Virág Tamás: Polgárosodó aluljárók

publikálva
2002/21. (05. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Afővárosi aluljárók "visszafoglalására" indít programot a napokban a Városháza. A cél az árusok, a hajléktalanok kiszorítása, az aluljárók felújítása és folyamatos őrzése. Ezzel egyidejűleg a budapesti szociálpolitika is új szerepet kap: szociálismunkás-őrjáratoknak kell(ene) segíteni a rendteremtésben.

Afővárosi aluljárók "visszafoglalására" indít programot a napokban a Városháza. A cél az árusok, a hajléktalanok kiszorítása, az aluljárók felújítása és folyamatos őrzése. Ezzel egyidejűleg a budapesti szociálpolitika is új szerepet kap: szociálismunkás-őrjáratoknak kell(ene) segíteni a rendteremtésben.

Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere bármelyik pillanatban elrendelheti a fővárosi aluljárok megtisztítását. Ennek érdekében szakmai anyagok, ütemtervek készültek, egyeztetések voltak, majd a döntéshozók - szerintem fatális tévedés következtében - jóváhagyták azokat.

Az előterjesztésben amúgy számos magyartalan mondatot olvashatunk. A szöveg egyik, akár reprezentatívnak is tekinthető gyöngyszeme a következő: "Tereink, aluljáróink, a nagyobb közlekedési csomópontok ma a budapestiek életének egy-egy villanásnyi részei, de együttesen akár napi több órában is meghatározó szerepet játszanak. Itt közlekedünk, megyünk munkába, iskolába, és ezeken keresztül érünk haza. Újságot veszünk, eszünk egy-egy gyors falatot, netán leülünk egy büfében, elintézzük feltétlen fontos kis- és nagydolgainkat, míg egyebek közt akár bankszámlánkhoz is hozzáférünk, vagy viszünk haza virágot." Persze a stílus nem minden, meg mostanság úgyis hozzászokhattunk mindenféle idétlen, szép rendet és nyugodtabb jövőt ígérő kiadványhoz, beszédekhez. Ami miatt mégis izgalmas, hogy mindezt a főváros liberális főpolgármestere elolvassa, sőt továbbgondolásra érdemesnek tartja. Tudjuk, hogy az országos rendteremtés nem az ő fejéből pattant ki; az viszont meglepő, hogy milyen hamar a magáévá tette a tervet.

Ha ez megvalósul, Demszky Gábor ezzel az egyetlen intézkedéssel sztornózhatja mindazt, amit az elmúlt 12 évben a fővárosban élő hajléktalan polgárok érdekében tett. Politikusként jelenlétével demonstrált a MÁV által tervezett éjszakai váróterem-bezárások ellen, városvezetőként részt vett egy hatalmas intézményrendszer kialakításában és működtetésében, miközben ennek törvényi kötelezettsége nem a fővárost terhelte. (A Horn-kormány a korábban a hajléktalanellátást jogszabálysértő módon elszabotáló kerületi önkormányzatok helyett egy huszárvágással a Fővárosi Önkormányzat feladatává tette a szállások fenntartását, mondván, "úgyis ő csinálja".) A fővárosi vezetés közszolgáltatási szerződést kötött több fővárosi civil szervezettel, és az országban először vezetett be részükre rendszeres, tervezhető, az éves állami normatíva 30 százalékában meghatározott támogatást.

Az is igaz, hogy mindemellett voltak rossz előjelek: a metróállomások biztonsági őrzése részben a hajléktalanok ellen irányult, szintén tavaszra időzítve; az állomások azóta is "csövesmentesek". A mostani akció tervezésekor pedig felmerült az önkormányzattal szerződő civil szervezetek bevonásának az ötlete is. Hál´ isten, ez utóbbi csak ötlet maradt.

Néhány éve a főpolgármester sajtótájékoztatón jelentette be, hogy megalakult a hajléktalanellátók fővárosi konzultatív tanácsa, amelynek feladata az ellátás tervezésének, szervezésének segítése, koordinálása. A grémium ügyrendje szerint bizonyos esetekben a Fővárosi Önkormányzatnak kötelező jelleggel ülést kell összehívnia. A mostani helyzet ilyen, de erre nem került sor.

