zih Zsolt / MTI
Mielőtt ezekre sort kerítenénk, nézzük Kállait, aki 2006 óta alakítja a cigányvajda szerepét, bár kétségkívül nem viszi túlzásba, minden évben körbeszóratja valamelyik tornaterem padlózatát rózsával, végigvonul rajta, aztán megint eltűnik egy évre. A jelenség üzenete mégis nyugtalanító. Sokan máris az ő gondolatmenetét továbbvíve a magyar jogrendtől elkülönülő cigánybíróságról beszélnek, illetve arról, hogy egy országon belüli országot kéne adni a cigányoknak.
Ha Verebes akárcsak a google-ba beírta volna a cigányvajda kifejezést, rá kellett volna jönnie, hogy vajdák már sok száz évvel ezelőtt sem léteztek, az önjelölt „vajdák” viszont – az írástudó értelmiség körében is tapasztalható óriási információdeficit okán – kiválóan alkalmasak arra, hogy életben tartsák a romantikus cigány eszményképét. A vajda a 16. században voivoda ciganorum néven azt a nemest jelölte, aki a cigányok adóját szedte be. A 17–18. században ez a tisztség a cigányokra ruházódott át, jócskán átértelmezett formában, és ez előrevetítette a később kialakult és máig fennmaradó vajdafogalmat, amely a cigányok többség által kinevezett besúgóját, jelentőjét hívja így. (Erről korábban már írtam máshol.)
Kállai szerint tehát a „vajda” ki is dobhatja a közösségből azt, aki neki nem tetsző döntést hoz a saját életéről. Például, ha az illető arra vetemedik, hogy a kisfőnöknek nem tetsző emberrel házasodik össze. Nem kétlem, hogy sokaknak lehet vágya egyként és megdönthetetlenül uralkodni egy-egy népcsoport fölött. A 21. században viszont ez teljesen abszurd ötlet.
A sztereotip szemlélet a cigányt mint olyat egységesnek tekinti. Persze miért is ne? Így könnyebb mindenkinek. Mert aki esetleg nem tartozik ehhez a népcsoporthoz, nem kell különösebben megerőltetnie magát, megismerhet mindenkit egyszerre. Mindig tudhatja, mi az a meglepő öt vagy tíz tulajdonság, amire minden egyes velük való találkozáskor számíthat.
A Blikk cikke a „roma fiú” és a „magyar lány” kifejezést adja a színész szájába. Mindegy, ki mondta ezeket. A dolog azt jelenti, hogy sikerült megfeledkezni – vagy tudomást sem venni – arról az aprócska tényről, hogy a cigányok magyarok. S van egy, ha úgy tetszik, plusz identitásuk, amelyet minden egyes cigány ember különbözőképpen él meg. Mindent összevetve, a Verebeshez hasonló celebek ilyen jellegű akciói jóval károsabbak, mint mondjuk a Jobbik bármely megnyilvánulása. Egész egyszerűen azért, mert a kevésbé tájékozott emberek előtt jóval nagyobb a hitelük, vagyis sokan jobban hisznek Verebesnek, mint a szélsőséges közszereplőknek.
A szerző emberi jogi aktivista
