VÉRNARANCS: Pedig ez meló (Narancs-illusztrációk a Stúdió Galériában)

  • Németh Gábor
  • 2000. november 30.

Publicisztika

Vajon mi üt nagyobbat? A tégla vagy a képe? Révai azt mondja, és ezen itt és most a nagylexikont értem, az illusztráció tulajdonképen, így mondja, egy pével, "tulajdonképen értelmezés, magyarázás; újabban a könyveknek díszítése, a szövegnek értelmezése képekkel. Illusztrált könyv vagy folyóirat az, melynek szövegébe fametszetű, cinkmaratású, vagy egyéb módon előállított dúcok segélyével képek vannak nyomva. A legtöbb festő szívesen foglalkozott illusztrációval is, így nálunk" Tooth Gábor Andor, Déri Miklós, Sióréti Gábor, Pohárnok Gergely, Huszti István, Németh Dániel, Szily Sarolta, Lukács Dávid.
Vajon mi üt nagyobbat? A tégla vagy a képe? Révai azt mondja, és ezen itt és most a nagylexikont értem, az illusztráció tulajdonképen, így mondja, egy pével, "tulajdonképen értelmezés, magyarázás; újabban a könyveknek díszítése, a szövegnek értelmezése képekkel. Illusztrált könyv vagy folyóirat az, melynek szövegébe fametszetű, cinkmaratású, vagy egyéb módon előállított dúcok segélyével képek vannak nyomva. A legtöbb festő szívesen foglalkozott illusztrációval is, így nálunk" Tooth Gábor Andor, Déri Miklós, Sióréti Gábor, Pohárnok Gergely, Huszti István, Németh Dániel, Szily Sarolta, Lukács Dávid.

"Illusztrál, (a latin illustroból) valamit világossá, érthetőbbé tesz."

Egyéb módon előállított dúcok segélyével, ez azért nem rossz.

Életkém, nem vagy te fotós valahol?

Láttál már akasztott téglát?

Téglának lenni amúgy nem különösebben erkölcsös foglalkozás.

Illetve a hogyan válhat erkölcsi diskurzus alapjává.

A sajtófotó esztétikáját ugyanis egyszerű összefoglalni. Az a jobb fotós, aki hamarabb van közelebb a szörnyűbbhöz. World Press Photo. Néprajzi Múzeum, nemcsak én fordulok ki, a belem is.

Valamiért itt nem ez van. Feltűnően lebegnek a képek, nem pont a madzagtól.

Pedig ez meló.

Melózni pedig nem mindig föltűnően jó.

Lehet például, hogy ha nekem mondanák, azt gondolnám, édesapám, a faszom fog legyet meg poharat fényképezni, gégenben egy kövér ember háta mögé állni, bukdácsolni szeméttelepen.

Ahhoz, hogy valami lebegjen, egy másik valaminek fent kell tartania.

És kell valami ellensúly. Nehéz, valóságos, egyszerű és túlságosan ismerős. Kiégett anyag.

Na, akkor most elragadtatom magam.

Ezeket a képeket mázlisták csinálták, mázlisták, mert osztoznak a tartózkodó figyelem ritka képességében, és ezért időnként ajándékba kapnak valami furcsa fényt, mázlisták, mert ráadásul néha pénzt is ad Bojtár főszerk., ha pont jókor mennek a számlával. Isteni vakut használnak, tényleg a legjobb szándék világít, amitől a célszemély, aki amúgy zsákmányszerűen szokott viselkedni, mint cekkeres néni, ha pitbullal találkozik, önmaga igaz alakjává magasodik.

Az újságpapírral be szoktak gyújtani, a régi Naranccsal jobban lehetett, ez egy szakmai megjegyzés, begyújtanak, nem teszik üveg alá, oda a művészet való.

Esendő cucc.

Kicsit szarul fölhúzni az újságoldalt méteresre, és föllógatni csipesszel madzagra, mint a lepedőket a Hamu és gyémántban, hogy a Cybulski jól összevérezhesse. Efemer módszerekkel piszkálni az örökkévalóságot. Nekem éppen ez tetszik.

A "vér" azt jelenti, hogy igazi, nem?

Így a vége felé pedig megmondanám, hogy mi, melyik két dolog tartozik az igazsághoz hozzá. Az egyik, hogy az SMS, Tooth úr minden-minden ellenkező híresztelése ellenére, nem öli meg a nyelvet. A másik meg sajna az, hogy a Fésűs Virág című képen nem Fésűs Virág látható. Bár ez később aztán helyre is lett igazítva.

Rosszul.

Németh Gábor

(Elhangzott a Vérnarancs című kiállítás megnyitóján, 2000. november 21-én a Stúdió Galériában.)

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.