A jelenlegi munkacsoportban részt vesz Barna Sándor korábbi fővárosi rendőrfőkapitány, valamint a Fővárosi Közterület-felügyelet igazgatója is. A szociális terület képviselői tudomásom szerint szép lassan kikoptak a megbeszélésekről, mert megközelítésük nem volt elég hatékony, s így jelentősen nehezítették a konstruktív munkát. Csak utólag értesülnek a tervekről, például arról, hogy a Városháza által fenntartott intézmény szociális munkásainak járőrözniük kell és segédkezniük a hajléktalanok "áthelyezésében". A közterület-felügyelet vezetője az erőszakosan kolduló hajléktalanok ellen rendőri intézkedést tart célszerűnek, miközben azt elismeri, hogy a tiltott árusok holmijaival teli gépkocsik átvizsgálására a jogszabályi felhatalmazás hiánya miatt sem nekik, sem más szervnek nincs lehetősége.

Az akcióra pénz is van: a felmerülő pluszköltségek fedezésére a rendőrség, a közterület-felügyelet és a szociális intézmény is ígéretet kapott. A tervek szerint 15 aluljáró felügyeletét kell kigazdálkodni ily módon, de a Fővárosi Önkormányzat Rendészeti és Védelmi ügyosztálya is igényt tart egy önálló feladatú koordináló köztisztviselőre. Ha az őrzést aluljárónként folyamatosan egy fő biztosítja, összesen 60 őrstátust kell kialakítani és finanszírozni, és akkor a szociális munkásokról meg a dologi költségekről még nem is beszéltünk - ámbár a kiadások csökkentése érdekében az aluljárók újrahasznosításából az önkormányzat bevételt is remél.

Érdekes kérdés, hogy a megtisztított aluljárókat pusztán úti céljuk elérése érdekében használhatják-e majd a hajléktalanok, vagy számukra az tiltott zóna lesz-e. Ha igen, javaslom, hogy a rendőrök az úttesten szabálytalanul közlekedőket bírságolják meg, ha pedig azt nem fizetik be, máris biztosított a lakhatásuk, igaz, fogházban és rövid időre. Az is megérne egy ombudsmani kört, hogyan lehet tartózkodni közterületen, avagy onnan miképp lehet elzavarni valakit, illetve kötelezővé tehető-e a hajléktalanszállások igénybevétele, vagy sem. Elküldhető-e valaki úgy, hogy számára nem tud az intézményrendszer szállást biztosítani? Sem a családok, családtöredékek, sem az együtt élő párok számára nincs olyan szálló, ahová egyik napról a másikra beköltözhetnek. ´ket a jogszabályok, az intézményrendszer, a Fővárosi Önkormányzat "tartja" az utcán. Az akciózók abban persze bízhatnak, hogy egyetlen hajléktalannak sem lesz ereje és kedve hosszas jogi procedúrákba kezdeni. Talán másoknak kellene lefeküdni a telefonfülkékbe, mondjuk szociális munkásoknak, hogy később jogászhoz fordulhassanak - vagy mondjuk az intézkedőknek, hogy rájöjjenek: senki nem szórakozásból választja az aluljáróéletet.

A szociális munkások egy része úgy véli, Demszky az őszi választások miatt megy bele ebbe, míg mások szerint az ellenvélemény el sem jut hozzá. Nem állítom, hogy a jelenlegi állapot a legjobb, de úgy vélem, széles körű szakmai egyeztetés nélkül a jelenlegi helyzet csak tovább rontható; a "honnan"-ról dönteni anélkül, hogy tudnánk, "hova", az felelőtlenség.

A tisztogatás a Kálvin téren, a Ferenciek terén és a Blahán kezdődik.

A szerző a konzultatív tanács szolgáltatói oldalának tagja, korábban szociális munkás.

publikálva
2002/21. (05. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk