Demszky Gábornak az elmúlt hónapban olyan széles konszenzust sikerült teremtenie a magyar politikai élet és az úgynevezett "közírás" hímes mezején, amilyet talán még az olyan magasztos eszmék sem bírtak, mint annak idején a NATO-tagság, esetleg a tej savtartalmára vonatkozó EU-szabvány elleni fegyveres felkelés gondolata. Érvekkel vagy azok nélkül, viccesen vagy szenvedélyesen, álobjektív fejvakarászás vagy kéjes fikázás formájában Demszky másfél hónappal ezelőtt elkezdett elnökválasztási kampányát és a párt evvel együtt lanszírozott megújítási programját olyan változatos politikai és ideológai meggyőződésű szerzők kezdték nagy erőkkel sikálni, mint: a Népszava és a Magyar Nemzet vezércikkírói; Mester Ákos, Mészáros Tamás, Tamás Gáspár Miklós, Eörsi István, Tölgyessy Péter, Selmeczi Tibor, a Heti Hetes tréfamesterei, Tóth Gy. László, Tőkéczki László; valamint Kovács László, Horn Gyula, Gy. Akármilyen Erzsébet, az MSZP, és Tirts Tamás, a Fidesz fővárosi frakcióvezetője, Csurka István, Torgyán József, a teljesség igénye nélkül. (Fodor Gábort méltatlanság lenne e sorba illeszteni, hisz ő konrétan is reszkíroz valamit.) A Fidesz felső vezetése természetesen egy kukkot sem szólt a dologról, de, mint tudjuk, ők a szótlan aktivizmusban erősek: Demszky kampányához annak az állami hitelgaranciának a megtagadásával járultak hozzá, amelynek segítségével a főváros néhány nagyobb beruházást, köztük a rákospalotai füstgázmosó megépítését tervezte volna abszolválni. Hogy ugye mit ugrál itt ez a büdös Demszky. (Mellékszál, de képzeljük el, mi lesz akkor, ha Demszky elnökletével tényleg feljön kicsinyt az SZDSZ-t: betemetik a kettes metrót?)
Mindez persze önmagában még semmit sem jelent: bár feltűnő, de attól, hogy Demszkyt egyaránt támadják lapunk közkedvelt szabadgondolkodó szerzői, továbbá MSZP-pacsirták, szélsőjobboldali uszítók valamint agrár- és mindenféle más sipisták, egyáltalán nem következik az, hogy Demszkynek bármiben igaza lenne: végső soron mindenki kifoghat egy jó napot, amikor elszalad a tolla, és olyan amúgy sincs, hogy bizonyos emberek egész életükben, minden áldott nap csak hülyeséget mondjanak vagy írjanak. (De van. A szerk.) Ezért próbáljuk most megvizsgálni, hogy ki és mit mondott, mivel érvelt ebben a vitában.
A Demszky-fikázás egyik vezérmotívuma az, hogy Demszkynek nem sikerülhet kimozdítania a SZDSZ-t az MSZP mellől, mert az SZDSZ túlságosan oda van nőve a szocialistákhoz (Tölgyessy, Csurka); más megfogalmazásban: az SZDSZ nem lehet nagy, illetve nagyobb, mert ahhoz túl kicsi (ez a Heti Hetes filozófiája). Ebben az érvelésben természetesen sok igazság van; és, ha jól értettük, Demszky épp eme tétel - ha nem is leíró, de az ellenkezőjének a normatív - megfogalmazásával kezdte működését. Ceterum censeo: a bizonytalanok magas aránya elsősorban annak köszönhető, hogy a Fideszből kiábrándult szavazók még nem választottak maguknak pártot. ´k az MSZP-re eddig sem szavaztak, és ezután sem fognak: Demszky szerint őket foghatja meg az SZDSZ, hisz ők a Fidesz és az SZDSZ közti távolságot még átugorhatják - de csak akkor, ha ez nem túl nagy, azaz ha az SZDSZ és az MSZP közti különbségek nyilvánvalók lesznek a számukra. Demszky eme kritikusai szerint Demszkynek ez nem fog sikerülni, Demszky szerint meg igen. Ja. Az SZDSZ kicsi, mondja Tölgyessy, Verebes, Demszky, és Csurka. De hogy lehet nagyobb? Hát sehogy, mondja Tölgyessy, röhögi Verebes és Csurka. Hát valahogy csak meg kéne próbálni, mondja Demszky.
A kritikus hangok másik szólama (Heti Hetes, TGM, Eörsi, Mészáros Tamás, Mester Ákos - és egy ízben hasonló érvvel operált Fodor Gábor is) Demszky eljárásának állítólagos antidemokratizmusát, brutalitását, és orbán-viktoros jellegét lobbantja a főpolgármester szemére. "Viktoriánusnak" nevezi őt és stílusát TGM; "egy SZDSZ-es Orbán Viktor nem lehet sikeres", mondja Fodor; Eörsi az emberi jogi elkötelezettséget kéri számon Demszkyn, majd a Demszky környezetében működő párt- és önkormányzati hivatalnokokat lesasváriszilárdozza.
Hm, hm. Demszkyt a hétvégén minden tekintetben demokratikus körülmények között választja meg (vagy nem) elnökének a párt: a vagy hatszáz küldött kikéri a helyi pártszervezetek véleményét, meghallgatja a jelölteket, majd szavaz; úgy, hogy a döntéshez szükséges minden releváns információnak a birtokában lesz (például Demszky feltételeinek). Abban, hogy ez így alakult, Fodor Gábornak egyébként múlhatatlan érdemei vannak; és maga Demszky is avval kezdte kampányát, hogy valódi választást szeretne a párton belül. Ez teljesült: a választás demokratikusságát senki nem vonhatja kétségbe. Demszky támogatóit (az SZDSZ pártapparatusának, önkormányzati képviselőinek, szakértőinek, polgármestereinek és párttagjainak tetemes részét) lesasváriszilárdozni éppenséggel nem túl demokratikus gesztus. Továbbá. Ha Demszkyt, mint főpolgármestert, azaz választott tisztviselőt hasonlítjuk a miniszterelnökhöz, mondjuk politikai filozófiájukat, vezetési módszereiket, a törvények iránti elkötelezettségüket, szociális érzékenységüket, valamint az általuk elvégzett (ön)kormányzati feladatok mennyiségét és minőségét tekintve, az orbánviktorozás nem több puszta demagógiánál.
És végül: van-e e pillanatban értelme annak a súlyos politikai bírálatnak, miszerint Demszky "lebegteti" a koalíciót a Fidesszel, és ezzel kockáztatja annak az esélyét, hogy 2002-ben távozzon a jelenlegi koalíció? Nos, ennek az állításnak épp az ellenkezője tűnik igaznak. Demszky stratégiája - a főpolgármester minden MSZP-ellenes retorikája ellenére - épp a 2002-es MSZP-kormány esélyeit növeli. (Kérdés, hogy ezt az MSZP-ben megértették-e már.) Az MSZP szavazótábora - amint azt az 1994-es és 1998-as választások, valamint a mostani közvéleménykutatások igazolják - stabil és állandó; sem jelentősen csökkenni, sem jelentősen növekedni nem tud a választásokig (hacsak az 1998-as kisgazdaszavazatokat be nem gyűjtik - de ezeket, gyanítjuk, már viszi is a Fidesz). Az MSZP nem tud úgy megerősödni, hogy az egységes jobboldali szavazótáborra támaszkodó Fideszt lenyomja - 2002-es parlamenti többségének tehát sine qua non-ja a Fidesz 1998-as szavazótáborának további csökkenése. ´k ezeket az embereket az eddigi három választás egyikén sem tudták megszólítani, és nincs okunk azt feltételezni, hogy ez épp másfél év múlva sikerülne nekik; vagy annak az SZDSZ-nek, amelyet ezek a szavazók még mindig túl közelinek vélnek a szocialistákhoz. És amelyről már most tudni, hogy jelöltjei a második fordulóban úgyis a szocialisták javára lépnek vissza. Demszky nem "lebegteti" a koalíciót Orbánnal és Kövérrel, épp ellenkezőleg: többször kijelentette, hogy Orbánt akarja megbuktatni, valamint hogy antidemokratikus módszereik és elveik miatt nem lépne velük kormányra. Ezt az ígéretét nyilván számon lehet és kell rajta kérni: például akkor, amikor az SZDSZ-es jelöltek visszalépése nélkül sem a második fordulós Fidesz-, sem az MSZP-s jelölt nem szerezhet többséget az egyéni körzetekben; vagy amikor az SZDSZ-frakció nélkül sem a veres, sem a fekete seregek nem bírnak kormányt alakítani; amikor az SZDSZ feltételeket szabhat: úgy, ahogy azt elvei és választói diktálják.
Csak előbb el kéne valahogy jutni odáig.
