VÉRNARANCS: Pedig ez meló (Narancs-illusztrációk a Stúdió Galériában)

  • Németh Gábor
  • 2000. november 30.

Publicisztika

Vajon mi üt nagyobbat? A tégla vagy a képe? Révai azt mondja, és ezen itt és most a nagylexikont értem, az illusztráció tulajdonképen, így mondja, egy pével, "tulajdonképen értelmezés, magyarázás; újabban a könyveknek díszítése, a szövegnek értelmezése képekkel. Illusztrált könyv vagy folyóirat az, melynek szövegébe fametszetű, cinkmaratású, vagy egyéb módon előállított dúcok segélyével képek vannak nyomva. A legtöbb festő szívesen foglalkozott illusztrációval is, így nálunk" Tooth Gábor Andor, Déri Miklós, Sióréti Gábor, Pohárnok Gergely, Huszti István, Németh Dániel, Szily Sarolta, Lukács Dávid.
Vajon mi üt nagyobbat? A tégla vagy a képe? Révai azt mondja, és ezen itt és most a nagylexikont értem, az illusztráció tulajdonképen, így mondja, egy pével, "tulajdonképen értelmezés, magyarázás; újabban a könyveknek díszítése, a szövegnek értelmezése képekkel. Illusztrált könyv vagy folyóirat az, melynek szövegébe fametszetű, cinkmaratású, vagy egyéb módon előállított dúcok segélyével képek vannak nyomva. A legtöbb festő szívesen foglalkozott illusztrációval is, így nálunk" Tooth Gábor Andor, Déri Miklós, Sióréti Gábor, Pohárnok Gergely, Huszti István, Németh Dániel, Szily Sarolta, Lukács Dávid.

"Illusztrál, (a latin illustroból) valamit világossá, érthetőbbé tesz."

Egyéb módon előállított dúcok segélyével, ez azért nem rossz.

Életkém, nem vagy te fotós valahol?

Láttál már akasztott téglát?

Téglának lenni amúgy nem különösebben erkölcsös foglalkozás.

Illetve a hogyan válhat erkölcsi diskurzus alapjává.

A sajtófotó esztétikáját ugyanis egyszerű összefoglalni. Az a jobb fotós, aki hamarabb van közelebb a szörnyűbbhöz. World Press Photo. Néprajzi Múzeum, nemcsak én fordulok ki, a belem is.

Valamiért itt nem ez van. Feltűnően lebegnek a képek, nem pont a madzagtól.

Pedig ez meló.

Melózni pedig nem mindig föltűnően jó.

Lehet például, hogy ha nekem mondanák, azt gondolnám, édesapám, a faszom fog legyet meg poharat fényképezni, gégenben egy kövér ember háta mögé állni, bukdácsolni szeméttelepen.

Ahhoz, hogy valami lebegjen, egy másik valaminek fent kell tartania.

És kell valami ellensúly. Nehéz, valóságos, egyszerű és túlságosan ismerős. Kiégett anyag.

Na, akkor most elragadtatom magam.

Ezeket a képeket mázlisták csinálták, mázlisták, mert osztoznak a tartózkodó figyelem ritka képességében, és ezért időnként ajándékba kapnak valami furcsa fényt, mázlisták, mert ráadásul néha pénzt is ad Bojtár főszerk., ha pont jókor mennek a számlával. Isteni vakut használnak, tényleg a legjobb szándék világít, amitől a célszemély, aki amúgy zsákmányszerűen szokott viselkedni, mint cekkeres néni, ha pitbullal találkozik, önmaga igaz alakjává magasodik.

Az újságpapírral be szoktak gyújtani, a régi Naranccsal jobban lehetett, ez egy szakmai megjegyzés, begyújtanak, nem teszik üveg alá, oda a művészet való.

Esendő cucc.

Kicsit szarul fölhúzni az újságoldalt méteresre, és föllógatni csipesszel madzagra, mint a lepedőket a Hamu és gyémántban, hogy a Cybulski jól összevérezhesse. Efemer módszerekkel piszkálni az örökkévalóságot. Nekem éppen ez tetszik.

A "vér" azt jelenti, hogy igazi, nem?

Így a vége felé pedig megmondanám, hogy mi, melyik két dolog tartozik az igazsághoz hozzá. Az egyik, hogy az SMS, Tooth úr minden-minden ellenkező híresztelése ellenére, nem öli meg a nyelvet. A másik meg sajna az, hogy a Fésűs Virág című képen nem Fésűs Virág látható. Bár ez később aztán helyre is lett igazítva.

Rosszul.

Németh Gábor

(Elhangzott a Vérnarancs című kiállítás megnyitóján, 2000. november 21-én a Stúdió Galériában.)

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.