VÉRNARANCS: Pedig ez meló (Narancs-illusztrációk a Stúdió Galériában)

  • Németh Gábor
  • 2000. november 30.

Publicisztika

Vajon mi üt nagyobbat? A tégla vagy a képe? Révai azt mondja, és ezen itt és most a nagylexikont értem, az illusztráció tulajdonképen, így mondja, egy pével, "tulajdonképen értelmezés, magyarázás; újabban a könyveknek díszítése, a szövegnek értelmezése képekkel. Illusztrált könyv vagy folyóirat az, melynek szövegébe fametszetű, cinkmaratású, vagy egyéb módon előállított dúcok segélyével képek vannak nyomva. A legtöbb festő szívesen foglalkozott illusztrációval is, így nálunk" Tooth Gábor Andor, Déri Miklós, Sióréti Gábor, Pohárnok Gergely, Huszti István, Németh Dániel, Szily Sarolta, Lukács Dávid.
Vajon mi üt nagyobbat? A tégla vagy a képe? Révai azt mondja, és ezen itt és most a nagylexikont értem, az illusztráció tulajdonképen, így mondja, egy pével, "tulajdonképen értelmezés, magyarázás; újabban a könyveknek díszítése, a szövegnek értelmezése képekkel. Illusztrált könyv vagy folyóirat az, melynek szövegébe fametszetű, cinkmaratású, vagy egyéb módon előállított dúcok segélyével képek vannak nyomva. A legtöbb festő szívesen foglalkozott illusztrációval is, így nálunk" Tooth Gábor Andor, Déri Miklós, Sióréti Gábor, Pohárnok Gergely, Huszti István, Németh Dániel, Szily Sarolta, Lukács Dávid.

"Illusztrál, (a latin illustroból) valamit világossá, érthetőbbé tesz."

Egyéb módon előállított dúcok segélyével, ez azért nem rossz.

Életkém, nem vagy te fotós valahol?

Láttál már akasztott téglát?

Téglának lenni amúgy nem különösebben erkölcsös foglalkozás.

Illetve a hogyan válhat erkölcsi diskurzus alapjává.

A sajtófotó esztétikáját ugyanis egyszerű összefoglalni. Az a jobb fotós, aki hamarabb van közelebb a szörnyűbbhöz. World Press Photo. Néprajzi Múzeum, nemcsak én fordulok ki, a belem is.

Valamiért itt nem ez van. Feltűnően lebegnek a képek, nem pont a madzagtól.

Pedig ez meló.

Melózni pedig nem mindig föltűnően jó.

Lehet például, hogy ha nekem mondanák, azt gondolnám, édesapám, a faszom fog legyet meg poharat fényképezni, gégenben egy kövér ember háta mögé állni, bukdácsolni szeméttelepen.

Ahhoz, hogy valami lebegjen, egy másik valaminek fent kell tartania.

És kell valami ellensúly. Nehéz, valóságos, egyszerű és túlságosan ismerős. Kiégett anyag.

Na, akkor most elragadtatom magam.

Ezeket a képeket mázlisták csinálták, mázlisták, mert osztoznak a tartózkodó figyelem ritka képességében, és ezért időnként ajándékba kapnak valami furcsa fényt, mázlisták, mert ráadásul néha pénzt is ad Bojtár főszerk., ha pont jókor mennek a számlával. Isteni vakut használnak, tényleg a legjobb szándék világít, amitől a célszemély, aki amúgy zsákmányszerűen szokott viselkedni, mint cekkeres néni, ha pitbullal találkozik, önmaga igaz alakjává magasodik.

Az újságpapírral be szoktak gyújtani, a régi Naranccsal jobban lehetett, ez egy szakmai megjegyzés, begyújtanak, nem teszik üveg alá, oda a művészet való.

Esendő cucc.

Kicsit szarul fölhúzni az újságoldalt méteresre, és föllógatni csipesszel madzagra, mint a lepedőket a Hamu és gyémántban, hogy a Cybulski jól összevérezhesse. Efemer módszerekkel piszkálni az örökkévalóságot. Nekem éppen ez tetszik.

A "vér" azt jelenti, hogy igazi, nem?

Így a vége felé pedig megmondanám, hogy mi, melyik két dolog tartozik az igazsághoz hozzá. Az egyik, hogy az SMS, Tooth úr minden-minden ellenkező híresztelése ellenére, nem öli meg a nyelvet. A másik meg sajna az, hogy a Fésűs Virág című képen nem Fésűs Virág látható. Bár ez később aztán helyre is lett igazítva.

Rosszul.

Németh Gábor

(Elhangzott a Vérnarancs című kiállítás megnyitóján, 2000. november 21-én a Stúdió Galériában.)

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)