VÉRNARANCS: Pedig ez meló (Narancs-illusztrációk a Stúdió Galériában)

Vajon mi üt nagyobbat? A tégla vagy a képe? Révai azt mondja, és ezen itt és most a nagylexikont értem, az illusztráció tulajdonképen, így mondja, egy pével, "tulajdonképen értelmezés, magyarázás; újabban a könyveknek díszítése, a szövegnek értelmezése képekkel. Illusztrált könyv vagy folyóirat az, melynek szövegébe fametszetű, cinkmaratású, vagy egyéb módon előállított dúcok segélyével képek vannak nyomva. A legtöbb festő szívesen foglalkozott illusztrációval is, így nálunk" Tooth Gábor Andor, Déri Miklós, Sióréti Gábor, Pohárnok Gergely, Huszti István, Németh Dániel, Szily Sarolta, Lukács Dávid.

"Illusztrál, (a latin illustroból) valamit világossá, érthetőbbé tesz."

Egyéb módon előállított dúcok segélyével, ez azért nem rossz.

Életkém, nem vagy te fotós valahol?

Láttál már akasztott téglát?

Téglának lenni amúgy nem különösebben erkölcsös foglalkozás.

Illetve a hogyan válhat erkölcsi diskurzus alapjává.

A sajtófotó esztétikáját ugyanis egyszerű összefoglalni. Az a jobb fotós, aki hamarabb van közelebb a szörnyűbbhöz. World Press Photo. Néprajzi Múzeum, nemcsak én fordulok ki, a belem is.

Valamiért itt nem ez van. Feltűnően lebegnek a képek, nem pont a madzagtól.

Pedig ez meló.

Melózni pedig nem mindig föltűnően jó.

Lehet például, hogy ha nekem mondanák, azt gondolnám, édesapám, a faszom fog legyet meg poharat fényképezni, gégenben egy kövér ember háta mögé állni, bukdácsolni szeméttelepen.

Ahhoz, hogy valami lebegjen, egy másik valaminek fent kell tartania.

És kell valami ellensúly. Nehéz, valóságos, egyszerű és túlságosan ismerős. Kiégett anyag.

Na, akkor most elragadtatom magam.

Ezeket a képeket mázlisták csinálták, mázlisták, mert osztoznak a tartózkodó figyelem ritka képességében, és ezért időnként ajándékba kapnak valami furcsa fényt, mázlisták, mert ráadásul néha pénzt is ad Bojtár főszerk., ha pont jókor mennek a számlával. Isteni vakut használnak, tényleg a legjobb szándék világít, amitől a célszemély, aki amúgy zsákmányszerűen szokott viselkedni, mint cekkeres néni, ha pitbullal találkozik, önmaga igaz alakjává magasodik.

Az újságpapírral be szoktak gyújtani, a régi Naranccsal jobban lehetett, ez egy szakmai megjegyzés, begyújtanak, nem teszik üveg alá, oda a művészet való.

Esendő cucc.

Kicsit szarul fölhúzni az újságoldalt méteresre, és föllógatni csipesszel madzagra, mint a lepedőket a Hamu és gyémántban, hogy a Cybulski jól összevérezhesse. Efemer módszerekkel piszkálni az örökkévalóságot. Nekem éppen ez tetszik.

A "vér" azt jelenti, hogy igazi, nem?

Így a vége felé pedig megmondanám, hogy mi, melyik két dolog tartozik az igazsághoz hozzá. Az egyik, hogy az SMS, Tooth úr minden-minden ellenkező híresztelése ellenére, nem öli meg a nyelvet. A másik meg sajna az, hogy a Fésűs Virág című képen nem Fésűs Virág látható. Bár ez később aztán helyre is lett igazítva.

Rosszul.

Németh Gábor

(Elhangzott a Vérnarancs című kiállítás megnyitóján, 2000. november 21-én a Stúdió Galériában.)